Sport, cigi, alkohol, lelki okok - 17 évesen
Tisztelt Cím! A keresztfiam 17 éves és már 10 éve hivatásszerűen focizik. Sajnos kb. 4 hónapja dohányzik. Amikor október végén, november elején először megláttam az utcán cigivel a szájában, akkor utána leültem vele beszélgetni. Azt mondta, hogy csak egyetlen alkalom volt, de soha többé nem gyújt rá. Néhány héttel később megint láttam, hogy dohányzik. Megint arról beszélt, hogy egyszeri alkalom volt és soha többé. Aztán szilveszter napján megint láttam őt cigizni, de ekkor már egy sörös doboz is volt a kezében. Amikor pár nappal később beszéltem vele, akkor a cigit elismerte, a sörre azt mondta, hogy üres doboz volt, amit a haverja (aki egyébként nem sportol) adta a kezébe, hogy dobja már ki. Figyelmeztettem arra, hogyha még egyszer ilyesmit látok, akkor szólok az édesanyjának (aki az én unokanővérem). Erre fel szombaton (02.15) késő este, vagyis úgy éjjel 11 órakor beállított cigivel a kezében és alkoholos befolyásoltságtól nem mentesen. A feleségem ekkor már teljesen kiakadt és felakarta hívni a keresztfiunk szüleit. Végül ezt akkor megakadályoztam. Másnap dél körül, amikor felébredt és végre lehetett vele értelmes körülmények között kommunikálni, akkor megkérdeztem tőle, hogy mit és miért csinál. Ekkor elmondta, hogy az egész onnan indul, hogy a dédnagymamája (édesanyjának apai nagymamája, egyben az én anyámnak az édesanyja) tavaly február végén elhunyt, ami őt nagyon megviselte, hisz érzelmileg meglepően közel álltak egymáshoz (ennek mai napig nem értjük mi sem az okát), ami kihatott pl. az edzés és meccsteljesítményére is. A csapattársak, akikbe megbízott, és akikre nagyon jó haverként, barátként tekintett, elkezdték kiközösíteni őt, ami ellen az edző sem tett igazán semmit. Aztán megjelentek ezek az álbarátok, akikbe azt hitte, hogy megbízhat, hisz végre valaki meghallgatta őt. Sajnos azonban kihasználva az érzelmi nehézségeit, belehúzták őt olyanokba, amikbe alaphelyzetben nem volna bele. Ilyen volt a dohányzás és sajnos az alkoholfogyasztás. Szerencsére még nem ütött vissza a sportot tekintve. De, már nem tudja, hogy mit kellene, hogy tegyen. Megpróbálta letenni a cigit, de egyre nagyobb benne a kísértés, így inkább rágyújt. Az ital viszont nem rendszeres. Bár diszkréciót kért és a szüleivel szemben ezt meg is ígértem, de úgy érzem, hogy nagyobb bajt csinálok a hallgatással, mint azzal csinálnék, hogyha elmondanám az unokahúgoméknak. Tisztelt válaszadó! Kedves Doktor Nő/Úr! Ebben a helyzetben mit tegyek? Tartsam meg az ígért diszkréciót vagy vezessem valahogy –, de vajon, hogy – a keresztfiamat arra, hogy beszéljen őszintén a szüleivel erről? A tisztelt válaszadó mélységesen megtisztelő válaszát előre köszönöm!
Dr. Pálvölgyi Rita válasza kamaszkori viselkedés változás témában
Tisztelt Kérdező, 17 évesen igen gyakori jelenség, amit a keresztfiánál tapasztalnak. Sokszor előfordul, hogy ez később a sportolás rovására, esetleg annak abbahagyására vezet. Ez egy nehéz, testileg, lelkileg megterhelő időszak, melyben nehéz az eligazodás. A nemi éréssel együtt járó nehézségek is megterhelik a kamaszokat. Az érzelmi veszteség szintén új lelki teherként jelentkezik az ő esetében. Remélhetően keresztfia nagyobb nehézségek, megingások nélkül vészeli át ezt a korszakot. Én nem értem pontosan, hogy erről miért ne tudnának szülei, hiszen velük él, ők tudják nyomon követni a, hogyléte alakulását. Előfordul persze, hogy sérül a bizalmi kapcsolat a szülőkkel, és ilyenkor nehéz a fiatalnak őszintének lenni velük. Azt is el tudom képzelni, hogy lehetne beszélni az edzővel, megkérni, hogy fokozottan figyeljen ő is, próbálja bevonni a fiút a közös programokba. Egyébként pedig azzal, hogy őszintén elmondhatja Önöknek a problémáit, gondjait, már így is sokat segítenek neki. Üdvözlettel.
