• A nárcisztikus személyiségzavar

        Szerző:
        WEBBeteg

        A nárcisztikus személyiségzavar létező rendellenesség, amely a beteg önmaga iránt érzett erőteljes szégyen- és elégedetlenségérzetéből táplálkozik - olvasható a Medbroadcast internetes portálon.

        Annak érdekében, hogy a betegek megbirkózzanak szégyenérzetükkel, védekezésként saját érzéseik másokra való kivetítését, az ellentámadást, mások okolását használják, illetve mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák maguknak különleges mivoltukat.

        A nárcisztikus embereket általában kora gyermekkorukban éri a sérülés, mely az egészséges énkép kialakulását gátolja. Valószínűleg azt éreztették velük, bármit is tesznek, nem elég jók, alkalmatlanok.

        A nárcisztikus düh

        Ezek a korai tapasztalatok okozzák a "nárcisztikus szégyenérzet" kialakulását mely a "nárcisztikus düh" kiváltója, valahányszor úgy érzik, hogy nem tisztelik őket eléggé, vagy valaki viselkedése rossz fényt vet rájuk, s ezzel felszakítja a régi sebeket.

        Hirdetések

        Bárminemű kritikára, tiszteletlenségre túlérzékenyen, időnként dühkitöréssel reagálnak. Leginkább azok lesznek ezeknek a kitöréseknek a szenvedő alanyai, akik a legközelebb állnak hozzájuk, együtt élnek velük, hiszen a nárcisztikus személy mindenkitől, de leginkább tőlük várja el mindazt a szeretetet, melyet gyerekkorában nem kapott meg. Házastársukkal, gyermekeikkel elhitetik, hogy nem elég jók, értéktelenek, így vetítve a körülöttük lévőkre saját érzéseiket.

        Szokatlanul önzőek

          Narcissus


        Történelmi érdekesség, hogy a nárcisztikus szó a görög mitológiából származik. Narcissus egy önmaga szépségébe szerelmes ifjú volt, aki órákat töltött a folyónál saját tükörképének csodálatával. Önteltsége annyira felbosszantotta az isteneket, hogy mérgükben virággá, nárcisszá változtatták.

        Másik fontos jellemvonásuk, hogy szörnyen arrogánsak, önelégültek és látszatra nagyon magabiztosak. Ez mind a védekező mechanizmusuk része. Magukat különlegesnek tekintik, és úgy érzik csak más hasonlóan tehetséges emberek képesek megérteni őket, vagy kapcsolatot kialakítani velük. Folyamatosan úgy érzik, hogy nem kapják meg az őket megillető figyelmet és tiszteletet, mindezt pedig azzal magyarázzák, hogy a többiek túl buták és tudatlanok ahhoz, hogy őket elismerjék.

        Sokszor irigyek másokra, akikről azt hiszik, többet kaptak az élettől, noha szerintük ők sokkal inkább megérdemelnék. Gyakran fantáziálnak sikerről, hírnévről, ismertségről, mivel szükségük van arra, hogy így töltsék ki a lelkükben keletkezett érzelmi űrt, vagy tereljék el az elégedetlenségérzetükről a gondolataikat.

        A nárcisztikus emberek szokatlanul önzőek. Bármi, ami érdekes számukra, elsősorban róluk szól. Egyszerűen nincs elég energiájuk ahhoz, hogy mások igényeit vagy érzéseit figyelembe vegyék, mivel az ő igényeik sincsenek kielégítve. Nem meglepő ezek után, hogy túlságosan is el vannak foglalva azzal, hogy megszerezzék saját lelki szükségleteiket, s nem a másokéra figyelnek. Gondoljuk csak végig: képtelenek bármit is adni, amit ők maguk sosem kaptak meg.

        A másik ember csak addig fontos a számukra, amíg az pozitív hatással van rájuk. Ez lehet akár úgy, hogy valamilyen pozíciót köszönhetnek neki, vagy csak egyszerűen csodálja a nárcisztikus beteget. A lényeg, hogy ismételten csak róluk szóljon a történet.

        Csak védekezés - értsük meg őket

        Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt

        Természetesen a nárcizmusnak is különféle fokozatai vannak, és nem mindegyik mutatja az összes jellemvonást. A nárcisztikus betegek védelmében, illetve annak érdekében, hogy terápián együtt lehessen dolgozni velük, sosem szabad elfelejtenünk, hogy a viselkedésük az alacsony önbecsülés és a túlzott önmegvetés eredménye. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy mindez a védekező mechanizmusuknak köszönhetően gyakran rejtve marad, és hosszú időbe telik, míg olyan terápiás légkört sikerül kialakítani, ahol eléggé biztonságban érzik magukat ahhoz, hogy igazán megnyíljanak.

        Mindez elég nehézséget okoz magának a terapeutának is, ám együtt élni velük még ennél is sokkal nehezebb. Egy kapcsolat ugyanis csak akkor tud igazán működni, ha a partnerek kölcsönösen elvárhatnak egymástól bizonyos dolgokat és mindkét fél igényei egyformán ki vannak elégítve. Sajnos azonban a nárcisztikus személyiség képtelen állhatatosan szeretetet adni.

        (WEBBeteg - Cs.K. fordító, lektorálta: Dr. Jóna Angelika, gyermekorvos)
        Legutóbb frissült:
        Kérje ingyenes cikkértesítőnket! Amennyiben szeretne azonnali értesítést kapni a témában születő új cikkekről, adja meg az e-mail címét. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.
        • WEBBeteg.hu
      • Legfrissebb cikkek
      • Önök ajánlották
      • A vastagbélrák rizikófaktorai és tünetei

        Milyen idős kortól fordulhat elő a vastag-, illetve a végbél daganatos betegsége? - Az orvos válaszol.

        Crouzon-szindróma

        Mi okozza, milyen tünetekkel jár, és hogyan kezelhető ez a ritka genetikai betegség?

        A vérszegénység tünetei

        Milyen tünetek esetén gondoljunk vérszegénységre? Jelek, melyek alapján felmerülhet a betegség gyanúja.

        A lábgomba kialakulása

        A gomba a talp bőrén és a lábujj közötti részek nedves zugaiban telepszik meg. Kik fertőződhetnek meg legkönnyebben?

      •  





        Hozzászólások (33)
        Írta: Ibolya
        Kedves Kata! Szinte látom, és érzem, amiket leírtál, és végtelenül sajnálom, amit mondanom kell, de még a pszichológusok legjobbjainak sem kevés ősz hajszálába kerül méregdrága áron, hogy hosszú hónapok alatt- ha valami csoda folytán el lehet egyáltalán érni, hogy az illető odamenjen rendszeresen - említésre méltó javulást érjenek el. Ha el is mennek egyszer kétszer, - főként mert megígérték jobb pillanataikban amikor épp kedvük tartja a szavukat betartani mások kedvéért- amint kiderül, hogy netán tán nekik kellene ebben abban megváltozni, s nem pedig ennek a csúnya világnak, olyan gyorsan eltünedeznek, hogy forgószél támad a nyomukban. Ha ez hihetetlen, hívj fel néhányat tetszőlegesen, ők maguk fogják elmondani. Az érzései őszinték, igen, mint az én exemé, akivel madárcsicsergős tavaszon kifulladásig röhögve gurultunk lefelé 45 évesen a lejtőn, mint egy gyerek. Fél óra múlva meg megállapította, hogy: élvezzük ki amíg csak lehet, hiszen ki tudná megmondani, meddig tart a kapcsolatunk? Merthogy annyi mindent lát az ember, az ilyesmit sose lehet tudni. És hasonlók. Igen, vannak érzelmei, amik őszinték, és erősek. Csak megfordul a szél, és egy idegenre is kedvesebben néz a buszmegállóban, aki a lábára lépett, mint rád, te meg találd ki, mi baja. De lehet, hogy aznap nem megfelelő a levegő páratartalma, vagy a napi fénytörés.(:(:(: Turkál a kedvenc ételében, amin fél napig dolgoztál, meg se köszöni. Másnap meg két pofára (bocs) zabálja a száraz háztartási kekszet a spájzból....és moziba hív. Bírja ám ezt idegekkel, akinek kötélből vannak! Olvasd el az előző írásaimat is. Betegek, a betegségük a környezetükre fertőző, és menekülj, amerre látsz!

        Írta: Kata
        Sziasztok!Néhány embernél olvastam, hogy ezeknek az embereknek segítségre van szükségük. És igen, ezeket az embereket valamiért szerettük, vannak jó tulajdonságaik, amik miatt beléjük szerettünk. Sajnos nagyon nehezemre esik úgy szemlélni a nemrég elmúlt másfél éves kapcsolatomat mint ami nem volt valós, és a volt páromat, mint egy olyan illetőt, aki nem volt tisztában a cselekedeteivel, és nem voltak őszinték az érzései. Persze tudom, hogy úgy, ahogy volt, nem lehetett folytatni, hiszen minden energiámat felemésztette. De a segítőkészsége, a kedvessége, az érzelmeinek nyílt kifejezése nem lehettek mind hazugságok. A végére, mikor már mindent próbált kontrollálni, és mindennek az volt a vége, hogy ő nem elég fontos nekem, és érte semmit nem teszek, még mindig kifejezte az érzéseit, és tervezett velem, kedves volt és figyelmes, csak ezeket egyik percről a másikra beszólások, elégedetlenkedések és sértegetések követték. Tudtam, hogy problémái voltak a szüleivel, úgy érezte, nem szerették megfelelően, és néhány történet és saját tapasztalat után úgy gondolom, tényleg így volt. Sok helyen olvastam, hogy az érzelmi zsarolás, a manipuláció abban gyökerezik, hogy az ember nem érezte, hogy úgy elfogadják, ahogy van, szeretik, azért, aki, és ezt a későbbiekben nem tudja elfogadni másoktól sem. Ebben az esetben viszont borzalmasan sajnálom, aki így él, és véleményem szerint a tetteit nem tudatosan irányítja, nem szándékosan árt annak akit szeret (valóban szeret). Fél, amit nagyon ellenszenves módon nyilvánít ki, és elüldözi maga mellől, aki szereti. Sajnos azt is tapasztaltam, hogy nagy "önbizalmában" mindenki mást hülyének néz, köztük engem is, és én vagyok a felelős mindenért, a kapcsolatunk megromlásáért is, pedig ő mindent megtett értem. Az önbizalomhiány említésére is kikelt a képéből, így úgy vélem az "érzelmi zsarolással" való előhozakodás nem sok jót vonna maga után, ezért segítséget kérni, szakemberhez fordulni is lehetetlen. Nem szeretném magára hagyni, úgy érzem, az én felelősségem is, ha már felismertem a problémát és tudom a hátterét is. Tudom, hogy nem erőltethetem rá az akaratomat, neki magának kellene felismernie a problémát, amihez el kellene fogadnia az én véleményemet is. Van esetleg valaki, akinek sikerült megértetnie a párjával (vagy mással, aki ezzel küzdött), hogy valami nem stimmel, és ha szakemberhez fordultak, akkor az sikeres volt? Várom bárkinek a válaszát, akinek része volt ilyenben, mert nem gondolom, hogy egy szeretethiányos ember, aki számunkra jót is adott, feltétlenül rossz szándékú és gonosz lenne, aki elől csak elmenekülni lehet. Szeretnék neki segíteni, hogy ha nem is velem, de boldogan tudja élni az életét, mert ő is megérdemli.

        Írta: odradek
        Kedves Ibolya, szerintem egyetértünk, a nárcisztikusra nem jellemző a megingás, a bizonytalanság, a borderline-ra viszont annál inkább. Jó volna tisztázni az eltéréseket, ezért megpróbálom röviden összefoglalni, miben különböznek leginkább a személyiségzavaros emberek. A leírás talán nem teljes és nem mindenben pontos, nyugodtan lehet vele vitatkozni. (Saját tapasztalattal is rendelkezem sajnos.)A nárcisztikus ember alapvetően dominálni akar, másoktól azt várja, hogy ismerjék el, csodálják, kövessék, hódoljanak be neki. Rosszul tűri, ha nem kapja meg azt a tiszteletet, ami szerinte megilleti. Mindenkinek hozzá kell alkalmazkodnia, mindig neki van igaza. Ha valami nem sikerül, mindig más a hibás. Borzasztóan magabiztos, irányításra törekszik, a többi embert kevés kivétellel lenézi, lekezeli.A borderline-t és a hisztrionikust érzelmi üresség, labilitás és magány kínozza, ők szeretetre, figyelemre, támaszra vágynak. Ezt meg is kapják, mert általában vonzóak és kacérak, keresik a feltűnést, kelletik magukat. Ám a törődést nem képesek viszonozni, partnerüket egyszer idealizálják, máskor leértékelik, akár egészen kis időkülönbséggel. Gyakori és szélsőséges érzelmi kilengések jellemzőek rájuk, sokat cirkuszolnak, jeleneteket rendeznek. Az önértékelésük ingatag, ma a fellegekben járnak, holnap nyomorultul érzik magukat. Időnként nagyon kedvesek, odaadóak, „normálisak” is tudnak lenni, de ez nem tart sokáig. Megbízhatatlanok, impulzívak, felelőtlenek. Függnek partnerüktől, sokszor mégis az önállóságukat bizonygatják. Úgy gondolják, joguk van bármikor hátat fordítani a másiknak, az viszont álljon folyamatosan a rendelkezésükre. Szakítanak vagy kiprovokálják a szakítást, aztán visszakéredzkednek, mert rettegnek az elhagyatástól. Lényeges különbség, hogy a borderline szuicid, a hisztrionikusra viszont kevésbé jellemzőek az önpusztító késztetések. Utóbbi könnyebben hajlandó segítséget kérni, terápiába menni.Végül, csak a teljesség kedvéért pár mondat a pszichopatákról. Az antiszociális személyiség az előzőkhöz képest speciális eset, belőle hiányzik minden emberség, „nem szeret, nem fél, nem tanul”. Látszólag spontán, megnyerő és közvetlen, könnyen elnyeri mások bizalmát. Simulékony, mindenkinek azt mondja, amit hallani szeretne. Vakmerő és felelőtlen, a szabályokat semmibe veszi. Érzelmileg kötődni legfeljebb felszínesen képes, az érzéseket inkább csak megjátssza. Kizárólag a saját, szélsőségesen egoista céljai hajtják. A többi embert csak eszköznek tekinti, őket gátlástalanul, együttérzés és megbánás nélkül megtéveszti és kihasználja. Legjobb az ilyet messzire elkerülni, mert soha nem fog megváltozni.

        Lapozzon a hozzászólások között!