A kiüresedésem gyógyítható?

Tisztelt Dr. Pálvölgyi Rita! Abban az ügyben szeretném a tanácsát kérni, hogy már kb. 5 éve képtelen vagyok érzelmek megélésére, tehát semmi sem vált ki érzelmi reakciót, pl. nem tudok szeretni, nem tudok boldog lenni stb., semmi sem tud motiválni, és sokszor nagyon fáradtnak és kimerültnek érzem magam, fájnak az izmaim is és ilyenkor B vitamint és magnéziumot kell szednem ami segít csökkenteni, azelőtt nem szedtem, de egyszer az első egyetemi évemben a vizsgaidőszak végére már folyamatosan remegtem és fáztam, szikra látásom volt és egész nap csak aludtam és képtelen voltam kikelni az ágyból, és ha csak kinyitottam a szememet émelyegtem, így kikértem a pszichiáterem véleményét mivel úgy gondoltam, hogy biztos csak az "én" játszok magammal,ilyen esetek már többször megtörténtek: pl: befektettek egyszer a kórházba mert annyira heves allergiás reakcióm volt és hosszantartó (kb. 4 hónap alatt múlt el) , de nincs meg az oka, hogy mire, ill. fejfájós is vagyok, de a kivizsgáláson mondták, hogy nem tudják az okát, hasonlók már többször is megtörténtek,mivel de már nem veszem őket komolyan és egy idő után el is múlnak. A stresszre adott szomatikus reakciókat érzékelem, de én nem "érzem érzelmileg", hogy stresszelnék, illetve ugyanez igaz arra amikor sírok. Régebben nagyon érzelmes voltam, bármiért tudtam lelkesedni, nagyon aktív személy voltam, tele voltam energiával, bármi tudott motiválni, nagyon könnyen tudtam tanulni és koncentrálni, bármit képes voltam megjegyezni akár hallás után is, de ahogy mondani szokás olyan érzékeny voltam mint egy mimóza. És középiskolában rengeteget bántottak, sokáig öngyilkos szerettem volna lenni, mert úgy véltem nincs más kiút, rengeteget sírtam, és az önvádasokdás is "jól megy" nekem. Miután elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy nem éreztem semmit voltam vele pszichológushoz, de nem segített, inkább csak mégjobban rombolt engem, mert nem azzal akart foglalkozni amivel hozzá akartam járni,hanem inkább abban segített, hogy "hogyan ne fogdjam" el a saját külsőmet. (Azt mondta, hogy takarjam el magam nagyon bő ruhákban- egyébként vékony alkat vagyok, és valahogy nem ilyesmire számítottam tőle.) Így ezt abba is hagytam, mert a foglalkozásai után inkább csak mégrosszabb volt. Jártam pszichiáterhez vele, de nem vették komolyan amit mondok, inkább csak úgy vélték, hogy erősen eltúlzom, és ilyenem nem lehet, mert túl fiatal vagyok stb., de szerintem aki nem tapaszlta ezt, hogy milyen annak fogalma sincs, hogy mennyire szörnyű így élni, érzelemmentesen. A terápiám elején próbáltunk erősebb antidepresszánsokat, melyekből az egyik a legelején nagyon jó volt kb 1 hétig, úgy éreztem magam mint azelőtt, motivált voltam, tanulni szerettem volna, érdekeltek a dolgok újra, tudtam szívből nevetni és tudtam szeretni és minden érzelmet éreztem. Azután az egy hét után szerintem hozzászoktam a gyógyszerhez így, az akkori pszichiáterem mást írt fel miután elmondtam neki mi történt. És azóta rengeteget kipróbáltam, legutoljára velaxint szedtem hosszabb ideig, mert új pszcihiátere lett a kórháznak, aki elcsodálkozott, hogy ennyire komoly szereket szedtem és felírt egy enyhébbet. Én pedig mivel nem volt számomra észrevehető mellékhatása, és a tanulmányaimból tudom, hogy az ilyen típusú gyógyszereknek több idő kell, így kb. 2,5 évig szedtem abban a tudatban, hogy hátha jobb lesz, mert változtatni szeretnék a helyzetemen. De nem volt változás, mivel pont ugyanolyan vele, mint nélküle és én pedig feladtam a próbálkozást. De most férjhez mentem, és szeretnék igazából szeretni, és nevetni, tényleg boldog lenni, nem csak az, hogy tudom milyennek kéne érzenem magam, de nem megy, mindig azt reméltem, hogy az új dolgok, változások az életemben ki tudnak billenteni ebből, de ez nem történtmeg . És sajnos ennek jelenlegi helyzetem kihat a kapcsolatomra, mivel vannak helyzetek amikor nem tudom, hogy mi legyen a reakcióm,mivel nem érzem magam sehogy se, és általában a véleményem a dolgokról a "semmi", és a férjemet is zavarja, hogy nem mutatom ki az érzelmeit és nincs bennem felelősség érzet, noha régen megvolt, teljesen hidegen hagy minden, szeretném ha váltana ki belőlem valami reakciót, vagy gondolatot de semmi. És ez a helyzet ugyanúgy a tanulmányaimra is kihat, mivel képtelen vagyok koncentrálni, illetve nehezen jegyzek meg dolgokat, vagy ha megjegyzem el is felejtem, nincs sose véleményem, nincsenek gondolataim, régebben bármi el tudott gondolkodtatni, és a barátaimnak szinte mindig megosztottam a gondolataimat, a terveimet, aztán azután a fordulópont után, teljesen kiüresedtem, és képtelen vagyok kapcsolatot tartani bárkivel is, sokszor ki is megy a fejemből, és egyáltalán nem érzem a hiányát, sokszor próbálom magam rá erőltetni, de nem megy. Illetve, inkább kerülöm az embereket, nem szeretek senkivel se találkozni, nincsenek barátaim. Próbálom magam kényszeríteni rá, hogy ne így legyen, de nem megy, mert nem vált ki belőlem semmilyen reakciót. Egyébként kb. 12 éve alvajáró vagyok, ami a stressz, szorongás hatására jön ki és a pszichiáter rivotrilt írt fel rá, mert éjszaka az epizódok alatt nagyon rettegek, félek, sikítozok és van hogy még félig ébren vagyok és látok dolgokat amik nincsenek ott, sajnos ez azokra is veszélyes akikkel együtt alszom, mivel már történt hogy valakire rátapostam, ráugrottam. De mostanában rájöttem, hogy ha délután kávézok akkor ez elcsendesül egy kis beszélgetésre, vagy egyéb ártalmatlan dologra, illetve el is marad. És nem a koffein miatt, vagy annak hiánya, mivel régebben szedtem koffein tablettát, hogy ébren tudjak maradni, de amellett is ugyanúgy alvajártam, illetve amikor elkezdtem alvajárni nem ittam kávét és nem is éltem a koffein tablettával. Dióhéjban ez az összkép. Azt szeretném megkérdezni, hogy Önnek mi a véleménye? Tényleg csak eltúloznám a dolgokat? Illetve, mennyi esélye van annak, hogy változzon a helyzetem? Van ebből kiút? Szerettem volna mindig is felkeresni egy magán pszcihiátert, csak az egyetlen problémám, hogy számomra szinte megfizethetetlen lenne. Ön szerint tb-s ellátásban is meg tudom kapni ezt?

Legfrissebb cikkek a témában

Dr. Pálvölgyi Rita válasza érzelmi labilitás témában

Tisztelt Kérdező,

Nem gondolnám, hogy eltúlozza a panaszait, azt írja le, amit átél. Én is arra biztatnám, hogy keressen fel pszichiáter kollégát, vagy pszichoterápiás szakembert. Településenként eltérő, hogy talál-e ellátást állami keretek között. Érdemes megkérdezni az Ideggondozóban, ott biztosan tudnak segíteni, vagy felvilágosítást adni a lehetőségekről.

Üdvözlettel:

Dr. Pálvölgyi Rita

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2021. január 23., 17:13; Megválaszolva: 2021. január 23., 20:33
Kérdések és válaszok: Depresszió
Meddig tart a mirtazapin elvonási...
Tisztel Doktornő! 8 évig naponta szedtem 30 mg mirtazapin-t. Körülbelül egy hete letettem. Azt látom, hogy nélküle is boldog vagyok. Viszont...
Hogyan kezeljük?
Tiszelt Doktornő! Nagymamámmal kapcsolatban írok. Nagyapám 3 évvel ezelőtt sajnos tüfődaganatban elhunyt. (előtte egy hosszabb ápolási folyamatot...
Érzelmi kilengések
Kedves Doktor Nő! Azért fordulok önhöz, mert nem tudom mit tegyek. Utóbbi más fél év során többször voltak hangulatingadozásaim, de többnyire...
Depresszió
Kedved Doktornő! 22 éves egyetemista fiú vagyok, már régóta gondolkozom rajta, hogy pszichológushoz vagy pszichiáterhez kellen fordulnom panaszaimmal....