• A nárcisztikus személyiségzavar

        Szerző:
        WEBBeteg

        A nárcisztikus személyiségzavar létező rendellenesség, amely a beteg önmaga iránt érzett erőteljes szégyen- és elégedetlenségérzetéből táplálkozik - olvasható a Medbroadcast internetes portálon.

        Annak érdekében, hogy a betegek megbirkózzanak szégyenérzetükkel, védekezésként saját érzéseik másokra való kivetítését, az ellentámadást, mások okolását használják, illetve mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák maguknak különleges mivoltukat.

        A nárcisztikus embereket általában kora gyermekkorukban éri a sérülés, mely az egészséges énkép kialakulását gátolja. Valószínűleg azt éreztették velük, bármit is tesznek, nem elég jók, alkalmatlanok.

        A nárcisztikus düh

        Ezek a korai tapasztalatok okozzák a "nárcisztikus szégyenérzet" kialakulását mely a "nárcisztikus düh" kiváltója, valahányszor úgy érzik, hogy nem tisztelik őket eléggé, vagy valaki viselkedése rossz fényt vet rájuk, s ezzel felszakítja a régi sebeket.

        Hirdetések

        Bárminemű kritikára, tiszteletlenségre túlérzékenyen, időnként dühkitöréssel reagálnak. Leginkább azok lesznek ezeknek a kitöréseknek a szenvedő alanyai, akik a legközelebb állnak hozzájuk, együtt élnek velük, hiszen a nárcisztikus személy mindenkitől, de leginkább tőlük várja el mindazt a szeretetet, melyet gyerekkorában nem kapott meg. Házastársukkal, gyermekeikkel elhitetik, hogy nem elég jók, értéktelenek, így vetítve a körülöttük lévőkre saját érzéseiket.

        Szokatlanul önzőek

          Narcissus


        Történelmi érdekesség, hogy a nárcisztikus szó a görög mitológiából származik. Narcissus egy önmaga szépségébe szerelmes ifjú volt, aki órákat töltött a folyónál saját tükörképének csodálatával. Önteltsége annyira felbosszantotta az isteneket, hogy mérgükben virággá, nárcisszá változtatták.

        Másik fontos jellemvonásuk, hogy szörnyen arrogánsak, önelégültek és látszatra nagyon magabiztosak. Ez mind a védekező mechanizmusuk része. Magukat különlegesnek tekintik, és úgy érzik csak más hasonlóan tehetséges emberek képesek megérteni őket, vagy kapcsolatot kialakítani velük. Folyamatosan úgy érzik, hogy nem kapják meg az őket megillető figyelmet és tiszteletet, mindezt pedig azzal magyarázzák, hogy a többiek túl buták és tudatlanok ahhoz, hogy őket elismerjék.

        Sokszor irigyek másokra, akikről azt hiszik, többet kaptak az élettől, noha szerintük ők sokkal inkább megérdemelnék. Gyakran fantáziálnak sikerről, hírnévről, ismertségről, mivel szükségük van arra, hogy így töltsék ki a lelkükben keletkezett érzelmi űrt, vagy tereljék el az elégedetlenségérzetükről a gondolataikat.

        A nárcisztikus emberek szokatlanul önzőek. Bármi, ami érdekes számukra, elsősorban róluk szól. Egyszerűen nincs elég energiájuk ahhoz, hogy mások igényeit vagy érzéseit figyelembe vegyék, mivel az ő igényeik sincsenek kielégítve. Nem meglepő ezek után, hogy túlságosan is el vannak foglalva azzal, hogy megszerezzék saját lelki szükségleteiket, s nem a másokéra figyelnek. Gondoljuk csak végig: képtelenek bármit is adni, amit ők maguk sosem kaptak meg.

        A másik ember csak addig fontos a számukra, amíg az pozitív hatással van rájuk. Ez lehet akár úgy, hogy valamilyen pozíciót köszönhetnek neki, vagy csak egyszerűen csodálja a nárcisztikus beteget. A lényeg, hogy ismételten csak róluk szóljon a történet.

        Csak védekezés - értsük meg őket

        Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt


        Természetesen a nárcizmusnak is különféle fokozatai vannak, és nem mindegyik mutatja az összes jellemvonást. A nárcisztikus betegek védelmében, illetve annak érdekében, hogy terápián együtt lehessen dolgozni velük, sosem szabad elfelejtenünk, hogy a viselkedésük az alacsony önbecsülés és a túlzott önmegvetés eredménye. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy mindez a védekező mechanizmusuknak köszönhetően gyakran rejtve marad, és hosszú időbe telik, míg olyan terápiás légkört sikerül kialakítani, ahol eléggé biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy igazán megnyíljanak.

        Mindez elég nehézséget okoz magának a terapeutának is, ám együtt élni velük még ennél is sokkal nehezebb. Egy kapcsolat ugyanis csak akkor tud igazán működni, ha a partnerek kölcsönösen elvárhatnak egymástól bizonyos dolgokat és mindkét fél igényei egyformán ki vannak elégítve. Sajnos azonban a nárcisztikus személyiség képtelen az állhatatosan szeretetet adni.

        (WEBBeteg - Cs.K. fordító, lektorálta: Dr. Jóna Angelika, gyermekorvos)
        Legutóbb frissült:

        Egészség? Betegség?

        Nézze meg a WEBBetegen!

      • PharmaPlaza - A MEGBÍZHATÓ WEBPATIKA
      • Legfrissebb cikkek
      • Önök ajánlották
      •  


        Szóljon hozzá ön is!




        Hozzászólások (16)
        Írta: Katika
        2015-03-10 21:48
        Nekem ma hívták fel a figyelmem, hogy ez van. Hihetetlen, amit olvasok tőletek. Hogy lehet ebből kimászni? Hogy kerülhettem ebbe a helyzetbe? Most este sokat gondolkozom. Annak idején azt mondta, hogy azért tetszettem meg neki, mert hogy erős, határozott voltam. Most már tudom, hogy nem azért, hanem, mert elmondtam olyan dolgokat magamról, amiből kiderült, hogy sok-sok szeretetre, és megértésre van szükségem, különben elgyengülök. Pár hónapig úgy voltam istennő, hogy azért kaptam a finom beszólásokat, hogy gyáva, meg gyenge. De istennő voltam. Hirdetve volt nagy betűkkel mindenhol, hogy neki milyen aranyos és okos párja van. Közben persze, megkaptam, hogy beteg vagyok. Addig csinálta ezt, amíg totál belezúgtam, de úgy ahogy kell. Aztán eljött az ő ideje. Mindenkit ellenem fordított. Akit nem tudott, arról addig beszélt, beszélt, amíg elhitte, hogy meggyűlöltette velem. Mindenért én voltam, vagyok a hibás, de mindenért, mint a nyuszika a viccben. Tönkre tette szabályosan a kapcsolatot, amiért persze én voltam a hibás. Önigazolást keresett magának, hogy én beteg ember vagyok, amitől ő szenved. Áldozat! :) Majd hirtelen eljegyzett. Közben látványosan unta az együttléteket. Én nem írhattam ekkora neki, nem hívhattam, még csak rá sem gondolhattam. Viszont persze, ha nem fogadtam a hívását, stb, akkor hol vagyok, mit csinálok. Majd jöttek a nagyon csúnya szavai. Nem tudom szabad-e ide. Mit bánom én, ha 500-an b.. meg. És hasonlók. Közben persze állandóan én voltam a hibás, és nekem kellett visszakúsznom, bocsánatot kérnem. Egyszer láttam sírni, de azt sem tudom megmondani miért. Voltak krokodil könnyei, amiért nagyon haragszom rá. Mert látszott, hogy erőltetett, és gúnynak veszem. De az sincs. Az enyémeimért meg kinevet. Gyenge vagyok, lelkileg gyerek. Őhozzá nem érek fel. Hazudott, becsapott, elárult, és én örüljek, hogy még szóba áll velem. És az én ostoba szívem meg nem ám ezekre emlékszik, hanem arra, amikor minden happy volt. Istenem, milyen buta is az ember szíve....

        Írta: Anna
        2015-02-21 21:59
        Feleségül mentem egy ilyen típusú férfihoz. Amíg ő volt a mindenem, segítettem a munkájában és mindenben támogattam őt, a tenyerén hordozott. Gyermekünk születése után minden megváltozott. A lelki bántások egész skáláját kaptam, a minden napos veszekedésektől kezdve a kiabálás, megalázás, megcsalás stb. Mindenért én voltam szerinte a hibás.Rengeteget gondolkodtam, mit csinálhatok rosszul, hogy ezt kapom tőle. Kezdtem elveszíteni a józan eszem. Állandóan sírtam és pánikrohamokat kaptam. Abban reménykedtem, hogy szeretettel tudok rajta segíteni, de rá kellett jönnöm, hogy csak magamon tudok segíteni és elváltam tőle. Nehéz döntés volt.Ha vele maradok, teljesen tönkre tett volna engem is és a gyermekem életét is, aki még nincs 3 éves.

        Írta: egy-valószínűleg-társfüggő-lány
        2015-01-23 16:28
        Sziasztok, megint én! Köszönöm a kedves szavakat, meg a biztatást elsőként! Jelzem, még mindig együtt élünk, és szerencsére még nem bolondultam meg (vagy ki tudja)...Kedves Ibolya! Hihetetlen, hogy mennyire hasonlítanak ezek a nárcisztikusok, nem csak jellemvonásaikban, hanem abban is, amiket mondanak! Ez a "felnőttek nem sírnak, szóval te még gyerek vagy, mert csak azok sírnak" dolog nem egyszer elhagyta már az én párom száját is. Most ott tartok, hogy elkezdtem magamnak naplóba írogatni, hogy melyik nap éppen milyen "kedvességeket" vágott a fejemhez. És emiatt kezdem én úgy érezni magam, mint egy többszörös személyiséggel rendelkező ember - ugyanis az utóbbi 1-2 napban kedves volt velem (csoda...), és ha ilyenkor visszaolvasom, amiket eddig írtam róla, hogy miket mondott, egyből megpróbálom elfolytani. Mintegy felmentem őt, hogy biztos ezért meg azért mondta, satöbbi. Holott az énem kisebbik része tudja, és szinte ordít, hogy nem igaz, ő ilyen és sose fog megváltozni.A gyermekkoráról sajnos nem tudok sok mindent, az évek alatt, mióta együtt vagyunk, próbáltam már feszegetni ezt a témát, idáig nem sok sikerrel. Egyértelmű, hogy neki is volt valami súlyosabb problémája, különben nem alakult volna ki nála ezt a nárcisztikus jellem, mint énvédő-mechanizmus. A szüleit amennyire ismertem, nagyon jó emberek voltak, és ezért nem bírok napirendre térni efölött, hogy valóban ők tehetnek-e erről, hogy a gyermeküknél ilyen személyiség alakult ki.Reménykedem abban, hogyha már betelik a napló, vagy akármi, elérek egy olyan szintet, hogy végigolvasom, és azt mondom, elég volt.

        Írta: Ibolya
        2015-01-23 01:47
        Újra én vagyok, mert most az összes előttem szólót végigolvastam, és megerősítenék pár dolgot. Ha sírunk: akkor a csak színészkedésből lehet, és gyerekes dolog is, mert egy felnőtt ember nem így intézi a dolgait.Nem szereti a hullámzó lelkiállapotokat és a kiszámíthatatlanságot! Ha megígérünk valamit az alól nincs kifogás, ha ő nem tartja a szavát, akkor sajnos közbejött valami. Ha mások előtt szeretetet nyilvánítunk, pl megsimogatjuk a fejét, akkor ragadunk, és akkor az nem helyes, mert a belső érzéseink nem tartoznak másra. Ha bocsánatot kérünk, az nem segít, hiszen "ha egy szöget a falba vertünk, és kihúzzuk, attól még a lyuk ott marad, nem lehet teljesen újra fallá tenni sosem." És ő tudja, hogy egy felnőtt ember már csak ilyen marad, mint én, ebbe neki bele kell törődnie, ez van, ezt kell szeretni ezt dobta a gép...Ha mások előtt ellentmondunk neki, akkor "csináljuk a feszkót" ezzel égetjük őt, hogy milyen ....menyasszonya is van neki. Ha otthon mondunk neki ellent, akkor dühös lesz, órákra elvonul, pofákat vág, vagy pókerarcra vált, és van, hogy mérgében megveri a kutyát!!!, vagy olyat tesz, amit utálunk, pl. órákig telefonál a haverjaival. Másnap sokat késik, de nem szól előtte, hogy késni fog, és nem kér bocsánatot, ha hazaér. Csak nagyon súlyos esetben kér ő bocsánatot, általában a másik a hibás. Pl: leesett a pohár a kezéből, kidőlt a kedvenc itala. Ez azért volt kérem szépen, mert nem a legújabb mosogatógép téglácskával, mosogattam el, a réginek meg lejárt a szavatossági ideje ( ilyen hülyeséget!) így nem tapadt annyira az üvegfelület mint amire ő számított, ezért lehet ez...ilyenkor azt sem tudtam sírjak vagy nevessek, mint amikor azért kaptam, hogy nem tudtam mi a Caramell gyerekkori neve, ugyanis ezt minden felnőtt embernek tudnia kell, hiszen hozzátartozik az általános műveltséghez, neki nem kell hülye nő! Mindez egy csodálatos kirándulás után amikor gurultunk pár órával az előtt a röhögéstől lefelé a hasunkat fogva együtt a domboldalon, mint a gyerekek. Egyszer besokalltam, azért amikor összepakoltam, visszaimádkozott az ajtóból, majd 6 órán keresztül a karjaiban ringatott és többször elsírta magát megígérte hogy majd jobba odafigyel rám hogyan kell a szeretet jobban kimutatnia és....1 hétig a tenyerén hordott. De amikor megsérült a lábam, rendszeresen le rokkant lábamazta ( nem is lettem rokkant)és amikor kiderült, hogy valamiben tévedett, akkor mi értettük félre, ő azt nem úgy mondta, mint ahogy mi értettük,megint nem figyeltünk eléggé, főleg én, akitől a legjobban elvárta volna. Van hogy nyíltan hazudik, de olyan élethűen, hogy elhiszem hogy akkor ő azt úgy is gondolja, egyszerűen nem emlékszik arra, amit mondott. Technikailag teljesen kiszolgált engem, a kocsimat javíttatgatta, a fűtést megfelelőre csavargatta,a legfinomabb ételek alapanyagát megvette. Majd mindig felhánytorgatta, hogy lássam, milyen tehetetlen is volnék nélküle. Amikor kértem a biztosítótól egy jogos kártérítést akkor "ebből látszik milyen számító is vagyok". És sajnos még mindig nem vagyok elég tiszta, pedig a múltkor szépen megkért, hogy fogkefével pucoljam meg a radiátor kanapé mögötti alsó csövét, mert ha poros, akkor kevésbé melegít! És egyszer rajtakapott, hogy nem a kifejezetten erre a célra vett TV tisztítóval hanem Viledával poroltam a TV-t, kérem szépen én rongálom az értékeinket, pedig az egy 3D s TV és jobban kellene vigyáznom rá... Elestem a biciklivel, nem sajnált, megérdemeltem, merthogy ő szólt, hogy ne menjünk arra. És dühöngött, hogy letört a lámpa, az, hogy a bokám kificamodott, azt megérdemeltem. Amikor a barátai jöttek látogatóba mindennek csillogni- villogni kellett akkor ő is ablakot pucolt, függönyt mosott, és a világ legelőzékenyebb férfijává változott. Rendszeresen ő mosott otthon géppel, hogy elmondhassa, milyen háziasan segít nekem, mert én gyenge vagyok, nem bírnék mindent még, de már járunk edzőterembe. Bár mindenkinél lassabban futok, hát igen a terheléses aszthmám...ez már nem is fog javulni, tudom- e. Kozmetikushoz nem érdemes menni, nem jöttem- e rá, hogy nem segít semmit. Ha társaságban csendben maradtam javarészt nehogy "megint hülyeséget beszéljek". És így tovább . Ám amikor a jó oldala volt ( emiatt én valamiféle skizofrénnek gondoltam) nem tudtam elképzelni nagyobb boldogságot, mint amit vele éltem át.Pár napig, vagy óráig, majd a szurka piszka beszólásai. Annyira odavolt magától, hogy megsértődött amikor nem akartam elolvasni azt a könyvet aminek a főszereplője alapján a nagyapja a nevét adta neki!!! És mindig mindent jobban tudott. Kéretlen tanácsokat osztott pl. hogy szerinte másik banknál kellene vezetnem a folyószámlámat. Kapcsolatunkat 21 hónappal megúsztam, én jöttem el egy beszólása után. Utána szenvedtem mint egy állat, ronggyá nem aludtam magam, és lefogytam. Ám pár hónapra elmúlt a kezdődő ízületi gyulladásom. Megjegyzem rettenetes gyerekkora volt, egy veszett kutyának sem kívánnám, és nagyon mélyről küzdötte fel magát saját erőből magas társadalmi pozícióba, játssza is az agyát emiatt amikor csak teheti, a falunak ahol él mindenféle szívességeket tesz, nagyon szeretik. Közeli barátja csak 2 van, akiket még magánál is erősebbnek tart, és csodál. Egyik gyerekkorija milliárdos lett, a másik meg megmentette egyszer az életét...Igen sok megaláztatáson és nélkülözésen és szeretetlenségen ment át 18 éves koráig. Mégis nagyon meg lehet szeretni.Hogy mitől? A Jóég tudja, ép ésszel nekem ezt nem sikerült felfognom. Nagyon nehéz megszabadulni tőle, olyan mint a drog ( szerencsére erről csak hallottam, de el tudom képzelni milyen lehet) Az ember egyszerűen nem hiszi el, hogy amennyi figyelmet, törődést szeretet, megértést, a hosszú szövegelései és sirámai meghallgatását, stb adja neki, abból ilyen kevés vagy semmi nem jön vissza ( alkalmi cumi, hogy bírd tovább) és az hogyan tud másodpercek alatt semmivé foszlani. Ám nem lehet tartósan együtt élni vele, és együttélés alatt is csak megbolondulni lehet lassan és alattomosan. Szóval nagy ívben kerülni kell, mert a magam részéről egy nitroglicerines palackkal is szívesebben és biztonságosabban zsonglőrködnék, és lennék inkább a barátja egy viperának, mint neki. Bár ez nem volt fair egy becsületes viperával szemben, mert ott legalább tudod, hogy mikor mire számíthatsz. Vele meg: hol a mennyben, hol a pokolban.

        Írta: Ibolya
        2015-01-22 08:23
        Nos, sajnos van tapasztalatom. Az Én emberkém kérlek szépen Benneteket az elején annyira elvarázsolt, hogy 6 hét ismeretség után floridai 5 csillagos hotelbe vitt, csilli- villi, tél, ragyogó ég, szép a élet. Ott meglepetésszerűen megkérte a kezemet, és pedig igent mondtam, mert még a vallási Központunkba is elvitt, pedig neki más a vallása. Szóval virításban kiváló, az tuti. Aztán- pedig volt pénze - egyre többször hallottam a vonatkozó költségekről, pedig egy fillért sem kértem tőle soha, de mindig költött rám egy keveset, amit aztán hetekkel később ugyan, de mindig felhánytorgatott. Ezt csak azért írom, mert már 47 évesek voltunk, én ennyire ....tudtam lenni.Az óta sem tudom megmagyarázni a gyerekeimnek.... Majd egyre rosszabb lett minden, ez a baja, az a baja, itt maradt a hosszú hajszálam, meg emegint elfelejtettem ezt azt, ill. miért kell 8 szál gyufával meggyújtani a 3 gázégőt, és az hogyan lehet, hogy függöny csücske ( kb 1 mm az aljából 2 cm- en) belelóg a kacsazsírba, én nem becsülöm meg az ő munkáját.Majd 14 hónap után egy hülyeség miatt eltanácsolt, én egy napig fel sem tudtam kelni az ágyból, majd szíveskedett hazahozni autóval és kifizettette az árát!!! Lényeg: 3 hónap alig evés, alig m alvás után jól lefogyva (végre!:)munkamániába menekültem, nyertem a Cégemnél versenyeket, de autóbalesetet szenvedtem a háza közelében este 10 kor, péntek, eső, kanyar, nincs elakadós háromszögem...és nem volt kit hívnom. Szo, szo...épp szakított 2 napja az addig utánam egy héten belül a netről megtalált "álmai nőjével," akiről addig a környezetének áradozott, hogy csak rá várt... és negyedóra alatt megint úgy elvarázsolt, hogy lehúztam vele még 7 hónapot, mely az előzőnél már sokkal jobb volt, mert egy kicsit visszafogta magát. Amikor jó fej volt, akkor a mennyországban éreztem magam, amikor meg tudálékoskodott szőrszál hasogatott, stb akkor meg a pokolban. Aztán úgy beszólt, hogy megint eljöttem tőle. Az előzőnél még rosszabbul voltam, kapkodtam a D vitamint, Kalmagot, Melatonint, rakás vitamint, hullára gyúrtam magam a konditeremben,stb stb.Ő egy héten belül meg is a neten találta soros kapcsolatát, akit 6 hét után eljegyzett, és 50 évesen 5 hónap után el is vett!!No, nemcsak én voltam ekkora ....másnak is ugyanúgy virít! Én ezt 2 barátnő elfogyasztása és további munkamánia árán ( megint verseny nyerés) meg konditerem, meg művészklub, meg drogpreveció (Narkonon) Stb. stb hevertem ki. Közben persze minden h... séggel megtalálgatott, én eleinte felvettem pedig mindenkinek megfogadtam hogy nem állok vele többet szóba. Eleinte imádnivaló, segítőkész dolgokat tett és mondott, majd pedig felhánytorgatta..ezek közben a szótár összes negatív jellemzőjét megkaptuk egymástól hónapokon át. Csak most, hogy - sok imádkozás után van egy jóóóó kapcsolatom, tudom nyugodt szívvel kinyomni, ha pár hét szünet után hívogat, rendszeresen, és X- edszer elhárítani.És egy ilyen kapcsolatért már az út túlsó oldalára sem mennék át, most, hogy tudom végre, hogyan kell bánni velem, és van akit őszintén szerethetek mert viszontszeret. Mindez dióhéjban.És mindenkinek azt tanácsolom, hogy ahogy lehet, nyúlcipő, de lehetőleg tegnap!!!Vagy MOST! Lehet éjjel egy óra, és mínusz 15 fok, akkor is!! Ha kedves az ép eszed vagy egészséged vagy az Életed!!

        Lapozzon a hozzászólások között!