Misztérium

"Azt mesélte nekem egy idős jezsuita:"Tudod,Feri,már negyven éve Japánban éltem,amikor megkaptam a diagnózist,hogy rákos vagyok.

Leültem,és arra gondoltam:végülis hatvanvalahány évet éltem,az nem is kevés,de azért ez a betegség mégis rettenetes probléma"

Lázasan agyalt ezen a problémán-és egyre rosszabbul lett.Már bent feküdt a kórházban,amikor egyszer csak feleszmélt az ágyában,és így szólt:"Én azt gondolom,hogy a rák nem probléma,hanem egy titok.Ha problémaként nézem,akkor megfeszítem az összes erőmet,és végül mégis veszítek.Ha problémának tartom a rákomat,akkor megpróbálom kiszakítani magamból,hogy megint egészségesen tudjak élni.Akkor gyűlölöm és utálom ezt a daganatot,és meg akarom oldani a problémát.

Ez így nyilvánvalóan zsákutca lesz.

Én azonban úgy gondolom,hogy ez nem egy probléma-ez egy misztérium.Ha pedig egy misztériumról van szó,akkor meg is kéne nézni,mi ez.Bontsuk ki hát ezt a misztériumot!És azt mondtam:nahát,rák,ha jönni akarsz,akkor gyere!Tudom,hogy a mélyedben rátalálok valami kincsre-az életemnek a titkára!"

Ahogy ez a szemléletváltás végbement benne,az orvosok legnagyobb csodálatára néhány hónapon belül teljesen meggyógyult.A gyógyulása óta több,mint húsz esztendő telt el."

A vezető gondozónő-ahol másodállásban dolgozok-csillogó szemmel szaladt utánam,már a kapuban ért utol.

-Ange,ugye nem sértelek meg...-kérdezte,hatalmas kék szeme mindenttudóan villant meg,mélyén csodás-sejtelmes szikrákkal-Ezt egy könyvből fénymásoltam ki neked...

Udvariasan megköszöntem,és a zsebembe gyűrtem.Messze jártam már,amikor kibontottam,és könnytől lassan elhomályosuló szemmel olvasni kezdtem

Napok óta ezen jár az agyam.

Misztérium.Az életem egy misztérium,a betegségem egy misztérium.

Hirtelen képek villantak fel az agyamban,egymás után,tele édes emlékekkel.Apu horgászni visz,apu eljön értem az oviba,hatalmas kezét fogva tudván tudom,hogy egyszer ő lesz az én férjem...szerelmek,könnyes csalódások,amikor azt hiszed,megáll a szíved,megszűnik dobogni-évekkel később pedig mosolyogva veszed észre,hogy a legnépszerűbb közösségi portálon a TE képed is rajta van,ahol együtt vagytok-micsoda apró boldogság.Emberek,akikre mindig lehet számítani-Apu,Anyu,Édes Mostohám,Kedves...És a legutolsó,a tegnapi:Kölyök áll az esőben,boldogan fölfelé tartja az arcát,szája nyitva,hogy érezze az eső ízét,bőrig ázik,miközben én egy eresz alatt kuporgok,de ő tele tüdőből kiabálja:SZABADSÁG!!!!

Igen,EZ a szabadság.

Sok mindennel megbékéltem ez alatt a pár hónap alatt,értek veszteségek,rengeteg fájdalom,és megtanultam beletörődni,elfogadni,hogy talán hamarosan meghalok-és megtanultam nem félni tőle-talán odaát jobb.Ezzel együtt harcolok tovább,mert-talán-a Jóistennek még dolga van velem.

De a lényeget,amit senki nem vehet el tőlem,és amit magammal viszek,ami folyamatosan és végtelenül áramlik köztünk-közted-köztem-mindenhol-tér és idő nélkül,

 a lényeget már megtanultam

SZERETET.