Esős vasárnap

Furcsa,hogy nem vagyok képes arra mostanában,hogy kiírjam magamból a fájdalmat,a kételyeket.Aztán rájöttem arra,hogy ha valami nagy dolog történt velem,ami mélyen érintett,mindig utólag tudtam csak feldolgozni-írni róla.

Azt hiszem,most is így lesz.

Sorra bántok meg embereket,akiket nem akarok.Iszonyú hullámzó a hangulatom-a hullámvasút olyan mértékben elkapott,hogy ijesztő.Szinte perceken belül is változik.És az a baj,hogy olyan embereket bántok,akiket szeretek.:(

Nemsokára majd megint könnyebb lesz egy kicsit-megyek hasi UH-ra,meglátjuk,hogy állok,meg egy RTG,vérvételre.Utána,remélem,megkönnyebbülök majd egy kicsit.

Vannak emberek-igazából lányok-akikkel szeretném "rendezni a soraimat",de egyszerűen nem engedik...magamban kell rendeznem,elengednem őket,de nagyon nehéz így.Mintha nem is léteztem volna az életükben..:(

És még mindig esik...