Pszichiátriai eset?
Tisztelt Doktornő! Aggódom a férjem miatt. Előzményként annyit tudnék leírni, hogy eleve egy ideges típus, magának való, társaság kerülő ember, igazán otthon szeret csak lenni, de ilyen is volt mindig. Viszont sajnos egy éve, szpeszis vitte el imádott nagymamáját, aki igazából nevelte őt. Akkor úgy érezte (erről beszéltünk is), mintha bekattant volna. Azóta a helyzet egyre rosszabb. Nem hajlandó sehova sem kimozdulni, semmi mást csinálni, mint az ágyban, vagy a gép előtt lenni. gyakran szó szerint dührohamot kap, nem kiabál, nem bánt, hanem pl összetöri a telefonját. mindenen felidegesíti magát, (piros lámpánál várakozás), úgy érzi, hogy ha a kutyánk és én nem lennék, értelme sem lenne az életének. Nem tud boldog lenni igazán. Bármilyen javaslatom van, amit együtt csinálhatnánk, (sétálni, kocogni, mozogni, társasozni) mindenre az a válasz, hogy nincs ereje hozzá. Viszont tudom, hogy nagyon szeret, és én is viszont szeretem. Én nem csak a jóban akarok mellette lenni, hanem a rosszban is fogni akarom a kezét, és szeretnék az állapotán javítani. Csodát nem várok, de ez így nem mehet tovább. Már a szívére 2 féle gyógyszert szed, és plusz egy harmadikat a vérnyomáscsökkentő mellé. Nagyon hálás lennék, ha valami támpontot tudna javasolni, hogy ezzel hova forduljunk, mit kezdjünk?, Hogyan tovább? Válaszát előre is nagyon köszönöm! Tisztelettel: Noémi
Dr. Veress Dóra válasza depresszió témában
Kedves Asszonyom! A férje valószínűleg, depressziós, legalábbis a tünetei alapján egyértelműen annak tűnik. Az örömtelenség érzés, a visszahúzódás, az ingerlékenység, mind erre utaló jelek. Azzal segítene neki a legtöbbet, ha elvinné a helyi pszichiátriai ambulanciára és ott megbeszélnék a kezelési lehetőségeket.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
