Újévi fogadalmak

Egy orvostanhallgató gondolatai erről arról

Eddig nagyon jól állok az újévi fogadalmaimmal.
Bár csak nagy vonalakban vázoltam magam előtt, hogy miket kéne csinálni idén. A legfőbb dolog az volt, hogy ne halogassam a dolgokat és vállaljam a kihívásokat.

Hú ez most nagyon komolynak és fennköltnek hangzik. Pedig amúgy nem takar ez nagy dolgokat :)

Már két tavalyról halasztott feladatot teljesítettem.
A harmadik az volt, hogy újra aktivizálom magam a traumán. Hát nem akarom elkiabálni, de ma végülis eljutottam oda is.

Nem volt sok tennivaló, mert szerencsére ilyen időben nem akaródzott az embereknek kitenni a lábukat a jó kis meleg lakásból.
Amúgy kifejezetten sok vállficam volt.
Meg egy pici fiú, aki elvágta a kezecskéjét.
Még mindig majd megszakad a szívem, mikor gyerekek vannak bent. Pedig ők aztán olyan hamar elfelejtik az egészet.
Na nem baj, majd ezen is túlleszek, hogy velük sírjak (lélekben) :) Vagy gyerekorvos leszek :)

De még messze van az, amikorra el kell döntenem...

No többet nem írok. Igazán nem tudom, de talán ennyi még belefér és nem sértek semmi törvényt.

Szerencsére amúgy elég hamar kiürült a váró, így jöttem haza tanulni.
Meg most per pillanat blogot írni.

Hozzászólások (0)