Válaszom itt olvashatod... a BAJ

Kedves, Mindenki!

Az első komment egy csöppet ki akasztott.

Hiszen minek írjon az ember, ha nem valós tényeket ír. Az élettől "így" (=interneten) jó párszor megkaptam KAMUZOL! S azt gondolná az ember, igen egy normális rendes emberrel (fiúval, férfival) "beszélgettem" mert ők kerestek leginkább! Hát, szív fájdító, mikor v.ki a búját baját megossza, s tessék... Na, nem baj!

Szóval, hogy mi a baj, probléma! Le írom... Kihozta belőlem azt a dolgot, hogy mégis egy nap után megírom.

Tehát Édesanyámról lenne szó. Jó pár éve kezdődött a probléma. Úgy kb. 7éve nem lakok vele. Szóval még gyerek voltam. Nem törődött velem, s nagyszülőkhöz kerültem. Hú! De utáltam azt az időszakot. :-/ Miatta veszítettem el a barátaimat. A családi veszekedés "titokban" meg volt. Csak hallgattam, s nem akartam elhinni. Fel se fogtam mi miért kell nagyszülőkhöz kerülnöm.

Minden szabadidőmben átmentem anyámhoz. Mit kaptam, semmit. Csak egy ittas anyát. Sajnos ez van. Egy ideig bele se nyugodtam. Akartam segíteni, hogy látogatom mindig. De mindig sírva mentem haza. Már megint. S vártam, csak vártam, hogy na igen, most biztos nem ivott. Biztos ez az a nap. Nem jött el AZ a nap! Így egy ideje nem is találkozom vele. Szegénykémen látszik a külsején. Egy időben lelkileg össze törtem. Ez már elmúlt. Bár aggaszt a dolog még mindig, hogy nem tudok segíteni. Mondtam neki, szólj, ha kell segítség! Még nem tette meg ezt a lépést. Régen mennyi átalvatlan éjszakám volt. Rettegtem, hogy én távol vagyok, s a fiatal barátja v.mi rosszat tesz. Hiszen elvált szülők gyermeke vagyok. Rémálmok gyötörtek anyámmal kapcsolatosan. Ezért írtam megbocsálsak neki! Hogy lehet ennyi évet megbocsáltani. Ittasan vezetni, hajnalban haza jönni. Egy 11-12éves főz magára, s mos!

Én biztos nem leszek ilyen anya! Én védeni fogom majd gyermekemet mindentől, MINDENTŐL!  Én nem fogom eldobni, mint egy használt zsebkendőt. Mindenki megmondta, ha nem kér segítséget nem tudunk segíteni. Hogy történhetett, hiszen fiatal korában szép volt, sminkelte magát...stb. Szégyellem, mikor vele találkozom! Rossz!

S mindig arról ábrándozom még mindig, bárcsak nekem is jó anyukám lenne. =) Mikor ágyam mellett mesélt, mikor ha beteg voltam ápolt. S mikor a Betegségem újra elö jött. S igen megmenthető lett volna AKKOR, hogy össze jöjjön É.apám és É.anyám! De csak kerülték egymást. Anyám vigyázott rám, akkor apám dolgozott. Ha anyámnak dolga volt, akkor apám volt én mellettem. Az a kis kéz! Ami vékonyka, s gyengécske. S alig várja haza menjen.

Na, megint egy újabb téma... Ez nem, NEM kamu! Ez az ÉN életem. Persze, nem sajnáltatás képpen, csak azért írtam le... Hogy ILYEN ANYA senki ne legyen! Nem érdemli meg a gyermekét, aki eldobja magától. Szeretnék azért más doglokat is megosztani. Nem csak ilyen "hideg" , rossz, szomorú (aki annak tartja) történetet...

ANY

UI.: Remélem, kifejthető hogy anyám milyen. Csak én nem szeretném leírni "azt" a szót. Mert össze szorul a szívem. :-((