Vörösiszap: Antimon, nikkel és kadmium?

Szerző: MTI

Az arzén mellett legkevesebb három elem okozhat tartós környezeti és egészségügyi problémákat az Ajka térségében kiömlött vörösiszapból - közölte kedden az osztrák fővárosban a Greenpeace a felkérésükre készült vegyi elemzés újabb eredményeit ismertetve.

A környezetvédő szervezet Bécsben kiadott közleménye szerint a vörösiszap antimon-, nikkel- és kadmium-tartalma emberre, állatra és a környezetre nézve egyaránt "problematikus lehet". A kritikus szennyeződést mindamellett az arzén okozta a Greenpeace nézete szerint. Közleményében a Greenpeace bírálta a magyar hatóságokat, mert - mint írták - "eddig semmilyen elemzési eredményt nem tettek közzé".

Hirdetés

A vörösiszap fő alkotói

Al2O3 10-20 %
SiO2 3-50 %
Na2O 2-10 %
CaO 2-8 %
TiO2 0,5-2 %

A vörös színt adó vastartalmú kőzetek (30-40 %) mellett még K, Cr, V, Ni, Ba, Cu, Mn, Pb és Zn jelenlétével kell számolni.

A bécsi Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal (UBA) vizsgálata a "potenciálisan rákkeltő" besorolású antimonból 40 mg/kg értéket mutatott ki, a talajban megengedhető érték háromszorosát. Az allergén hatású nikkelből 270 mg/kg-ot mértek, szintén a talajban megengedett határérték feletti arányt. A 7 mg/kg-os kadmiumkoncentráció ugyan a határérték alatt van, de amúgy is kadmiummal terhelt, például műtrágyával kezelt talaj esetén gondot okozhat. A kadmium a szaporodásra káros és idegkárosító hatású is - mutattak rá.

Múlt pénteken az elemzés első adatai alapján a Greenpeace azt közölte, hogy a kolontári vörösiszap mérgezőbb a hivatalosan állítottnál.

A Greenpeace pénteki budapesti sajtótájékoztatóján az hangzott el, hogy az arzén koncentrációja a vörösiszapra jellemző érték duplája a Kolontár térségében kedden vett mintában. Szegfalvi Zsolt, a szervezet igazgatója azt mondta: a településen, a vízelvezető árokból vett mintában az ivóvíz megengedett arzéntartalmának a 25-szeresét mérték.

Nem jutott mérgező anyag 10 centiméternél mélyebbre...

A helyszín (Forrás)

Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) ezzel kapcsolatban az MTI-nek kijelentette, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és az ÁNTSZ méréseit tekinti autentikus és tudományos forrásnak. Az ÁNTSZ folyamatosan vizsgálja az ivóvíz minőségét, amely nem haladja meg a megengedett határértékeket - írta az OKF, megjegyezve, hogy a vízmintákat az ÁNTSZ munkatársai nem a vízelvezető árok vizéből veszik, hiszen az nem ivóvíz. A levegő és a talaj szennyezettségét illetően is folyamatosan méréseket végeznek, de eredmények csak később lesznek - tette hozzá az OKF pénteki közleményében.

Az MTA főtitkárának, a Kormányzati Koordinációs Bizottság (KKB) tudományos tanácsának elnökének keddi közlése szerint a vörösiszapban található legveszélyesebb elemek nem jutottak tíz centiméternél mélyebbre a talajban.

Németh Tamás ismertetése szerint a kutatók a tározók felmérését végezték el, talajvizsgálatokat folytattak, valamint vízkémiai és levegőszennyezettségi paramétereket határoztak meg. Megerősítette az ÁNTSZ közlését, miszerint a vízkémiai szennyeződés határértéken belül van.

A tiszai ciánszennyezéshez hasonló mértékű katasztrófa?

Vörösiszap árasztott el hétfőn három Veszprém megyei települést (Devecser, Kolontár, Somlóvásárhely), áttörve az ajkai tározó gátját. A 700.000 m3 vörösiszap kiömlése következtében eddig négy személy meghalt, hatan eltűntek és több mint százan - köztük többen súlyos, életveszélyes állapotban - megsérültek.

A vörösiszap az alumíniumgyártás során, a bauxit magas hőmérsékleten és nyomáson történő lúgos – általában nátrium-hidroxidos – feltárása után visszamaradó hulladék. Összetételét a kibányászott bauxit tulajdonságai és a kezelés során keletkező, illetve hozzáadott és visszamaradó anyagok (köztük számos nehézfém) határozzák meg. A 10-30 százalék szárazanyagtartalmú, magas ionerősségű hulladék pH-ja 12-13 körüli, azaz erősen maró tulajdonságú.

Rövid- és hosszútávú veszélyek >>

(MTI)