A beteg gyermek higiénéje

„Mielőtt a tárgyra térnék, néhány megszívlelendő dolgot kívánok a szü­lők figyelmébe ajánlani, kik gyermekük érdekében orvoshoz fordulnak tanácsért. Minden leendő anya jól teszi, ha érdeklődik csecsemők és gyer­mekek iránt és hogyha ezt rokonai, ismerősei körében meg nem tehetné, járjon be valamelyik csecsemő- és gyermekotthonba, csecsemő- és gyer­mekkórházba, vagy legalább csecsemődispensaire-be. Ne akarjon itt beteg­ségeket megismerni, hanem tanulja meg, hogy milyen az egészséges cse­csemő és gyermek, hogyan kell ezzel bánni. Figyelje meg jól az egészséges csecsemőnek és gyermeknek minden mozdulatát, álmát, táplálkozását, szó­val minden életműködését, figyelje meg ezek között légzését, hangját, sírá­sát, mosolyát, kacagását stb. stb., vésse ezeket jól emlékezetébe azon célból, hogy észrevehesse azt, ami a normális-egészségesnek mondott állapottól elüt. Ha az anya, vagy gondozó gyermekénél ilyen jelenségeket észrevesz, ezeket jelentse orvosának. Amikor bármily panasszal fordul az orvoshoz, ne térjen ki mellékes körülményekre, adja elő a tényleges panaszt és várja be a körülményekre vonatkozólag orvosának kérdéseit, ezekre is lehetőleg röviden adjon választ, mert bőbeszédüséggel orvosa figyelmét téríti le a lényegről. Másik époly fontos dolog, hogy az orvos tanácsait jól jegyezzük meg magunknak, figyeljünk tehát jól oda, amikor az orvos tanácsait adja; ne foglalkozzunk azalatt mással, ha nem bizunk eléggé emlékezőképessé­günkben, vagy csináljunk magunknak azonnal jegyzeteket, vagy leghelye­sebb, ha az orvost kérjük meg arra, hogy tanácsait vezérszavakban irásba foglalja. Harmadik követelmény, hogy a szülők leggondosabban kövessék orvosuk tanácsát, mert ha ezt nem teszik és eredményt nem látnak, akkor orvosukat félrevezetik és ennek a beteg gyermek szenvedi kárát. Sokszor megtörtént rendelésemen, hogy a szülő, mialatt a gyermekre vonatkozó tanácsaimat adtam, a gyermeknek szólt, hogy jól figyeljen oda, és jegyezze meg magának azt, amit a doktorbácsi mond. Én ilyenkor meg szoktam mindig mondani, hogy tanácsaim bár a gyermekre vonatkoznak, a szülők­höz szólnak, ezeket a szülőknek kell jól megjegyezni és a gyermeknek ter­mészetesen ezekhez kell alkalmazkodnia. A gyermek nem határozhat abban, hogy vele mi történjék, neki föltétlenül szót kell fogadnia.

A szülő mindent vegyen észre gyermekén, minden panaszát vegye tudo­másul, de gyermeke előtt sohase mutasson aggodalmat, még kevésbé ije­delmet. Ha a szülő biztos a dolgában és a netalán észlelt eltérések lényeg­telenek, ezeket maga is elintézheti, hogyha a szülő vagy gondozó bizonyta­lan a dolgában, ne mulassza el és kérje ki orvosa véleményét és tanácsát, még kicsinek látszó okok miatt is. A szülő higgadtságát a gyermek beteg­ágya mellett se veszitse el, cselekedjék megfontolva, nyugodtan. A gyermek minden betegségből gyógyulhat, a gyermeki szervezet csodás, sokkal jobban képes betegségeket elviselni, mint a felnőtt, betegségekből visszamaradt ár­talmakat is sokszor bámulatosan küzd le. Legyünk tehát mindig bizalom­mal, ne hanyagoljunk el semmit a beteg körül, tartsuk be az orvosnak min­den intézkedését. Tisztaság, jó levegő és kielégitő táplálás minden betegség leküzdésének fő kellékei.

Mindent észre kell vennünk, ami a gyermek normális viselkedésétől eltér, ha bágyadtabb, ha élénkebb, melegebb vagy hűvösebb a bőre, lázas vagy alacsonyabb a hőmérséklete, ha szomjasabb, ha étvágytalanabb, ál­mosabb, ha többet ásitozik, ha többet tüsszent, ha köhécsel vagy köhög, ha hány vagy ha hasmenése van, vagy ennek ellenkezője, szorulása van vagy ha szaporább a légvétele. Észre kell vennünk, ha többet izzad, ha szárazabb a bőre vagy ha viszket, akár szerte az egész testén, akár csak körülirtan pl. a végbél körül. Lehet halványabb a bőre, máskor pirosabb, lehetnek rajta kiütések, lehetnek szines és szintelen foltok vagy duzzana­tok. Könnyezhet a szeme, folyhat az orra, váladékos lehet a leánykák szeméremrése és t. e. f. Ezek jó részével a továbbiakban fogunk még foglal­kozni. Bármilyen eredetű láz ellen alkalmazhatunk a hőmérsék csillapítása céljából vizes borogatásokat. A gyermek kora és hőmérséke szerint állott, vagy hideg vizből kifacsart kendővel tesszük ezt, jeges borogatást csak orvosi rendelésre szabad adni. Ismét a láz foka szerint csak a mellkas köré helyezzük a borogatást, vagy begöngyöljük a törzset és combokat, vagyis a hónaljtól a térdekig érhet a borogatás. Kiütéses betegség sem képezhet akadályt abban, hogy a lázat borogatásokkal csillapítsuk. Borogatások fel­tételénél mindig csak az a fontos, hogy a borogatókendő jól ki legyen facsarva, és hogy a borogatást vastagabb puha, száraz ruha teljesen födje; sem a testi fehérnemű, sem az ágynemű a borogatástól ne szenvedjen. A borogatás levétele után a testet puha száraz ruhával enyhén ledörzsölni célszerű. Borogatást lázas betegnek az orvos bevárása előtt is adhatunk mindig, ellenben gyógyszert csak az ő rendeletére adjunk.

A lázas betegtől sohse vonjuk meg a vizet, víz helyett teát is nyújtha­tunk, ezen italokból legfeljebb ne adjunk túlságosan sokat egyszerre, de gyakran nyújthatjuk. Az ital, melyet orvosi tanács nélkül adunk, ne legyen tul hideg.

Orvos bevárása nélkül adhatunk bélbeöntést a beteg gyermeknek akkor, ha lázas és 24 órája már nem volt ürülése; a beöntéshez 3 deciliter forralt, langyosra lehütött vizet, vagy langyos kamillateát használhatunk, ha ez eredményhez nem vezetne, ugy 10—15 perc multán a beöntés meg­ismételhető. Hashajtó adagolásával kissé óvatosak legyünk, amennyibea vakbéllob gyanújánál mellőzendő.

A beteg gyermek étrendjét, mielőtt azt orvos megszabná, már szorítsuk meg, de ne éheztessük fölösleges módon a beteget sem. A megszorítás leg­helyesebben abban álljon, hogy zsírt, hust és tojást nem adunk, tejet is csak hígítva.

A betegnek utolsó ürülékét, vizeletét, esetleg hányadékát az orvos meg­érkezéséig őrizzük meg, hogy ezeket neki kívánatra megmutathassuk.

Mihelyt a gyermek lázra gyanús vagy beteg, hőmérőzzük meg, kora szerint hónaljban, lágyékhajlatban vagy végbélben. Csináljunk egy táblá­zatot melyre a hőmérséken kivül minden lényegest feljegyezhessünk. A hőmérséknek pontos ismerete mindig fontos, sokszor helyes kórismét e nélkül az orvos fel sem állithat. Sohasem bizzunk magunkban, hogy a hőmérsékeket egyik napról a másikra, vagy több napról visszamenőleg meg tudjuk jegyezni.

A hőmérséket 2—3 éves korig, esetleg tovább is a végbélben mérni célszerű, ezen célra olyan hőmérőt válasszunk, melynek rövid, vastag higanytartánya van, csak a higanytartányt szabad zsírozás után a végbélbe illeszteni, mert ahány milliméterrel hosszabb darabját a hőmérőnek illeszt­jük be, annyiszor 0.1 fokkal magasabb hőmérséket eredményezhet hőmérésünk. A hőmérés a végbélben 3 percig tartson. Hároméves koron túl a lágyék, illetve combhajlatban, a hónaljban, még idősebb gyermekeknél esetleg a szájban a nyelv alatt mérhető a hőmérsék. Ezen célokra is a rövidebb higanytartányu hőmérők felelnek meg jobban; a hőmérőzés a lágyék vagy hónaljban 10 percig, a szájban 5 percig tartson. Egészséges csecsemő és fiatal gyermek hőmérséket a hőmérő a végbélben 37,3, sőt 37,6°C.-nak is jelezheti, fontos az, hogy a napi hőingadozás ne legyen na­gyobb 0,5°-nál. Tudnunk kell azt is, hogy a csecsemőnek tartósabb rugdalódzása, vagy fiatal gyermeknek futkosása, különösen gyengültebb állapot­ban a végbélhőmérséket hamar feljebb hajtani képes. Nagyobb gyermeknél is 37,1—37,2°C. végbélhőmérsék, ha a napi ingadozás 0,5°C-t meg nem haladja, nem tekinthető kórosnak."

(Az egészség enciklopédiája – Dr. Preisich Kornél egy. m. tanár)