A nemibetegségek - A kankó
"A kankó (tripper) szintén fertőzés utján jön létre és pedig az esetek túlnyomó többségében a közösülés utján a kórokozó gonococcusok bejutnak a húgycső nyálkahártyájára és ott pár napi lappangási idő után heves gyulladásos tüneteket okoznak. Lassan-lassan aztán ellepik az egész hugy-csövet, ráterjednek a hólyagra, vesemedencére, ellepik a mellékheréket, dülmirigyeket, ondóhólyagot, befészkelik magukat a hugycsőbe nyiló apró mirigyecskékbe, hol mindenütt gyulladást idéznek elő. De bejuthatnak a nyirokutakon a vérbe is, mellyel aztán a szervezet legtávolabbi helyére is elcipeltetnek és súlyos szivbelhártya, izületi gyulladásokat okozhatnak, sőt az egyén halálának is lehetnek közvetlen okai.
Az eleinte hevesebb fájdalommal járó gyulladás azonban idővel elül, alig észrevetővé válik, a vizelés most alig okoz a betegnek kellemetlenséget. Csak itt-ott veszi észre, hogy reggelenként hugycsőnyilása beragad, vagy azt összenyomva, kis fehéres-sárgás genycsepp jelenik meg, avagy hogy nagyobb kicsapongás után hugy-csövében kis bizsergést, szúrást érez. A betegségokozó parányi gombák, gonococcusok, melyeket csak nagyobb nagyítással, górcsővel vagyunk képesek látni, a külvilágra jutva gyorsan elpusztulnak, azonban az emberi testben hosszú időn át talán anélkül, hogy az illetőnek nagyobb kellemetlenséget okoznának, lappangva meglehetnek, hogy aztán alkalom-adtával kirobbanjanak, vagy uj gazdára találva kifejtsék kórokozó hatásukat.
Gyógyítása nagy türelmet, pontosságot, lelkiismeretességet és szakképzett gyakorlatot igényei. Általában azt mondhatjuk, hogy megfelelő kezelés mellett a kankó, ha semmiféle szövődmény nem járul hozzá, rendesen 4—8 hét alatt gyógyul, de nem szabad csodálkoznunk, ha a gyógyulás még ily esetekben is hosszabb időt vesz igénybe. Ha azonban valamely szövődmény is járul a betegséghez, melynek létrejöttét csak bizonyos valószinüséggel tudjuk kezelésünkkel elhárítani, vagy ha a folyamat idültté válik, ugy már a gyógyulási kilátások sokkal rosszabbak, sokkal hosszabb időt vesz igénybe, nagyobb szakértelmet és alaposabb gyógykezelés székséges. Sajnos, a kankót még ma is «gyerekbetegségnek» tartják általában és a betegek legtöbbször nem is fordulnak vele orvoshoz, hanem mint már ez a nemibetegségeknél szokásos, a patikustól kérnek orvosságot, melyet az, legtöbbször ki is szolgáltat, vagy legjobb esetben a beteg egyik már tapasztaltabb barátja receptjét kéri el, hogy azzal az orvossággal ő is fecskendezzen.
Ennek súlyos következményei lehetnek. Elsősorban nem lévén az ily beteg felügyelet alatt, fecskendezésével többet árthat, mint a mennyit használ, mert a legtöbb esetben csak azt éri el, hogy az addig csak a hugy-csőben létező folyamatot beleviszi a hólyagba, a mellékherébe stb. A legtöbb beteg, aki önmagát kezeli azt hiszi, hogy akkor gyorsabban gyógyul, ha ő naponta Isten tudja hányszor fecskendez és minél jobban fáj neki az ily fecskendezés, annál hatásosabbnak képzeli azt. A másik körülmény, mely ily önkezelésnek a következménye, hogy ha idővel elülnek a fájdalmai, csökkenvén a gyulladás, feltisztul a vizelete, a beteg azt hiszi, hogy meggyógyult, tovább nem törődik bajával és vigan terjeszti azt minden közösüléssel, beviszi később a betegséget családjába, talán nem is tudva, hogy mily szerencsétlenséget visz ezzel oda be.
Annak megítélése, hogy valaki kankójából kigyógyult-e, vagyis, hogy gonococcus mentes-e, igen nagy gondosságot, elővigyázatosságot és nagy szaktudást követel meg még akkor is, ha az illetőnél a betegség simán folyt le és fokozottabbat, ha szövődmény is volt jelen. Mert mindaddig, míg bárhol ily kórokozó gonococcus fészek van elrejtve, az illető fertőzőképes és előbb-utóbb fertőzni is fogja azt a nőt, kivel érintkezik, igy a feleségét. Nem szabad megelégednünk azzal, hogy az ily betegnek a vizelete tiszta legyen, sőt hogy hosszabb ideig az marad, hanem pontos górcsői vizsgálatot kell végezni nemcsak a vizeletből, de az erre szolgáló eljárással a hugycsőből, a dülmirigy, az ondóhólyag stb. kipréselt váladékából is. Sőt azzal sem szabad megelégednünk, hogy egy ily vizsgálatot végezzünk, hanem az ily vizsgálatok egész sorozatára van szükség, hogy emberi számítás szerint a legnagyobb valószinüséggel állithassuk, hogy az illető gonococcus mentes, vagyis, hogy kankója gyógyult.
Nőnél a kankó a legritkább esetben marad a hugycsőre lokalizálva és legtöbb esetben ráterjed a méhre, behatol a petefészekbe, a különböző mirigyekre, sőt elég gyakran a végbélbe is és az illető nőre a fájdalmak, betegségek egész hosszú sorozatát zuditja. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a női kankó gyógyításánál sokkal nehezebb feladat előtt állunk és még "fokozottabb" szaktudás, türelem és idő szükséges hozzá. Ehhez járul még, hogy a legtöbb nő tulajdonképen csak akkor vesz tudomást bajáról, amikor az már erősen elharapódzott, mikor aztán fájdalmaiért keresi fel az orvost, amikor aztán már csak esetleg súlyos műtéttel tud szenvedéseitől megszabadulni. Épugy amint a női kankónak kezelése nagy nehézségekbe ütközik, épugy fokozott gondosságot és szaktudást követel annak a megállapítása is, hogy az illető meggyógyult-e.
Nem hagyhatom szó nélkül a kislánykáknak kankóját, melyet ezek a szerencsétlenek legtöbbször a betegségéről esetleg mit sem tudó anyjuktól kapnak. Ezeknek gyógyítása bizony a legtöbb esetben igen nagy nehézségbe ütközik és hosszú hónapokra, de tudnék esetet felhozni, mikor 3 évre is terjedő igen gondos szakszerű klinikai kezeléssel volt csak elérhető a gyógyulás.
(Az egészség enciklopédiája – Dr Géber János egy. ny. rk. tanár)
Néhány kapcsolódó cikk a WEBBetegen: