• A nárcisztikus személyiségzavar

        Szerző:
        WEBBeteg

        A nárcisztikus személyiségzavar létező rendellenesség, amely a beteg önmaga iránt érzett erőteljes szégyen- és elégedetlenségérzetéből táplálkozik - olvasható a Medbroadcast internetes portálon.

        Annak érdekében, hogy a betegek megbirkózzanak szégyenérzetükkel, védekezésként saját érzéseik másokra való kivetítését, az ellentámadást, mások okolását használják, illetve mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák maguknak különleges mivoltukat.

        A nárcisztikus embereket általában kora gyermekkorukban éri a sérülés, mely az egészséges énkép kialakulását gátolja. Valószínűleg azt éreztették velük, bármit is tesznek, nem elég jók, alkalmatlanok.

        A nárcisztikus düh

        Ezek a korai tapasztalatok okozzák a "nárcisztikus szégyenérzet" kialakulását mely a "nárcisztikus düh" kiváltója, valahányszor úgy érzik, hogy nem tisztelik őket eléggé, vagy valaki viselkedése rossz fényt vet rájuk, s ezzel felszakítja a régi sebeket.

        Hirdetések

        Bárminemű kritikára, tiszteletlenségre túlérzékenyen, időnként dühkitöréssel reagálnak. Leginkább azok lesznek ezeknek a kitöréseknek a szenvedő alanyai, akik a legközelebb állnak hozzájuk, együtt élnek velük, hiszen a nárcisztikus személy mindenkitől, de leginkább tőlük várja el mindazt a szeretetet, melyet gyerekkorában nem kapott meg. Házastársukkal, gyermekeikkel elhitetik, hogy nem elég jók, értéktelenek, így vetítve a körülöttük lévőkre saját érzéseiket.

        Szokatlanul önzőek

          Narcissus


        Történelmi érdekesség, hogy a nárcisztikus szó a görög mitológiából származik. Narcissus egy önmaga szépségébe szerelmes ifjú volt, aki órákat töltött a folyónál saját tükörképének csodálatával. Önteltsége annyira felbosszantotta az isteneket, hogy mérgükben virággá, nárcisszá változtatták.

        Másik fontos jellemvonásuk, hogy szörnyen arrogánsak, önelégültek és látszatra nagyon magabiztosak. Ez mind a védekező mechanizmusuk része. Magukat különlegesnek tekintik, és úgy érzik csak más hasonlóan tehetséges emberek képesek megérteni őket, vagy kapcsolatot kialakítani velük. Folyamatosan úgy érzik, hogy nem kapják meg az őket megillető figyelmet és tiszteletet, mindezt pedig azzal magyarázzák, hogy a többiek túl buták és tudatlanok ahhoz, hogy őket elismerjék.

        Sokszor irigyek másokra, akikről azt hiszik, többet kaptak az élettől, noha szerintük ők sokkal inkább megérdemelnék. Gyakran fantáziálnak sikerről, hírnévről, ismertségről, mivel szükségük van arra, hogy így töltsék ki a lelkükben keletkezett érzelmi űrt, vagy tereljék el az elégedetlenségérzetükről a gondolataikat.

        A nárcisztikus emberek szokatlanul önzőek. Bármi, ami érdekes számukra, elsősorban róluk szól. Egyszerűen nincs elég energiájuk ahhoz, hogy mások igényeit vagy érzéseit figyelembe vegyék, mivel az ő igényeik sincsenek kielégítve. Nem meglepő ezek után, hogy túlságosan is el vannak foglalva azzal, hogy megszerezzék saját lelki szükségleteiket, s nem a másokéra figyelnek. Gondoljuk csak végig: képtelenek bármit is adni, amit ők maguk sosem kaptak meg.

        A másik ember csak addig fontos a számukra, amíg az pozitív hatással van rájuk. Ez lehet akár úgy, hogy valamilyen pozíciót köszönhetnek neki, vagy csak egyszerűen csodálja a nárcisztikus beteget. A lényeg, hogy ismételten csak róluk szóljon a történet.

        Csak védekezés - értsük meg őket

        Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt

        Természetesen a nárcizmusnak is különféle fokozatai vannak, és nem mindegyik mutatja az összes jellemvonást. A nárcisztikus betegek védelmében, illetve annak érdekében, hogy terápián együtt lehessen dolgozni velük, sosem szabad elfelejtenünk, hogy a viselkedésük az alacsony önbecsülés és a túlzott önmegvetés eredménye. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy mindez a védekező mechanizmusuknak köszönhetően gyakran rejtve marad, és hosszú időbe telik, míg olyan terápiás légkört sikerül kialakítani, ahol eléggé biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy igazán megnyíljanak.

        Mindez elég nehézséget okoz magának a terapeutának is, ám együtt élni velük még ennél is sokkal nehezebb. Egy kapcsolat ugyanis csak akkor tud igazán működni, ha a partnerek kölcsönösen elvárhatnak egymástól bizonyos dolgokat és mindkét fél igényei egyformán ki vannak elégítve. Sajnos azonban a nárcisztikus személyiség képtelen állhatatosan szeretetet adni.

        (WEBBeteg - Cs.K. fordító, lektorálta: Dr. Jóna Angelika, gyermekorvos)
        Legutóbb frissült:
        Kérje ingyenes cikkértesítőnket! Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.
        • WEBBeteg.hu
      • PharmaPlaza - A MEGBÍZHATÓ WEBPATIKA
      • Legfrissebb cikkek
      • Önök ajánlották
      • Elsősegélytippek háztartási balesetek esetére

        Számtalan veszély leselkedhet ránk a saját lakásunkban. Mit tehetünk, ha megtörtént a baj?

        Alzheimer-kór: Megelőzhető?

        Ajánlott a rendszeres szellemi tréning, valamint az agyi erek elmeszesedésére hajlamosító rizikófaktorok kiiktatása.

        Allergiás nátha

        Önnél enyhe vagy már súlyos? A megfelelő kezeléshez fontos a beteg kórtörténetének megismerése.

        Tudatos mozgásformák

        Önmagában kevés csak a mozgás. Az étkezés, a folyadékbevitel, illetve a megfelelő pihenés is nagyon lényeges elem.

      •  





        Hozzászólások (31)
        Írta: odradek
        Kedves Ibolya, szerintem egyetértünk, a nárcisztikusra nem jellemző a megingás, a bizonytalanság, a borderline-ra viszont annál inkább. Jó volna tisztázni az eltéréseket, ezért megpróbálom röviden összefoglalni, miben különböznek leginkább a személyiségzavaros emberek. A leírás talán nem teljes és nem mindenben pontos, nyugodtan lehet vele vitatkozni. (Saját tapasztalattal is rendelkezem sajnos.)A nárcisztikus ember alapvetően dominálni akar, másoktól azt várja, hogy ismerjék el, csodálják, kövessék, hódoljanak be neki. Rosszul tűri, ha nem kapja meg azt a tiszteletet, ami szerinte megilleti. Mindenkinek hozzá kell alkalmazkodnia, mindig neki van igaza. Ha valami nem sikerül, mindig más a hibás. Borzasztóan magabiztos, irányításra törekszik, a többi embert kevés kivétellel lenézi, lekezeli.A borderline-t és a hisztrionikust érzelmi üresség, labilitás és magány kínozza, ők szeretetre, figyelemre, támaszra vágynak. Ezt meg is kapják, mert általában vonzóak és kacérak, keresik a feltűnést, kelletik magukat. Ám a törődést nem képesek viszonozni, partnerüket egyszer idealizálják, máskor leértékelik, akár egészen kis időkülönbséggel. Gyakori és szélsőséges érzelmi kilengések jellemzőek rájuk, sokat cirkuszolnak, jeleneteket rendeznek. Az önértékelésük ingatag, ma a fellegekben járnak, holnap nyomorultul érzik magukat. Időnként nagyon kedvesek, odaadóak, „normálisak” is tudnak lenni, de ez nem tart sokáig. Megbízhatatlanok, impulzívak, felelőtlenek. Függnek partnerüktől, sokszor mégis az önállóságukat bizonygatják. Úgy gondolják, joguk van bármikor hátat fordítani a másiknak, az viszont álljon folyamatosan a rendelkezésükre. Szakítanak vagy kiprovokálják a szakítást, aztán visszakéredzkednek, mert rettegnek az elhagyatástól. Lényeges különbség, hogy a borderline szuicid, a hisztrionikusra viszont kevésbé jellemzőek az önpusztító késztetések. Utóbbi könnyebben hajlandó segítséget kérni, terápiába menni.Végül, csak a teljesség kedvéért pár mondat a pszichopatákról. Az antiszociális személyiség az előzőkhöz képest speciális eset, belőle hiányzik minden emberség, „nem szeret, nem fél, nem tanul”. Látszólag spontán, megnyerő és közvetlen, könnyen elnyeri mások bizalmát. Simulékony, mindenkinek azt mondja, amit hallani szeretne. Vakmerő és felelőtlen, a szabályokat semmibe veszi. Érzelmileg kötődni legfeljebb felszínesen képes, az érzéseket inkább csak megjátssza. Kizárólag a saját, szélsőségesen egoista céljai hajtják. A többi embert csak eszköznek tekinti, őket gátlástalanul, együttérzés és megbánás nélkül megtéveszti és kihasználja. Legjobb az ilyet messzire elkerülni, mert soha nem fog megváltozni.

        Írta: Ibolya
        Ordarek , John esetében nekem is nagyon gyanús a hölgy akiről írt. Az én exem ugyanis sosem könyörgött senkinek, és nem vallotta be, hogy meggondolta magát stb . és látom,a többieknél sem. Ők nem gondolják meg magukat, hiszen eleve tévedhetetnek ugyebár, így a sírás, könyörgés sosem, és a javulási fogadkozás csak a legenyhébb formában fordul elő, az is inkább szociális udvariasságból ha épp olyanja van, a hatása pedig illékony. Ám kedves Ordarek. Egy nárcisztikus esetében aztán kényszerítő körülmények sora legyen mögötte, ( pl gyerekei elvesztése vagy súlyos anyagi veszteséggel járható válás, vagy hasonló, hogy egyáltalán segítséget kérjen, azt is pláne, hogy elfogadja a kritikát és együttműködjön, szinte csak a többiek kedvéért, ha egyáltalán megteszi. Merthogy ő rendben van, a másik a tökéletlen, annak kell kezelés, nem neki. Így gondolja ő. Úgyhogy aki ezt megteszi, az nem is igazán nárcisztikus szerintem.

        Írta: odradek
        Például a John hozzászólásában leírt nő akár borderline-is lehet, erre utalnak az érzelmi hullámvölgyek, a partnerek fel- és leértékelése, és hogy ő maga is szenved. Persze, nem tudhatom biztosan.Borzasztó nehéz talpra állni egy ilyen mérgező kapcsolat lezárása után. Fontos megvizsgálni, hogy miért kerültünk ilyen helyzetbe, és elmenni pszichológushoz minél előbb.

        Lapozzon a hozzászólások között!