Első üdvözlet

Szervusztok, Kedveseim!  Előre bocsájtom, hogy ezt  távolról se tekintsétek  nyálaskodó megszólításnak, mert az ilyesmitől magam is írtózom, hanem vegyétek úgy, mint egy első és nagy-nagy ölelést tőlem, amely olyan, mint  egymástól elszakadt testvérek között szokott lenni, hosszas távollét után.  Én úgy érzem ugyanis, hogy mindnyájunkat, betegeket, egy láthatatlan kötelék fon össze, amely arra késztet bennünket, hogy még  gondolatban is átöleljük egymást , erősítsük és bátorítsuk minden társunkat, s jószóval, tanáccsal támogassuk egymást a mindennapok küzdelmeiben. Ma csak ezt a virtuális ölelést szeretném nektek  átadni-, főleg azoknak, akiket ma még senki sem ölelt magához-legyen ez a mai napi üzenetem hozzátok !    A többire még van idő.