Kisebbségi komplexus, túlzott gondolkodás, hangulatingadozás, depresszió?
Tisztelt Doktornő/Úr! Gyerekkorom óta rendelkezem azzal a szokással, adottsággal, hogy rengeteg kérdésem van, mindent szeretnék megérteni, és állandóan önmonitorozást végzek. Az életemre nézve ez sokszor hátráltat. Művészi szférában dolgozom, ahol fontos az, hogy az ember jól teljesítsen., Amikor érzem, hogy figyelnek mások (kollégák, barátok) képtelen vagyok elengedni magam és nyugodtan végezni a dolgomat, állandóan arra koncentrálok, hogy ne hibázzak és azon gondolkodok, hogy mások mit gondolnak rólam. Ez lelki görcsöket okoz nekem, főleg akkor, amikor a hiba be is következik. Ebből következik, hogy görcsös a munka és minden drukkhelyzetet kerülni szeretnék (ami viszont a munkámból adódóan elkerülhetetlen!) Sokszor nem érzem magam elég jónak, még akkor sem, amikor mások megerősítik az ellenkezőjét. A munkámban lévő drukkhelyzetben egyszerűen nem tudom a maximumot hozni, amit egyébként nyugodt, más körülmények között képes vagyok. Előfordul, hogy egyik nap van önbizalmam, a másik nap semmi. Ez az egész életemre kihat, mert egyszerűen nem bírom teljesen elengedni magam, pedig nagyon nagy szükségem lenne rá. Egyfajta folyamatos belső nyugtalansággal küzdök. Keresem önmagamat évek óta és minél jobban kezdem ismerni magam, annál jobban félek magamtól, mert megriadok tőle. Ez alatt sok dolgot értek:: szexuális irányultság, életfelfogás, életcél, álmok.. Persze ezt igyekszek elfojtani, hogy ne látszódjon kívülről, de ezzel tudom, hogy rosszat teszek magamnak, mégsem tudtam eddig más megoldást. Szeretnék ebben segítséget kérni! A döntést is meghoztam, hogy elmegyek pszichológushoz, de már ott elakadtam, hogy a problémámat sem tudom pontosan megfogalmazni, annyi mindent írnék össze! Sajnos anyagi helyzettől függően sem találtam még megfelelő pszichológust elérhető áron. Válaszát előre is köszönöm!
Dr. Árki Ildikó válasza önértékelési zavar témában
Kedves Kérdező! Az első, és legnagyobb lépést már meg is tette a változás érdekében. Egyrészt felismerte, hogy segítségre van szüksége, másrészt ennek a lépésnek a megtételét már el is határozta. Már, hogyne tudná megfogalmazni a problémáit, hiszen most is azt tette! Sőt néhány dolgot már remekül felismert, például azt, hogy társas helyzetekben ahelyett, hogy a helyzetre koncentrálna, azon morfondírozik, hogy mások mit gondolhatnak magáról. Ettől aztán valóban elveszti a fonalat és hibázik. Ha ezt a gondolatmenetet folytatjuk, már meg is van a megoldás. Ehhez persze külső segítség, pszichológus, vagy pszichoterapeuta kell, tehát bátran forduljon szakemberhez.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
