Majdnem találka a magyar kolbásszal

December 6-8

Szombat reggel részt vettem a patrolom heti meetingjén, gondolva hogy majd biztos okosabb leszek utána, de természetesen most is az volt az érzésem hogy nálunk ezeket a meetingeket fél óra alatt lerendeznénk, itt meg tök üres fejjel távoztam 3 és fél óra után. De nem gond, ezek az idők tökéletesen megfelelnek a terveim szövögetéséhez, illetve nekem sem árt ha jobban megismerem a 6 kis kulcsemberemet, és persze a vezetőség jelenlétében ők is összekapják kicsit magukat. És mi több, bearanyozva a reggelemet még arra is megkértek, hogy a szokásos meeting-nyitó és záró imát ma mondjam én?J

Vasárnap bementünk Blantyre-be internetezni, ugyanis mostanra kikristályosodott előttünk hogy akármennyire is felkészült az ember, és tarsolyában (mai értelmezésben a laptopján) van megannyi előre gyártott előadás, és kinyomtatott információs anyag még az irodatechnika-mentes idők előttről, az internet azért csak internet itt is. Kell és kész.

Illetve végre otthagytuk a pénzünket az art marketen (piac ahol mindenféle fafaragást, ékszereket, képeket lehet venni), kedvenc árusunk (akinek csak egyszerűen Happiness, vagyis Boldogság a neve) régóta feni ránk a fogát, hogy a többi önkénteshez hasonlóan mi is hozzunk el nagyapja festményeiből párat. Szóval ma rávettük magunkat hogy beólálkodunk a hiénák közé, és büszkén állapíthatom meg hogy viszonylag jól is hárítottuk az ostromot, hiszen sikerült ?mindössze? 5 db vásárfiával megúsznunk a kalandot. :)

És hát lássatok csodát, felfedeztük hogy néhány ezer km távolban, itt, Malawiban is lehet kapni magyar kolbászt!! Sajna az ízéről nem tudok semmit se mesélni, mert az öreg DI-ok szerint felesleges pénzt adni érte? Mert valószínűleg annyira magyar mint én afrikai...Így a kolbit továbbra is csak odaképzeljük a konyharemekeinkbe, és a paprikás krumplit csak olyan hamisan esszük.