Emberek, komposztáljatok!

December 9

Kedden Viktor elment meglátogatni egy méhész telepet, aminek a beindításával jelenleg egy másik DI foglalkozik, és ha majd működik, jó kis bevételi forrás lehet a fenttartóinak. Miután ő befejezi itt a projektjét, valószínű Viktor fogja átvenni tőle a koordináló szerepet.

Én délelőtt a készülő újságomat terveztem, írtam bele némi irományt, átgondoltam a tartalmat, fundraising tervet készítettem a leendő kis könyvtáram létrehozásához, majd ebéd után elmentem Priscillával Philipp nevű field officerünk field-jére, ahol egy nagy komposztáló láda megépítése van tervbe véve. Sőt, ez a projekt olyannyira előre haladott, hogy minden anyag rendelkezésre áll, miután Priscilla már mindent megvett, már csak a közösség tagjainak kell megépíteni ezt a csodát, amivel maguk, könnyedén állíthatnak elő trágyát és kikerülhetik a káros, vegyi anyagok használatát. A közösség tagjai és a passionatek már régóta be vannak vonva ebbe a kezdeményezésbe, ma pedig a nem tudom milyen hivatali egységbe tartozó települések főnökeivel tartottunk egy megbeszélést ez ügyben.

Számomra furcsa módon már 2-kor megérkeztünk a 3 órakor kezdődő meetingre, de Philipp hamar elmagyarázta hogy ez Afrikában egyfajta promóció, néptoborzás, mivel az emberek kíváncsiak, látják hogy valami fog történni, és odajönnek. Olcsó megoldás J

Szóval 10 falufőnök, kb 10 passionate és még sokan mások gyűltek össze a meetingre, mi pedig kaptunk 1-1 tolmácsot magunk mellé. A falufőnököknek kijáró vastaps után ismertettük nekik az elképzelést, beszéltünk röviden a komposzt hasznáról és az építkezés mibenlétéről, ők meg hálásan fogadták a támogatást, bár azért megemlítették, hogy jó lenne ha nem csak egy épülne, hanem minden faluban 1-1. Ez valahol érthető és jogos is, de ha tudnák hogy ez épp 12ezer kwachába kerül? Aztán a végén frissítő cukorbomba kóla és kenyér darab, és most volt szerencsém megkóstolni a sörnek nevezett házi trutymót, a tobát is, ami a kukoricakása hosszabb ideig erjesztett változata, de igazából nem olyan szörnyű mint amilyennek most képzelitek. Rászokni azért nem fogok!

Viszont jót beszélgettem a tolmácsommal (aki dicséretesen éppen orvosi pályája felé igyekszik), kérésére megvitattuk a Malawi és Európa közti különbséget (erre itt valahogy elég gyakran sor kerül) és próbáltam meggyőzni hogy húznia kell egy határt a saját és családja igényszintjében, ha nem akarja a mi példánkat követni. Megpróbáltam felvázolni neki a nyugati világ pénz utáni eszeveszett rohangálása és az afrikai értékek megőrzése közti mély szakadékot, és úgy tűnt megértette, sőt mi több, már sokan mások is hasonlót meséltek neki, bár azt kétlem hogy valaha is elhinné a hallottakat.