Terhességmegszakítás - Indukált abortusz

Az abortusz a terhesség megszakadása vagy megszakítása a magzat életképessé válása előtt. A köznyelv a kifejezés alatt a terhesség művi megszakítását érti, ugyanakkor abortusz jelentheti a természetes (spontán) formát, a vetélést is.

A terhességmegszakítás orvosi indikációi

A terhességmegszakítás, más néven művi vetélés (abortus arteficialis) orvosi javallatai közé tartozik, ha a magzatnak élettel összeegyeztethetetlen betegsége, fejlődési rendellenessége van, vagy ha magas a genetikai vagy a méhen belüli magzati ártalmak miatti (teratológiai) kockázata.

Ezen túl szintén orvosi szempontból szóba jöhetnek egyéb, az anya egészségét veszélyeztető állapotok (súlyosan magas vérnyomás, szívbetegség, depresszió vagy pszichiátriai betegségek, vesebetegségek, fertőzések, daganatok).

Az abortusz elvégzésének időpontja

A beavatkozás lehet elektív (választott időpontban történő, tervezett) vagy terápiás (amennyiben a terhes nő egészségének megóvása, vagy életének megmentése miatt történik a beavatkozás).

• A nő indokai a terhesség megszakítására szociális indokok, a bűncselekményből adódó terhesség, a terhes nő fiatalkorúsága vagy korlátozott cselekvőképessége lehetnek. Ezekben az esetekben a terhesség befejezéséről annak 12. hetéig dönthet az anya, amennyiben nagykorú.
• Később (a 13-18. hét között) is végeznek terhességmegszakítást elsősorban az "anya súlyos válsághelyzete" esetén, vagy ha a terhesség megszakítása a terhesnek nem felróható okból nem történt meg a 12. hét előtt.
• A magzat súlyos betegsége esetén általában a 20., de maximum a 24. hétig végeznek ilyen műtétet. Élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenesség esetén a terhesség megszakítása a 24. hétig lehetséges.
• A 24. héttől szigorú orvosi javallattal a terhesség befejezése lehetséges, spontán szülés, indokolt esetben császármetszés útján, de ekkor már nem abortuszról, hanem szülésről beszélünk, és az élve született újszülöttet a szakma szabályai szerint fogják ellátni.

A terhességmegszakítás a terhesség korai szakaszában általában biztonságos beavatkozás, és a súlyos szövődmények ritkák. Akkor végezhető a legbiztonságosabban, ha az utolsó menstruációt követő 6-10 héten belül történik. A szövődmények kockázata ugyanakkor a terhességi kor előrehaladtával fokozódik, a 13. és 24. hét között (a második trimeszterben) végzett beavatkozások gyakrabban járnak szövődményekkel.

Bár a terhesség megszakítása az első trimeszterben biztonságosabban végezhető, esetenként a magzat betegségének felismerése elhúzódik, mivel egyes genetikai tesztek eredménye csak a második trimeszterre érkezik meg. A tizenévesek terhessége a késői felismerés és a korai, erős lelki megterhelés miatt gyakran a második trimeszterre húzódik.

A terhességmegszakítás alternatívája a gyermekről való lemondás, az örökbeadás lehetősége. Számos szülő szeretne gyermeket örökbefogadni, elsősorban gyermektelenség, másodsorban a segíteni vágyás miatt - ebben egyre több alapítvány és egyesület nyújt segítséget.

A terhességmegszakítás előkészületei

Vizsgálatok

A beavatkozás előtt először meg kell erősíteni a terhesség fennállását, meg kell határozni a terhességi kort, és meg kell győződni arról, hogy a terhesség a méhen belül helyezkedik el. Ennek legfontosabb vizsgálata a nőgyógyászati ultrahangvizsgálat. Az ultrahang alapján megállapítható a terhesség helye és fejlettsége, illetve pontosítható a terhességi kor. Ez azért is lényeges, mert a terhességmegszakítás módját és az előkészítés szükségességét is befolyásolja a terhességi kor.

A terhességmegszakítás előtt az orvos áttekinti a korábbi betegségeket, műtéteket, a rendszeresen szedett gyógyszereket és az esetleges gyógyszerallergiákat. Különösen fontos jelezni a véralvadást befolyásoló gyógyszerek szedését, a vérzékenységet, a vérszegénységet, a jelentősebb szív- vagy tüdőbetegséget, illetve minden olyan betegséget, amely az érzéstelenítés szempontjából jelentős lehet.

A szükséges laboratóriumi vizsgálatok köre intézményenként és az egyéni kockázatok alapján eltérhet. A vércsoport és RhD-státusz ismerete bizonyos esetekben szükséges lehet, ugyanakkor a WHO 12. terhességi hét alatt sem gyógyszeres, sem műtéti terhességmegszakítás esetén nem javasolja rutinszerűen az anti-D-immunoglobulin alkalmazását. A hazai intézményi gyakorlatot és az adott beteg egyéni körülményeit azonban mindig figyelembe kell venni.

Felkészülés a műtétre

A beavatkozás rendszerint rövid, de érzéstelenítés történhet, ezért a műtét előtti előírásokat – például az étkezésre, folyadékfogyasztásra és a rendszeresen szedett gyógyszerekre vonatkozó utasításokat – az intézmény tájékoztatása szerint kell betartani.

Altatás esetén célszerű úgy készülni, hogy a beteg a beavatkozás után ne vezessen gépjárművet, hanem kísérővel távozzon.

A kórházba érkezéskor megtörténik a szükséges adminisztráció, majd a műtéti előkészítés. Az orvos ismerteti a beavatkozást, az érzéstelenítés módját és a lehetséges szövődményeket, valamint lehetőség van a felmerülő kérdések megbeszélésére.

Érzéstelenítés

A terhességmegszakítás során többféle fájdalomcsillapítási és érzéstelenítési lehetőség alkalmazható. A korszerű ajánlások szerint a fájdalomcsillapítást minden műtéti abortusz esetén biztosítani kell, ugyanakkor a rutinszerű általános érzéstelenítés nem szükséges minden esetben. A hazai gyakorlatban a műtéti beavatkozás gyakran altatásban történik, de az érzéstelenítés módját az intézményi lehetőségek és a beteg állapota alapján választják meg.

Műtéti terhességmegszakítás

Vákuum aspiráció

A 10. terhességi hétig alkalmazható a manuális vákuum aspiráció, amely során a méh tartalmát a méhnyakon keresztül vezetett apró csövön át távolítják el.

Az eljárás előnyei és hátrányai - A beavatkozás körülbelül 15 percig tart, és igen hatékony (99,5%), viszonylag kevés (1% alatti) szövődménnyel. A műtét rendszerint rövid, körülbelül 15 perces beavatkozás, amely után néhány órás megfigyelés szükséges, és komplikációmentes esetben a beteg még aznap otthonába távozhat. Hátránya, hogy a kicsiny mennyiségű magzati szöveteket nem mindig sikerül eltávolítani. A műtét után a méh összehúzódása miatt menstruációs görcshöz hasonló alhasi fájdalom jelentkezhet.

A műtét után - A beavatkozást követően a beteget megfigyelik. Ellenőrzik az általános állapotát, a vérnyomását, pulzusát és a vérzés mennyiségét. Altatás esetén meg kell várni az érzéstelenítés hatásának megfelelő megszűnését is. A legtöbb esetben néhány órás megfigyelést követően, stabil állapotban a beteg hazamehet. A pontos időtartam az intézményi gyakorlattól, az érzéstelenítés módjától és a beteg állapotától függ. Az otthoni pihenés első napján célszerű kímélőbb napot tervezni. A fizikai aktivitáshoz fokozatosan lehet visszatérni, és nincs szükség hosszú ágynyugalomra, ha a beteg jól van.

Vérzés és alhasi fájdalom - A beavatkozás után néhány napig vérzés vagy pecsételés teljesen megszokott lehet. A vérzés mennyisége egyénenként változik, és időnként átmenetileg erősödhet is. Alhasi, menstruációs jellegű görcsök szintén jelentkezhetnek, ezek rendszerint fokozatosan enyhülnek. Fájdalomcsillapításra az orvos által javasolt gyógyszer alkalmazható; a nem szteroid gyulladáscsökkentők a korszerű ajánlások szerint megfelelő választást jelenthetnek, ha nincs ellenjavallatuk.

Tágítás (dilatáció) és kürettázs

A hagyományos, éles kürettel történő méhűri kaparást nem kell rutinszerűen alkalmazni a korai terhesség megszakítására, a 14. hét előtt a WHO a vákuum-aspirációt ajánlja, és kifejezetten ellenzi ezen módszer rutinszerű alkalmazását!

A műtét menete - A beavatkozás során a méhnyak tágítását speciális gyógyszerek, vagy egyre növekvő átmérőjű finom tágítópálcák alkalmazásával érik el. Ennek célja, hogy a méhnyak megfelelően tág legyen a szükséges műszerek bevezetéséhez, ezáltal csökkenthető legyen a méhnyak sérülésének és a méhfal átfúródásának kockázata. A választott módszer függ a terhességi kortól, attól, hogy a nő szült-e korábban, valamint az egyéni körülményektől. A méh tartalmát szívókészülék, majd a méh falát apró kanálhoz hasonló hurkok (kürett) segítségével távolítják el. Néhány óra pihenés után a nő otthonába bocsájtható.

A beavatkozás előnyei és hátrányai - A művi abortusz 10-15 perc alatt lezajlik, akár egy napos bentfekvéssel is végezhető, a műtét után a vérzés általában 5 napon belül szűnik. Hátránya, hogy az eljárás sebészi beavatkozást jelent, fertőzések léphetnek fel, a kürettázs pedig az esetek 97-99%-ában hatékony. A méh helyi érzéstelenítéssel érzésteleníthető, azonban a méh görcseit ez nem csökkenti.

Tágítás (dilatáció) és kiürítés (evakuáció)

Ha a terhesség a második trimeszterbe ért, megszakításához a dilatációt és evakuációt (D&E) alkalmazzák. A beavatkozás a tágítás és kürettázs módszeréhez hasonló, azonban nagyobb tágítás, nagyobb méretű szívó, illetve fogó alkalmazására van szükség, emiatt a műtéttel járó kényelmetlenség is nő. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) a legalább 14 hetes terhességnél, a RCOG (a brit Királyi Szülész-Nőgyógyász Kollégium) a 14–24 hét között ezt ajánlja sebészi módszerként.

Gyógyszeres terhességmegszakítás

A gyógyszeres terhességmegszakítás világszerte alkalmazott módszer. A mifepriszton és a misoprosztol kombinációja a korai terhesség megszakításának egyik legelterjedtebb módszere, amely megfelelő egészségügyi háttér mellett igen hatékony. A WHO a gyógyszeres terhességmegszakítást és a vákuum-aspirációt egyaránt korszerű, bizonyítékokon alapuló módszerként ajánlja.

Magyarországon azonban a gyógyszeres, úgynevezett „tablettás” terhességmegszakítás jelenleg nem engedélyezett és nem alkalmazott módszer. Emiatt a hazai ellátásban a terhességmegszakítás gyakorlati megvalósítása jellemzően műtéti úton történik.

Utókezelés művi terhességmegszakítás után

A beavatkozást követően a vérzés mennyiségének és a vérnyomás változásának megfigyelésre van szükség. A vérzés sebészi terhességmegszakítás esetén 5 napig, gyógyszeres terhességmegszakítás esetén tovább is folytatódhat.

Rh-negatív (immunválaszt kiváltó, genetikailag meghatározott vércsoport antigén hiánya) anya magzata esetén humán Rh-immunglobulin adására van szükség, ezzel későbbi terhességeknél fellépő vércsoport összeférhetetlenség megelőzhető.

Ezen túl a fertőzések megelőzésére szükség lehet antibiotikus kezelésre, valamint kerülendő a nemi érintkezés és a tamponhasználat.

Az abortusz lehetséges szövődményei

A legtöbb esetben a terhesség megszakítása szövődmény nélküli és nem befolyásolja a jövőbeni terhesség esélyeit. Egy amerikai tanulmány szerint a tizenharmadik terhességi hét előtt végzett terhességmegszakítások 2,5 százalékában fordul elő valamilyen enyhe szövődmény. A súlyosabb, kórházi felvételt igénylő szövődmények előfordulási valószínűsége azonban már fél százalék alatti.

Lehetséges komplikációk, szövődmények:

• vérzés
• fertőzések
• méhfal perforáció: komoly vérzést, esetleg csonkoló műtétet eredményez
• magzatrész visszamaradása: vérzést, lázat, gyulladást okoz
• a méh üregében felgyülemlő véralvadék
• hegesedés a méhnyak vagy a méh üregében meddőséghez vezet
• nyakcsatorna sérülése: a tág cervix állandó folyást, krónikus gyulladást okozhat, az újabb terhesség nagyobb eséllyel vezet vetéléshez, koraszüléshez
• Rh-szenzibilizáció (ld. fent)
• lelki következmények.

Gyakori kérdések az abortusz után

Befolyásolja-e a későbbi teherbeesést?

A szövődménymentesen elvégzett terhességmegszakítás önmagában általában nem csökkenti a későbbi teherbeesés esélyét. Ritka szövődmények, például súlyos méhűri fertőzés vagy méhen belüli összenövések azonban későbbi termékenységi problémákhoz vezethetnek. Emiatt is fontos, hogy a beavatkozást megfelelően felszerelt, erre jogosult egészségügyi intézményben, szülész-nőgyógyász végezze.

Mikor tér vissza a menstruáció?

A menstruáció általában néhány héten belül jelentkezik újra, de az első ciklus időzítése egyénenként változhat. Fontos tudni, hogy az ovuláció a következő menstruáció előtt megtörténhet, ezért a termékenység már röviddel a terhességmegszakítás után visszatérhet. Ez azt jelenti, hogy újabb terhesség akár az első menstruáció előtt is létrejöhet.

Mikor lehet újra teherbe esni?

Biológiai szempontból a fogamzóképesség gyorsan visszatérhet. Ha valaki nem szeretne újabb terhességet, a fogamzásgátlásról már a terhességmegszakítás előtt érdemes gondoskodni. A legtöbb korszerű fogamzásgátló módszer a terhességmegszakítást követően rövid időn belül, egyes módszerek pedig akár közvetlenül a beavatkozás során megkezdhetők. A megfelelő módszer kiválasztásában a nőgyógyász tud segítséget adni.

Mire számítson otthon a beavatkozást követően?

A legtöbb nő néhány napon belül visszatérhet a megszokott napi tevékenységeihez. A fáradtság és az enyhe alhasi görcsök néhány napig fennmaradhatnak. A vérzésnek összességében csökkenő tendenciát kell mutatnia. Ha a panaszok nem enyhülnek, hanem fokozódnak, vagy új tünet – például láz, erős fájdalom, rossz szagú folyás vagy jelentős vérzés – jelenik meg, nőgyógyászati kontroll szükséges.

A műtétet követő szexuális élet és tamponhasználat tekintetében az adott intézmény utasításait kell követni. Nincs szükség automatikusan hosszú ideig tartó szexuális vagy fizikai kíméletre, de a vérzés és a panaszok fennállása alatt célszerű a szervezet jelzéseit figyelembe venni.

Szükség van kontrollvizsgálatra?

A kontroll szükségessége az alkalmazott módszertől, a beavatkozás menetétől és az intézmény gyakorlatától függ. Komplikációmentes műtéti terhességmegszakítás után nem minden esetben szükséges rutinszerű kontrollvizsgálat.

Panaszok esetén mindenképpen nőgyógyászhoz kell fordulni. Erősödő vagy tartós fájdalom, jelentős vérzés, láz, hidegrázás, kellemetlen szagú hüvelyi folyás, illetve tartósan fennálló terhességi tünetek esetén mielőbbi vizsgálat szükséges.

Mikor kell fertőzésre gondolni?

A fertőzés egyik lehetséges jele a láz, hidegrázás, rossz közérzet, fokozódó vagy erős alhasi fájdalom, illetve kellemetlen szagú hüvelyi folyás. Ezek a tünetek nem tekinthetők a beavatkozás utáni normális gyógyulás részének, ezért jelentkezésük esetén orvosi vizsgálat szükséges.

Mikor kezdhető el a fogamzásgátlás?

A legtöbb fogamzásgátló módszer a terhességmegszakítás után azonnal vagy nagyon rövid időn belül elkezdhető. Bizonyos módszerek – például egyes méhen belüli fogamzásgátló eszközök – megfelelő körülmények között akár közvetlenül a beavatkozás után is felhelyezhetők. A megfelelő módszer kiválasztásánál figyelembe kell venni az életkort, az esetleges betegségeket, a dohányzást, a trombózis kockázatát és az egyéni igényeket is.

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Dunás-Varga Veronika, belgyógyász