18 éves vagyok, semmit sem érek

Most érettségiztem, orvosi egyetemre készülök. Nagyon akartam ezt az egészet. mindennél jobban. Viszont mindig is úgy éreztem, hogy kevés vagyok ehhez, és bármi máshoz is. Semmire sem vagyok jó, hogy mindenkinek csalódást okozok, hogy bárcsak ne élnék. Mindenkinek jobb lenne. És most kiderült, hogy nem fognak felvenni, kevés a pontom. Egy hete csak ülök, semmit nem érzek, nem eszek, nem bírom, ha valaki itt van a közelemben. Nem bírok ezen változtatni. Mindenki csalódott bennem, sehova sem vagyok elég jó.

Dr. Veress Dóra válasza önértékelési zavar témában

Kedves Kérdező! Az életben sokszor érzi úgy az ember, hogy sokat veszít, ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezi. Azonban hosszú évek tapasztalata mondatja velem, hogy minden kudarc lehetőséget teremt valami újra. Az ön esetében ez a kényszerű kihagyás például jó lehet arra, hogy elmenjen egy kórházba dolgozni, és megnézze, hogy biztosan azt akarja-e élethivatásául választani, ami ott történik., De megszerezheti a nyelvvizsgát is, elmehet külföldre dolgozni és tapasztalatot szerezni, készülhet a következő felvételire, esetleg pihenhet egyet az elmúlt évek után. A lehetőségek tárháza végtelen, nem szabad elkeseredni. Arra a felvetésére, hogy ki mit vár el magától azt tudom mondani, hogy valószínűleg Ön várja el ezeket a dolgokat saját magától, csak mások szájába adja a saját elvárásait. Azt tudom tanácsolni, hogy fordítsa el a figyelmét egy kicsit a történtektől, és gondolja végig, hogy jelen körülmények között milyen reális célokat tud saját maga számára megfogalmazni. Legyenek rövid, közép és hosszú távú céljai és ezek felé terelje a saját életét. A saját életében ön dönt, senkinek nem tartozik magyarázattal és elszámolással, csak saját magának. Igaz, a döntés felelősségét és a következményeket is ön viseli. Egyelőre még fiatal, ezt nem érti és nem érzi, a következő évek tapasztalata alapján fog rájönni minderre. Ha jelen pillanatban úgy érzi, hogy nem tud megküzdeni a helyzettel, akkor mindenképp azt javaslom, keressen fel egy pszichológust vagy menjen el a helyi pszichiátriai gondozóba.

Itt kérdezhet