Koronavírus-járvány - Hogyan élik meg a helyzetet a hipochonderek?

Miközben az emberek döntő többsége kisebb-nagyobb intenzitással szorong a járvány kapcsán, vannak, akiknek a hangulata és mentális állapota határozott javulást mutat mostanában. Ők azok, akiket mindeddig nem értett (meg) a környezetük, furcsának tűnő viselkedésük és reakcióik láttán csak legyintettek. Most azonban, hogy mindenki szorong körülöttük, az ő szorongásuk enyhül.

Érdekes jelenségre figyeltek fel a pszichológusok. Jóllehet, a szakemberek főleg a hipochondriára hajlamos klienseiket féltették attól, hogy hirtelen romlani fog az állapotuk, a valóságban épp az ellenkezője történt. A „képzelt betegek” szinte jobban reagálnak a helyzetre, mint mások.

Ahhoz, hogy ezt a furcsának tűnő jelenséget megértsük, érdemes tudni, mi fán terem a hipochondria. Legalábbis annak enyhébb, hétköznapi változata. A „képzelt beteg” egy hevesebb szívdobogást az infarktus biztos jelének vél, a lábai elmacskásodását pedig az agyvérzés rettegett tüneteként értelmezi. Az érintett környezete eleinte szórakoztatónak, később azonban egyre zavaróbbnak, sőt, aggasztónak véli a dolgot, ezért arra buzdítja őt, hogy keressen fel egy pszichológust, mondván, a beképzelt testi tünetek mögött biztosan lelki okok állnak.

Van, hogy pont a valós betegséget nem veszik komolyan!

A hipochondriára való fokozott hajlam azonban nincs összefüggésben azzal, hogy az illető testi tünetei mögött hajlamos-e lelki okokat feltételezni vagy sem. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy a hipochondria és a valós betegségek bagatellizálása jól megfér egymás mellett. A „képzelt betegek” igen gyakran rohannak az orvosukhoz, ha nincs is rá okuk, ám ha netán valóban segítségre van szükségük, könnyedén legyintenek, mondván, csak a szokásos stressz.

És a hipochonderek – engedve a jóakarók ösztönzésének – elmennek pszichológushoz. Elvégre, ha választani lehet az olykor kellemetlen, fájdalmas, de hatékonyságát tekintve bizonytalan orvosi kezelés és az annál jóval humánusabb „beszélgetve gyógyítás” között, érthető, hogy miért engednek oly’ sokan a csábításnak. Amennyiben a nullánál több esély van arra, hogy a nagyon is valós és nagyon is kínzó testi fájdalmukat néhány jól irányzott terápiás üléssel orvosolni lehet, könnyű a választás. Ráadásul mindaddig, amíg a saját lelkükre tudják „fogni” a betegségeket, addig fenntarthatják az illúziót, miszerint kontrollt gyakorolhatnak a testük működése felett.

Általában a hipochondria hátterében a katasztrofizálásra való fokozott hajlam húzódik meg. Az a hiedelem hatja át az illető gondolkodását, hogy a világ kiszámíthatatlan, veszélyes és bármikor, bárhonnan beüthet a mennykő. Kívülről nézve ez a hozzáállás irreális és érthetetlen. Valójában maga az érintett is tudatában van annak, hogy nincs, vagyis kevés racionális alapja van vészjósló gondolatainak, mégsem képes szabadulni tőlük. Az élete emiatt a szűnni nem akaró szorongás jegyében telik. A szorongás ugyanis nem más, mint tárgy nélküli félelem.

A most kialakult helyzetben azonban minden egy csapásra megváltozott. Az eddigi lebegő szorongás hirtelen „tárgyat” kapott. A hipochonderek többsége – ha nem is legyint a járványra, de – konstatálja, hogy most mindenki ugyanúgy retteg és szorong, mint korábban csak ő és a sorstársai. Ez a tapasztalás pedig önmagában elég ahhoz, hogy a szorongása jelentősen oldódjon. Paradox módon a világjárvánnyal a hipochonderek szorongása enyhül.

Fontos odafigyelnünk rájuk!

A hipochonderek környezetében élőknek fontos odafigyelniük az illetőre, a járványhelyzetben különösen, hiszen a valós betegségek tüneteit komolyan kell venni és annak megfelelően szorgalmazni, hogy a beteg kérjen segítséget (orvos értesítése, szükség esetén orvoshoz fordulás).

Tovább Egészségszorongás: mi is ez, és hogyan lehet legyőzni?

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Szigeti Ildikó, krízistanácsadó szakpszichológus