MEGSZOKÁSOK MEGSÉRTÉSE

Nekem a nyár mindig egy kicsit felüdülés, egy lehetőség az újrakezdésre. Ilyenkor sokkal kevesebbet stresszelek, és ilyenkor vagyok képes hinni abban, hogy helyre jöhetek.

A számtalan újrakezdésem is erre az időszakra esett. Nyaranta hagytam abba a gyógyszereket, akkor tettem talonba a dokit, és akkor éltem meg magamhoz képest szokatlanul felszabadult perceket. Még olyan is volt, amikor elfelejtettem, hogy félnem kell.

Persze a viszonylagos és átmeneti stabilitásból bármi kizökkenthet. Olyan vagyok, mint Lengyel Nagy Anna egyik riportalanya, aki annyira ragaszkodott a megszokotthoz, hogy a lakás átfestésekor a korábbi repedéseket is vissza kellett varázsolni neki valahogy a falra. Ha ugyanis ez a kislány nem találta helyén a fal repedéseit, akkor iszonyú pánikba esett és hatalmas hisztit csapott.

Én ugyan hisztizni nem szoktam, de ha belegondolok, tényleg pánikolok a megszokottak megsértésekor.Ha például valamilyen okból mást útirányba kényszerülök, mint a naponta megtett útvonal. Ha valami miatt le kell térnem erről a csapásról, ideges leszek. Vagy ha nem találom ott a dolgaimat, ahova emlékezetem szerint tettem. Ilyenkor mindig az az elsó gondolatom: megbolondultam? Nem létezik,hogy ne legyen itt vagy ott, mikor itt vagy ott van a helye.

Vagy ha új kollégákkal, emberekkel kell érintkeznem, olyanokkal kezdeményeznem beszélgetést, akiket nem ismerek.

Vagy ha nem azt a programot viszem véghez, amit előre eltervezek magamban, ha valaki vagy valami miatt hirtelen váltásra kényszerülök.

MIndenben és mindenkiben az ismerthez ragaszkodom.Mint a kisgyerek a kedvenc babáját, úgy hordozom én is magammal ezt az öngyártotta privilégiumot.