• A bipoláris zavar kezelési lehetőségei

        Szerző: WEBBeteg - Dr. Dinya Zoltán pszichiáter

        Ma már korszerű gyógyszeres és pszichoterápiás lehetőségek állnak rendelkezésre, melyek akár teljesértékű életvezetést is lehetővé tehetnek, nélkülözhetetlen azonban a beteg együttműködésének megnyerése, valamint fontos szerep jut a hozzátartozóknak is.

         A téma cikkei
        2/1 Bipoláris zavar: az érzelmi hullámvasút
        2/2 A bipoláris zavar kezelési lehetőségei

        Mint azt már korábban írtuk, az első betegségepizód általában 15-30 éves életkor körül jelentkeznek, ez az esetek kétharmadában depressziós epizód, és ezután gyakran akár évek is eltelnek ez első mániás epizód jelentkezéséig.

        A betegség kórlefolyása

        A depressziós tünetek átlagban 6-8 hónapig, a mániás tünetek egy epizódban 4 hónapig tartanak. Természetesen a betegség lefolyásában igen nagy egyéni variációk lehetnek, léteznek például igen rapid ciklusok is, amikor akár pár óránként is változhat a tünetek orientációja.

        Cikkünk a hirdetés után folytatódik

        A betegek életük során általában több mániás és depressziós epizódot is megélnek. Általánosságban elmondható, hogy a tünetmentes vagy viszonylag rendezett állapotok egyre rövidebb ideig tartanak, a depressziós epizódok a kor előrehaladtával sűrűsödnek, a mániás epizódok ritkulnak. A betegek kb. 10 százalékánál krónikus tünetek alakulnak ki. A kórkép lefolyását jelentősen befolyásolja a társuló alkohol- és drogprobléma illetve a gyakori öngyilkossági kísérletek is. Emellett gyakran észlelhető a személyiség és a szociális helyzet fokozatos hanyatlása.

        A bipoláris zavar kezelése

          Linkajánló

        Szerencsére ma már korszerű gyógyszeres és pszichoterápiás lehetőségek állnak rendelkezésre, melyek akár teljes értékű életvezetést is lehetővé tehetnek.

        Mindehhez azonban nélkülözhetetlen, és továbbra is az egyik legnehezebb feladat az önmagát többnyire egészségesnek érző beteg együttműködésének megnyerése, hiszen a legjobb gyógyszer sem tud hatni, ha azt nem veszik be. A mániás állapotú betegek betegségbelátása hiányzik, így nagyon nehéz megnyerni őket a kezelésnek.

        További nehézséget jelent, hogy a tartós gyógykezelést - mely az újabb epizódok jelentkezését hivatott megelőzni, illetve enyhíteni - a betegek elfogadják akkor is, mikor jól vannak.

        Bipoláris zavar esetén a hangsúly a hangulat stabilizátorok szedésén áll. Emellett depressziós tünetek esetén hangulatjavító gyógyszerek, fényterápia, alvásmegvonás, igen súlyos esetben elektrokonvulzív kezelés, míg mániás tünetek esetén speciális antimániás szerek (lítium, carbamazepin, valproát), esetleg antipszichotikumok alkalmazása jön szóba.

          Ezek a cikkek is érdekelhetik Önt

        A gyógyszeres terápiák mellett továbbra is nagyon fontos a megfelelő pszichés vezetés, amennyiben lehetőség van rá pszichoterápiás beavatkozás (pszichoanalitikus, kognitív, pár-, és családterápia). Ezek segítik a beteget a kórkép jobb megértésében, a tünetek felismerésében, csökkentésében, illetve a családtagokat a jobb elfogadásban, a hatékony segítség megadásában.

        Rendkívül fontos a hozzátartozók szerepe, hiszen az esetek többségében a családnak kell észrevennie az induló újabb epizódot, és segíteni a beteget a szakemberhez való eljutásban.

        (Dr. Dinya Zoltán, pszichiáter)

        2/1 Bipoláris zavar: az érzelmi hullámvasút |  2/2 | Következő oldal

         

        Legutóbb frissült: 2012.04.27 02:51
        Ugrás a cikk elejére
        Címkék: Bipoláris zavar, Depresszió, Pszichiátria,
        Forrásainkról | Cikkfelhasználási feltételek | Célkitűzéseink, impresszum
        Hasznára válna a cikk egy ismerősének? Küldje el! Cikk nyomtatása
        Jelentkezzen hírlevelünkre!
        WEBBeteg.hu

        Egészség? Betegség?

        Nézze meg a WEBBetegen!

        Ezt olvasta már?
      • Legfrissebb cikkek
      • Önök ajánlották

      • Aktuális

        Pszichés egészség Felnőttkori befolyásolhatóság és az én határai. Klímaberendezések A klímaberendezés helyes használata. Blogtherapy Egy nővér történetei egy kivételes blogban. Összes friss hír
      •  


        Szóljon hozzá ön is!




        Hozzászólások (5)
        Írta: Név...
        2012-04-27 09:14
        "Psychiatric expert testimony: mendacity masquerading as medicine."Thomas Szasz

        Írta: Vendég
        2012-03-29 23:27
        Fél éve diagnosztizáltak bipoláris II. zavarral (rapid ciklusos), 14 éves koromban jelentkezett először a depresszió, 18 évesen az első hipomániás epizód. 22 és fél éves koromig nem látott se pszichológus, se pszichiáter, ez részben a családom, részben az én hibám. Csak azt tudom mondani: a hangulatzavarokat nem szabad fél vállról venni, hogy "majd kinövi a gyerek" vagy "rossz társaságba keveredett, azok befolyásolják"! Ez sajnos soha nem így működik, minden ilyen betegség kezeletlenül az évek elmúltával egyre csak rosszabbodik. Ha felmerül a gyanú, minél hamarabb segítséget kell kérni!Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, mert csakis jó tapasztalatom van az államilag támogatott kezelésekkel. Ahova járok, mindenki segítőkész, a szakmai tudás is megvan, a pszichiáteremről is csak csupa jót tudok mondani. Abban is szerencsém volt, hogy a megfelelő gyógyszert harmadik próbálkozásra sikerült megtalálni, és gyakorlatilag semmi mellékhatást nem érzek. Pszichológushoz (1 órás kognitív terápia) átlagosan 1,5 hetente járok (általában hetente, de néha nincs időpont), és vele is nagyon meg vagyok elégedve. Szóval a TB által támogatott kezeléseknél létezik ilyen is, de sajnos ez csak a ritka eset.

        Írta: Anyatigris
        2011-08-16 23:50
        A lányom 15 éves korában lett mániás depressziós...Erre csak 1 év után jöttünk rá egészen véletlenül, mert mi is és a tanárai is "rosszalkodásnak" tartottuk a viselkedését, halomra kapta az intőket, egyeseket, persze aztán a büntetéseket is (mi is szenvedtünk és ő is)... A bukása és a kiközösítés még inkább rontott az állapotán, végül már olyan dolgokat csinált, hogy kezdtünk megijedni!No, egy véletlennek köszönhető, hogy orvoshoz vittük és kiderült a betegsége!KÉT ÉVBE telt, mire a megfelelő gyógyszerek kombinációival újra kedves lánnyá változott, de nem kívánom senkinek, min mentünk ezalatt keresztül...A tankötelezettség alól ez a betegség nem ad felmentést, külön kellett találnunk egy olyan iskolát, ahol toleráns tanárok vannak, és ami nincs messze tőlünk... Minden nap egy rémálom volt mindannyiunknak : vajon ma bement az iskolába a lányom?!... Vajon ma hazajön rendben?!... Vajon holnap lesz lelkiereje elindulni?!...A lányom már 21 éves, remélem jövőre le tud érettségizni esti gimnáziumban, de hogy utána mi lesz, fogalmunk sincs...A kezelése : a pszichiáter orvosnő minden hónapban felírja a gyógyszereket, de ezen kívül nem foglalkozik a lányommal, évente egyszer megkérdezi tőle, hogy van, de már a válaszra sem figyel... Lassan már 4-5 éve járunk hozzá, de még azt sem tudja, milyen gyógyszereket szed a gyerek, mindig leírjuk neki egy cédulára (ezek szerint számítógépen sem tartja nyilván?)... Egyszer küldte el vérvizsgálatra (rendszeresen kellene a gyógyszerek miatt!), de a vizsgálati eredmény elkeveredett, nem derült ki van-e probléma, nem izgatta túlságosan... Magánkezelésre nincs pénzünk, marad az állami ellátás : felírják a gyógyszert, és kész!...:-[

        Írta: Vendég
        2009-09-25 10:25
        Mivel én magam mániás-depressziós vagyok, ezért én is ugyanezt kivánom mindenkinek, hogy soha ne ismerje és ne élje át ezt a betegséget! Jelenleg érdemben nem is tudják, hogy pontosan mi okozza a ezt az elmezavart, többféle teória is van ezzel kapcsolatban. Ha nem tudják, hogy mi okozza pontosan, akkor elméletileg - és gyakorlatilag - nincs és nem is lehet rá gyógyszer, ami biztosan hatna. Sajnos, ez a betegség szörnyű a hozzátartozónak, de még szörnyűbb a betegnek, aki az egészről nem tehet. Mert ez az érzelmi hullámvasút kegyetlen és fájdalmas utazás....

        Írta: Vendég
        2009-06-10 19:23
        Ez mind nagyon szép és jó, de a valóság az, hogy a társadalombiztosítás keretein belül semmiféle terápiáról sincs szó. Édesanyám évtizedek óta szenved ettől a betegségtől, lassan úgy érzem, minket is az őrületbe kerget (ezért lesz a csaldjukban is tízszeres az előfordulás). Pszichoterápiáról semmilyen szinten szó sincs, gyógyszereket írnak neki, és ezzel le is van tudva a dolog. Még régen járt a Délpesti Kórházba Szabó doktorhoz, aki időnként beszélgetett is vele, de valamin összevesztek - röhej, de a "dilidoki" azóta nem beszél vele, nem kezeli, és azt mondta, egyik kollégájának sem ajánlja. Tehát anyám tb keretei között nem részesül kezelésben, magánúton pedig nem tud elmenni, lévén több, mint tíz éve rokkantnyugdíjas. Kérdem én, ha a szakképzett orvosdoktor nem tudja tolerálni a beteg magatartásást, akkor mi laikus családtagok hogyan legyünk erre képesek? Mindenkinek azt kívánom, hogy soha ne ismerje meg ezt a betegséget közvetlen közelről. Üdvözlettel: Hedvig