Csak úgy...

Egy orvostanhallgató gondolatai erről arról.

Még élek...
Bár sok időt az alváson kívül nem töltök itthon. Folyton van valami és menni kell és csinálni kell. Meg hát a nap is süt lassan, néhol kis hvasesővel :)

A tegnapi aktivitásom kimerült a traumában. Nézelődtem, csinálgattam, majd olyan 9 körül gondoltam elindulok hazafelé és mikrót tanulok.
Hát majdnem sikerült :)
2-re értem haza.
Nem kéne az embereknek alkoholizálni, és akkor jóval kevesebb dolga lenne a traumatologusoknak. Egyszer már tényleg írok egy statisztikát és számszerűsítem, de ez egyszerűen hihetetlen...
És most ugye nem a fáradt dolgozókról, egyetemistákról van szó, akik megisznak egy-két pohár sört-bort, hanem azokról, akik combcsont töréssel egy nappal később jönnek be, nehogy az asszony megigya a bort előle. És csak egy nappal később kezd annyira józanodni, hogy megérzi a fájdalmat.
És megint csak azt tudom mondani, hogy nem a látvány. A szagok.

Már előre várom a pénteki gyakorlatot. Nyugdíj, segély, péntek 13...
Hozzászólások (13)