Na ma aztán volt pánik

Folytatom a küzdelmet!

Mert olyan nagyon elhamarkodottan írtam, hogy hurrá nincs pánik. Én naív azt hittem, hogy nem jöhet, nem emlékszem milyen volt az érzés, az az igazán szorongató, fizikai meghalok érzés...Először csak a szemem, olyan bizonytalan majdnem szédülés érzés, majd adj neki, zsibbadás, égett a mellkasom egy kis fulladás, frankó! Ez kellett csak igazán, most lenne egy halom itthoni munkám, ennek ellenére a Frontin hatásától szenvedek, azaz szédölgök és aludnék. Az adag megközelíti a számomra brutális mennyiséget, tulajdonképpen ennyit egy hét alatt sem veszek be., mint most. Míg hatott szokás szerint a szekrény pakolása volt a fő elterelő cél azzal a különbséggel, hogy most nem dobáltam ki egyet sem. A férjem már tudja, ha a szekrény pakolása van terítéken, akkor nem vagyok jól, s a tudok valamit segíteni, vagy inkább menjek innét kérdésre, a most jobb ha egyedül vagyok a válsz. Tudom, hogy nagyon nem érzi érti, mi van velem, így felesleges dumálni róla. Na de mindegy, most jól vagyok, azaz túl vagyok a mai adagon, mely egyben remélem az évi adag is...

Hozzászólások (5)