Mit tegyek, ha beleszerettem az orvosomba?
Tisztelt Doktornő! 3,5 fél éve kezelnek a pszichiátrián kevert szorongásos-depressziós zavarokkal. A szorongás-depresszió-félelem kezdeti kiváltó oka munkahelyi eredetű, ahol az emberi értékeket (köztük engem is) semmibe vették. Kizárólag csipp-csupp feladatokkal bíztak meg, ahelyett, hogy valódi értékteremtő elfoglaltságot adtak volna. A történet azonban ettől bonyolultabbá vált, ugyanis akkortájt szakadt meg kapcsolatom a kolléganőmmel, akihez évek óta kölcsönös szimpátia, érzelem (szerelem) fűzött. Mivel a munkahelyi kapcsolat zátonyra futott, jelenleg is gyászmunkára szorulok, nem tettem még túl magam a történteken. Ha lehet így fogalmaznom, idén még tovább nehezedett a sorsom. 32 hónap kezelés után azt éreztem, hogy szerelmes vagyok a rendkívül vonzó külsejű, értelmes, intelligens doktornőbe. Szeretném leszögezni, hogy nem áttételi szerelemről van szó esetemben, de még csak nem is arról, hogy a kolléganőm iránti szerelmemet rávetítem a doktornőre. A kiváltó ok nagyon prózai: a briliáns nőiességgel rendelkező, nem mellékesen okos, értelmes hölgybe beleszerettem. Teltek, múltak a hónapok, folyvást a doktornőre gondoltam és májusban telefonon elmondtam a hölgynek, hogy mit érzek iránta. A nagy bejelentés előtt nem olvastam, nem tájékozódtam arról, hogy milyen veszélyekkel jár (hat) egy ilyen érzés, de miután beszámoltam érzelmeimről, hetekig nagyon zavarodottan éltem. Két hét telt el a telefonbeszélgetés és a vizsgálat között, zavarodottságom mit sem fogyatkozott. Nyílt az ajtó és aggódva vártam, hogy reagál a doktornő, de miután közölte velem, hogy ha akarom maradhatok, kezel tovább, kapaszkodót nyújt számomra, így némileg megnyugodtam. Ma már tudom, minden alapja adott volt ahhoz, hogy továbbirányítson férfikollégájához. Nem tette, valamiért ott tart, minden erejét, tudását beleadva, nagyon lelkiismeretesen kezel. Nincs "B"-tervem, kizárólag őt szeretem, csak a kezelőorvosom képes reményt adó utat mutatni számomra a jövő felé. Merre tovább? Mire számíthatok? Eljön az az idő, amikor közli velem, hogy vége a kezeléssorozatnak és elbocsát? Még ki sem söpörtem a lelkemből a korábbi rossz érzést, ám félek, hogy "rásérülök". Már eleve szörnyű az a tény, hogy ilyen kvalitású, rendkívül értékes NŐ-t szem elől veszíthetek. Semmit sem tudok a doktornő civil életéről, de szó szerint semmit! Nagyon nehéz megítélni, nem is vállalkozom rá, hogy jellemezzem a kezelések során tapasztalt kommunikációját, testbeszédét. Ám, valami azt sugallja, hogy személyesen is át kell (ene) beszélnünk azt a tényt, hogy nagyon szerelmes vagyok belé! Hol lehet a kitörési pont ebből az ördögi körből? Kezdem azt hinni, hogy sehol. 13 éves korom óta hosszútávfutok, végigfutottam versenyen 4 maratoni távot, ám egyik verseny sem ért fel akkora kihívással, mint a fent említett szerelem. Köszönöm, hogy végigolvasta írásomat és várom válaszát. Tisztelettel: L. J.
Dr. Pálvölgyi Rita válasza témában
Tisztelt Kérdező, Én is azt gondolom, hogy ezt nem szabadna tabuként kezelni, beszélni kéne erről személyesen. Hiszen komoly a kockázat, hogy a való életből ide átkerült érzései hosszútávon gátolhatják az előrejutást a civil életben. Érzelmileg mindenképpen. Az pedig nem elkerülhető, hogy egy idő után el kell válnia a kezelőorvosától. Erre pedig fel kéne készülni a terápia keretei között. Így kerülhető el az újboli traumatizáció. Üdvözlettel.
