Hosszú szünet után...

... újra itt vagyok.

Van mentségem a hosszú kihagyásra, de nem sorolnám nagyon. Munkahelyi gondok ezerrel, ellenőrzések, stb. Szinte éjjel-nappal munka, hétvégekre haza is vittem, gyakran túlóráztam, szóval már épp tele a hócipőm. Persze még messze nem vagyunk a végén, csak most van egy rövidke szusszanásnyi szünet, felkészülés a következő ütközetre.

A fogyókúrámmal eléggé hadilábon állok. Majd' 4 hónapja már, hogy sanyargatom magam és mindössze -9 kilónál tartok. Persze az nagyszerű érzés, hogy már az egy számmal kisebb nadrág is lötyög rajtam, de azért ennyi idő után ennél már többet szeretnék. Barátnőm vígasztal mindig, hogy legyek elégedett, lassan de biztosan, jó ez így, de én elégedetlen vagyok. Persze ez mit sem változtat a dolgokon. Csak nem tudom, mit tehetnék még. Nagyon diétásan, nagyon egészségesen eszek, tekerem a szerencsétlen szobabicajt, a kilók meg fittyet hánynak az igyekezetemre.

Na és persze az is kiderült, hogy mégiscsak kell a cukromra is gyógyszert szednem, na ezzel is tele ám a hócipő. Na meg a kedves háziorvossal! Korábban még azt mondta, nem kell ezzel foglalkozni, csak diétázzak, egy hónappal később meg olyan gyógyszert írt - még mindig szakvizsgálat nélkül - , amit második-harmadik nekifutásra szoktak, amikor az enyhébb variáció nem segít. Ő az enyhébbet meg sem próbálta, hanem rögtön inzulin-kiegészítő gyógyszert írt. Persze ezt csak akkor tudtam meg, amikor otthon alaposabban áttanulmányoztam. Az a gond, hogy ehhez be kell tartani a napi 5-6 étkezést, megfelelő mennyiségű szénhidráttal, és még így is előfordulhat mellékhatásként, hogy túlságosan leesik a cukor. Nesze fogyókúra! Na neee! Aztán megkonzultáltam a dolgot barátosnőmmel, aki szintén zenész - azaz cukros -, ráadásul orvosok között dolgozik, meg 1-2 betegoldalon is feltettem a kérdést, és arra jutottunk, hogy azért nem szaladunk ennyire előre az időben. Minden orvos szerint a metformin hatóanyag az elsődlegesen választandó szer, ez a szervezet saját inzulintermelését serkenti, nem esik le tőle a cukor, nincs rosszullét, éhségrohamok... Naná, hogy ezt választom. És húzom-halasztom a háziorvosi kontrollt, mert nem tudom, hogy mondjam meg neki, hogy én egyszerű laikus beteg nem értettem vele egyet és mástól szereztem magamnak gyógyszert (vagyis szerezte a barátnőm).

Na, de vidámabb témára terelve a szót: reméljük mostmár javul az időjárás, mert hétvégén jön haza nagyfiam, akinek a napokban volt a születésnapja és tartunk egy jó kis kerti grillezést - remélem napsütéssel, madárcsicsergéssel, jókedvvel, boldogsággal.