Lelki sérült gyermek?

Tisztelt Doktor Úr/NŐ! Hónapok óta fennálló problémával fordulok Önhöz, melyet eddig családon belül próbáltunk orvosolni, de lehet, hogy hamarosan külső segítségre lesz szükségünk. Megpróbálom röviden vázolni a problémát: Kisfiam 3 éves. Édesapjával fél éves kora óta nem élünk együtt. Tudom, hogy egy kapcsolat megromlásához két ember kell, de elsősorban nálunk a különválás azért történt, mert ő maximálisan kimerítette a lelki bántalmazás már elviselhető szintjét. A kicsit én nevelem, apja hetente kétszer láthatja Őt (ebben mi egyeztünk meg, bírósági per nem volt) , van, hogy ott is alszik nála. Ezeket a láthatási gyakoriságokat én nagyon sokallom, de ez egy viszonylagos aranyközépút a kettőnk igénye közt. Ő ui. először heti ötszöri láthatást akart! Én időközben megismerkedtem valakivel, akivel összeházasodtunk. Nagyon boldogan éltünk, boldogságunkat csak a pici apja árnyékolta és árnyékolja be folyamatosan. Nagyon erős jellem, mindenbe bele akar szólni, még a kicsi szobájának a díszítésébe is. Pár hónapja sajnos a gyerekem viselkedése megváltozott a férjem irányába. Nagyon jó volt a kapcsolatuk, ám hirtelen gyökeres fordulatot vett. A legrosszabbak a reggelek és az esték. Olyankor a férjem még csak nem is szólhat a kicsihez, mert heves sírásban tör ki. Már nem fürdetheti a férjem, nem készíthet neki vacsorát, nem játszhat vele... Tudom, hogy a férjem viselkedése nem változott meg, hiszen nagyon szereti a gyerekemet és azóta is nagyon kedvesen és türelmesen közeledik felé - hónapok óta! Viszont - tudom, hogy egy 3 éves kisgyereknek nem mindig lehet adni a szavára - kisfiam nemrég mondta, hogy "apa azt mondta, hogy ne szeressem a Lacit", és hogy ő az igazi (! ) apa. Ha pszichológiai szempontból bebizonyosodik, hogy az édesapja befolyásolja a kicsit, ellenünk hangolja, (volt rá példa, amikor említette, hogy ha nem találkoztam volna a férjemmel, hanem több kapcsolatom is lett volna, elvetette volna tőlem a kisfiamat) kezdeményezni fogom a bíróságon a láthatás csökkentését. Az Ön véleménye szerint fennáll ennek a lehetősége vagy valamilyen egészen másfajta, mondjuk olyan "nem tudom, hová tartozom - érzés" kavarog a pici fejében? Válaszát előre is köszönöm!

Legfrissebb cikkek a témában

Dr. Varga Tamás válasza válás témában

Tisztelt Kérdező!

Bizony, már egy 3 éves gyermek érzelmi életét is alaposan befolyásolhatják a számára még nem teljesen érthető viszonyok, kötödések, hovatartozás. Azt javaslom, hogy a "nevelőapa" próbáljon meg türemlesen, szeretettel fordulni a gyerek irányába, a nevelési kérdésekben átmenetileg ön legyen a meghatározó. Szerencsés lenne, ha tudnának erről volt férjével is beszélni a gyermek érdekében. Ha úgy tűnik, hogy tartós az érzelmi labilitás, gyermekpszichológus tanácsát, segítségét kérhetik.

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
Kérdés: 2011. július 12., 16:38; Megválaszolva: 2011. július 15., 07:40
Kérdések és válaszok: Csecsemőgondozás, gyermeknevelés
A fiam túlzottan ragaszkodik hozzám
2 éve hogy elvaltunk a volt páromtól és sajnos a fiamat az apaihoz ítéltek mivel az apainak nagyon jó kapcsolatai vannak, de egyáltalán nem...
Mi a legjobb?
Tisztelt Doktornő/Doktorúr! Kislányom 2 éves lesz szeptemberben. Lassan egy éve élünk külön a volt férjemtől, akinek van élettársa. Mindhárman...
Gyerekpszichológia-Mit mondjak a...
Kedves Szakértő! Az a problémám a következő: 2009 óta külön élünk és tavaly ősszel elváltunk a volt férjemmel. Van egy kislányunk, aki most 3...
Gyermek
Tisztelt Doktornő/Úr! Azzal a problémával fordulok Önökhöz van egy 11 éves lányom akivel mostanában problémák merültek fel. A gondok kb.egy...
Baj van?
A volt élettársammal abban egyeztünk meg, hogy felváltva vigyázunk a 3 éves kisfiunkra. A csere általában kétnaponta történik, de a volt párom...