Itt vagyok, de hol vagyok? És hány éves a kapitány???
Élek még mindig, csak egy más dimenzióban létezem...
Kicsit zűrös hetem volt, a szobámat csak éjszaka láttam, a családomat már csak hírből ismerem.
Suli, zh, trauma, meccs... És ezek végtelen számú kombinációja :)
Ahhoz képest, hogy mennyire unatkoztam az első 2 héten, na hát most már nagyon nem :)
Viszont még több ittas embert volt szerencsém látni a traumán.
(És nem csak a férfiak ittak és nem csak a nők törték a combnyakukat. Vagyis legalább egy kivétel volt mindkét kategóriában)
Összefoglalva az élényeket és a hozzászólásokat:
Az emberek isznak és elesnek.
Egy idilli világban a kettő közül csak egy teljesül, vagyis ha isznak nem esnek el, vagy ha elesnek legalább nem ittasak.
Mindkét megoldással előrébb tartani az emberiség. :)
Ami viszont tény, hogy az idős néniknek könnyebben törik a csontjuk, főleg a menopausa után. (Most tanultuk gerontológián) és sajnos mindig akad valami amiben megbotlanak.
Még egy kis szösszenet a végére:
Szokásom, hogy félév elején az egyik előadó terem órájához állítom be az én órámat, hogy legalább onnan ne késsek el.
Idén a pathologiát választottam, mert ott van a legtöbb előadásunk.
Erre a barátnőmnek csak egyetlen reakciója volt:
"Akkor neked halál pontos az órád!"
No comment...