Advent, sziruppal és telefonnal

  Mit jelent az advent? Hát, kinek, mit. Az emberek zömének azt, hogy heteken át még a vízcsapból is a szeretet szó folyik, anélkül, hogy ezt valaki is komolyan venné. Másoknak azt, hogy néhány banánnal, keksszel, esetleg pár forinttal megvásárolni vélik egész évi lelki nyugodalmukat és ha lehetséges, az örök üdvösséget is. Mi,betgek, miután a Mikulás már elhozta számunkra a tüdőgyuszit, most  főképpen azzal vagyunk elfoglalva, hogy miként is köhöghetnénk fel a hörgőinkben felgyülemlett váladékot. Megjegyzem, az én receptem erre a klasszikus, azaz egy liternyi vízbe egy maréknyi vöröshagymahéj, néhány dió, pár kanál cukor,  amit addig főz az ember fedő alatt, amíg a dió is jól átfő, s ebből minél többet fogyasztani. Ha ezután már fel  tud ülni az ember az ágyban, akkor már fogadni lehet a betegtársak telefon hívásait, mert nem kell mást tennie, mint a füléhez tartani a készüléket s hallgatni a panaszokat. Ezekből nincs hiány. Így karácsony előtt, mintha még jobban fájna mindenkinek, minden. A legtöbb nőt elhagyta a férje, de mint mondják, azért együtt laknak, mert egyikük sem tudja a másikat kifizetni, s ezért a nyomorult beteget továbbra is megrugdossa az italozó férj. Másik ismerősöm arról számol be, hogy az elzüllött fia akarja őt  elüldözni a háztól, hogy menjen immár a francba, valamelyik otthonba. Másvalaki arról tájákoztat, hogy egy  közös barátunk épp a pszichiátrián van, mivel nemrég felvágta az ereit egy családi veszekedés során.  Mert nehezen értik meg az emberek, hogy van olyan  betegség is, amiből sem halál, de sem felgyógyulás nincs. S legkevésbé mi magunk értjük ezt.  És ilyenkor, advent idején még jobban elvárjuk a hozzánk közel állóktól, hogy így szóljanak hozzánk:" ne búsulj, mert én így is szeretlek." Autoimmun advent.  Annyit jelent , mint- Várni és felkészülni arra is, hogy  talán nem ezt kapod. És  kibírni. Ha  lehet, kapaszkodni abba a szeretetbe, amit Isten előlegezett meg neked, ha nem,  erőre kapni úgy, ahogy lehet.  Nekem bevett szokásom, hogy amikor azt kérdezik, hogy vagyok, azt felelem, hogy " líraian", s ha valaki ennél többet vár, akkor hozzáteszem, hogy " ahogy lehet" , Reményik Sándor versére utalva ezzel .Most, advent táján is  hasonlóképpen vagyok és talán sokad magammal. Készülök. Mindenre. Elsősorban is adni. Most és egész ünnepen, nem szaloncukorban fogom osztogatni azt a bizonyos szeretetet, hanem abban, hogy itt az ágyban ülve, addig fogom hallgatni beteg társaim panaszait, míg csak ki nem forrósodik a telefon a kezemben. Áldott adventet, mindannyiunknak!