A pánikbetegség és tünetei - Lehet, hogy már Önnek is volt

Sziasztok Én egy 23 éves lány vagyok. Egyik éjszaka kezdődött , de ha már belegondolok egész nap éreztem hogy valami nincs rendben. Nekem speciel semmi szívdobogás és légszomj, viszont rettenetes félelemérzetem van. Egyszerüen ha eltudok aludni 10 percenként megébredek olyan szinten rettegve hogy ezt le se lehet írni. Rettenetesen ráz a hideg és minden porcikám remeg és 10 percenként kell pisilni mennem. Ez csak akkor van nálam, ha egyedül kell lennem otthon, vagy ha egyedül kell aludnom. Ilyenkor mindenféle hülye gondolatom támad, hogy nem szeretnek a barátaim meg hogy elhagy a pasim ami mégjobban gerjeszti ezt az állapotot. Egyébként ha belegondolok jobban, az egész akkor kezdődött amióta nem találok munkát.Jahh és azt kifelejtettem, hogy eszméletlen ingerlékeny vagyok napközben mostanában.ennyi kb az én bajom :D Jó mulatást mindenkinek a következő kis pánikjához :P

2008 novemberében, valószinüleg egy hosszú stresszes időszak következnényeként valami stroke szerű történt velem. Vezetés közben felfordult velem a világ, ép hogy megtudtam állni! A fiam mellettem volt és tudott mentőt hívni ami azonnal a neurolóiai intézettbe vitt 200 feletti vérnyomással és egekbe szökő pulzussal. Nagy nehezen helyre pofoztak és 2 hét után "gyógyultan" hazaengedtek. De a neheze itt kezdödött! Tarkófájás, depresszió, pánikrohamok és a reflux keserítették az életem. Azelőtt a depresszióról azt gondoltam az olyan mélabús szomorkodós állapot. Amit akkor átéltem azt nem kívánom senkinek! Pánik, félelem, hallucináció, alvatlanság és persze a pszichoszomatikus betegségek . A háziorvoshoz már szégyelltem lemenni mert mindig máshol fájt! Muszáj volt pszcihiáterhez mennem , de persze azonnal ő is csak a gyógyszereket írta fel, XANAX -ot és Dalsan antidepresszánst kezdtem szedni. Éjszakánként nem tudtam aludni még hajnali 4kor is fent voltam és kétségbeesve kerestem az interneten valami megoldást. Kipróbáltam homeopátiát, neuroptimot, mágneságyat stb de semmi se használt. Aztán jött valami aminek hatására ma már több mint egy éve egészséges vagyok nem szedek gyógyszereket, és nagyszerűeket alszok. Hogy mi ez azt a törvények miatt nem írhatom le mert sérti a gyógyszergyárak érdekeit ha én azt mondom hogy természetes úton jöttem helyre.De ha privát megkeresel akkor szívesen elmondom. Persze az első az, hogy akarjál meggyógyulni és akarj megszabadulni az önsajnálattól és a negatív gondolkozástól! Nagy Gábor [email protected] skype:bbutik

2008 novemberében, valószinüleg egy hosszú stresszes időszak következnényeként valami stroke szerű történt velem. Vezetés közben felfordult velem a világ, ép hogy megtudtam állni! A fiam mellettem volt és tudott mentőt hívni ami azonnal a neurolóiai intézettbe vitt 200 feletti vérnyomással és egekbe szökő pulzussal. Nagy nehezen helyre pofoztak és 2 hét után "gyógyultan" hazaengedtek. De a neheze itt kezdödött! Tarkófájás, depresszió, pánikrohamok és a reflux keserítették az életem. Azelőtt a depresszióról azt gondoltam az olyan mélabús szomorkodós állapot. Amit akkor átéltem azt nem kívánom senkinek! Pánik, félelem, hallucináció, alvatlanság és persze a pszichoszomatikus betegségek . A háziorvoshoz már szégyelltem lemenni mert mindig máshol fájt! Muszáj volt pszcihiáterhez mennem , de persze azonnal ő is csak a gyógyszereket írta fel, XANAX -ot és Dalsan antidepresszánst kezdtem szedni. Éjszakánként nem tudtam aludni még hajnali 4kor is fent voltam és kétségbeesve kerestem az interneten valami megoldást. Kipróbáltam homeopátiát, neuroptimot, mágneságyat stb de semmi se használt. Aztán jött valami aminek hatására ma már több mint egy éve egészséges vagyok nem szedek gyógyszereket, és nagyszerűeket alszok. Hogy mi ez azt a törvények miatt nem írhatom le mert sérti a gyógyszergyárak érdekeit ha én azt mondom hogy természetes úton jöttem helyre.De ha privát megkeresel akkor szívesen elmondom. Persze az első az, hogy akarjál meggyógyulni és akarj megszabadulni az önsajnálattól és a negatív gondolkozástól! Nagy Gábor [email protected] skype:bbutik

Sziasztok! Én 22éves lány vagyok, és kb.11 hónapja kezdődött, hogy ha bármilyen tömegközlekedéssel mentem valahova rám jött a hasmenés, leizzadtam, halálfélelem, nem kaptam levegőt. Augusztusra már ha kimozdultam a lakásból rosszul lettem (haza rohantam ). A háziorvosom elküldött pszichiáterhez Xanax-t szedek és Cipralex-t. Kineziológusnál is jártam 2szer. Már az első alkalom után éreztem, hogy sokkal könnyebb. Már ismeretlen helyre is könnyen elmentem(bár előtte valóéjszaka alig aluttam úgy izgultam mi lesz). De sikerült! Mára már úgy érzem 90%ig meggyógyultam. Már csak a Xanaxról kell leszoknom :) De eddig nincs probléma az adagomat mindig csökkentem. Nekem nagyon sokat segített a kineziológus! Bár nemigazán hittem ebben a dologban,de mégis sikerült! Mielőtt elmentem hozzá már megakartam halni elegem volt az életből azon gondolkodtam, hogyan legyek öngyilkos.Mindenkinek ajánlom, próbát megér. Nem olcsó, de ha meggyógyulsz akkor minden pénzt megért! Sok sikert mindenkinek a gyógyuláshoz! Ha esetleg érdekel valakit a kineziológus szívesen megadom az elérhetőségét. Írj nekem :[email protected]

Sziasztok! 20 éves vagyok, és eddig az emúlt 1 évben kb 4-5-ször volt pánikrohamom. Általában egy mozifilm közepén tört rám, vagy egy egyetemi óra közepén, vagy óra kezdete előtt. Emiatt a pár alkalom miatt rettegek, hogy egyszer újra előjön, és nem tudok majd elmenni sehova (vizsgázni, barátaimmal szórakozni, vagy egyáltalán kimozdulni a lakásból). Elmentem egy pszichiáterhez, aki elmondta, hogy a szorongást, a pánikot, a félelmet a rengeteg feldolgozatlan stressz és általában veszteség okozza, lehet ez haláleset, gyász, de akár a munkahely elvesztése, vagy másik helyre való költözés... Tehát veszteség, AKÁRMILYEN formában, még ha úgy is érzed, hogy lezártad magadban a dolgot! Már 2 hónapja járok a pszichiáterhez, és homeopátiás gyógyszert szedek szorongásra és stresszre (SEDATIF PC- ajánlom mindenkinek!), és lassan, de biztosan javulok. Sajnos nem fog egyik pillanatról a másikra elmúlni, mert az agyadban és a testedben csak hosszú idő után fog rögzülni, hogy "mégsem jön a roham". Kitartást mindenkinek, én azt tanácsolom, hogy beszélgessetek egy megértő szakértővel, nekem sokat segített!

Sziasztok!Nekem is pánikbetegségem van már évek óta,próblok ellene küzdeni, kisebb-nagyobb sikerekkel.Néha úhy tűnik hogy elmúlt,de aztán jön valami stresszhelyzet, és újra rámtör a halálflelem, stb :( Nagyon rossz.Nem tudnátok esetleg nekem ajánlani valami gyógyszert?Alkalomadtán én is nyugtatókat szoktam szedni,de azt sem akarok folyton:(Nagyon megköszönném ha ajnálanátok valamit!Szép napot mindenkinek!

Sziasztok.. Nálam kb fél évvel ezelott kezdottek ezek a furcsa tunetek a munkahelyemen. Ěp dolgoztam és hirtelen elkezdett hevesen verni a szívem és halálfélelmem lett.. Azt hittem hogy megfogok halni. A lényeg az hogy azóta légzési problémáim vannak.Úgy érzem hogy nemkapok levegot. Elmentem orvoshoz azzal a tévhittel, hogy netalán asztma vagy tudoembolia okozhatja nekem ezeket a nehézségeket.. Ami a legkulonosebb, nekem nincsenek félelmeim . Úgy értem emberek kozott jól érzem magam és a bezárt helyektol sem felek.. Szóval hosszu vizsgálgatások után az orvosom elkuldott pszichiaterhez kiderult , hogy pánikbetegségrol van szo. Nyugtatót szedek nekem segít legyozni a streszzhelyzeteket. Ami a legfontosabb a panikbetegeknél szerintem és ezt mindenkinek ajánlom, nekem sokat segít: Akár milyen problémád van, ha lényegtelen is mond el valakinek, ha komunikálsz másokkal a problémáidról , az sokat segít, nezárd magadba a gondjaidat mert ez okozza a pánikbetegséget. Aki nem osztja meg dolgait másokkal az ugy érzi hogy egyedul van, és ez a félelem okozza a rohamokat. Ja és a szeretetnek nagy a gyógyítoereje, mindenkinek ajńlom hogy vegy magát korul olyan emberekkel akiket szeret mondjon el nekik mindent , meg akkor is ha lényegtelen és nevetséges . Akik szeretnek minket azok mindent megértenek.

Sziasztok! 2009. március 5-én lettem a rosszul egy nagy áruházban, szédülés, hányinger formájában. Nagyon megijedtem, mivel egy pörgős, intézkedős voltam azelőtt. Mire hazaértem, már teljesen bepánikoltam, kihivtuk az ügyeletet, nem találtak semmi bajomat.Teltek a hónapok, a vizsgálatok, amelyek semmi szervi bajt nem állapítottak meg. Én meg már olyannyira pánikoltam, hogy az utcára sem mertem kimenni,a kocsimba azért nem ültem be , mert attól féltem, hogy ha rosszul leszek balesetet okozok.Az egésznek az a lényege, hogy halálfélelmem volt. Még egy utolsó esélyt adtam magamnak, elmentem a más városban lévő neurologushoz, aki több mint egyórás beszélgetés után azt mondta, hogy pánik szindrómám van, erre ugyan tud gyógyszert írni, de akkor egy életen keresztül gyógyszer szedő leszek, azt javasolta, hogy próbáljam meg agyban eldönteni , hogy mi is okozza ezt a problémát. Gondolkodtam, most hogyan tovább? Ha agyban dől el minden akkor, mi lehet más mint agykontroll, hozzáteszem előtte még hallani sem akartam róla.. Tavaly juliusban elkezdtem az agykontrollt, ez volt az utolsó kapaszkodóm, hittem bent s egyre jobban lettem, szeptemberben már egyedül is kimentem az utcára, sőt kocsit vezettem,azóta már elvégeztem az agykontroll tanfolyamot, élem a szokásos mindennapjaimat, az agykontroll az életem része lett, s nem szedek semmilyen gyógyszert sem, átértékelődött az életem teljesen. Olvastam a hozzászólásokat, nagyon sok a fiatal köztetek,s leírjátok milyen gyógyszereket szedtek,ne tegyétek agyban döntsetek el mindent, hogy mi miért van.

Sziasztok, én 26 éves anyuka vagyok, valószínűleg pánikbeteg! Az utóbbi időben egyre többször lettem rosszul az autóban, egyik pillanatról a másikra nem kaptam levegőt, kapálóztam, kerestem a kapaszkodót, a párom meg csak nézett és kérdezgette anya rosszul vagy? Válaszolni ugyebár nem tudtam, nem jött ki hang a számon!Próbáltam becsukni a szemem, de még rosszabb lett! Kapkodtam a levegő után! A következő pillanatban már semmi bajom nem volt! Nem tudtam megmagyarázni mi történt!Régebben néha előjött, de olyan rövid ideig tartott, hogy nem vett észre belőle semmit a párom, vagy ha mással utaztam ő sem! Előfordult már buszon is, főleg, ha belülre kerültem, és idegen ült mellém! De volt, amikor semmi nem történt! Sokáig csak akkor éreztem, ha más mellett ültem, de mostanában egyre többször érzem ezt az érzést, amikor én vezetek! Imádok vezetni, soha nem voltam egy félős csaj, de most megijedtem! Nagyon komoly dolog, ha valaki nem érzi magát biztonságban a kocsiban, ezért inkább nem vezetek! Eddig mindig én vittem a kislányomat orvoshoz, vásárolni stb., de most ha rá gondolok, hogy holnap kocsiba kell ülni már egész nap azon jár az agyam! Amikor meggyőzőm magam hogy nem lesz semmi gond, bátran elmegyek bárhová autóval, de előfordult, hogy a párom vezetett és már az utcánk végén éreztem a szorongást! Attól félek, ha vezetnék, egyszer balesetet okoznék, ezért inkább nem vezetek! Voltam orvosnál, mert magas a vérnyomásom, és az orvosom ajánlotta hogy nézessem meg magam Pszichiáterrel! Írtak fel Frontint, de még nem szedtem be, mert csak akkor kell, ha tudom hogy megyek kocsival. Amíg nem áll be a gyógyszer nem vezethetek! Ez nagyon rossz állapot, nem tudom mikor jelentkezik újból! Ha valaki tud valami segítséget szívesen fogadom! Köszönöm [email protected]

Sziasztok, én egy 18 éves fiú vagyok. Az első pánikrohamom egy tanítási órán volt, amikor nagyon sokáig olvasgattak, a végén alig kaptam levegőt azt hittem egy rémálom. Aztán egyre gyakrabban jöttek, buszon stb, volt egy időszak amikor már a házból se akartam kimenni. Aztán bátorságot vettem magamon és újra elkezdtem normális életet élni. Nem gondoltam a betegsére és többet nem volt gondom vele. Mostanában néha előjön, de ha arra gondolok hogy nincs mitől félni és nem vagyok beteg, csak idegi az egész, elmúlik. Szóval ajánlom mindenkinek, ne féljetek a haláltól és ez a betegség el fog kerülni