Önkéntesként Afrikában
A BLOG LEÍRÁSA
A blog egy afrikai önkéntességre vállalkozó magyar pár munkáját, mindennapjait írja le. A naplót Ungvári Ildikó írta Malawiból, a bejegyzéseket időrendben, fél év távlatából közöljük.
Látogatás: 52042 alkalommal
A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.
Troop meeting
November 21.
Péntek reggel az iroda dolgozóival a troop meetingre siettünk, ami az 50 field officert magába foglaló csapat (troop) kéthetente megejtett gyűlése.
A meetingen először a field officerek énekeltek nekem, és a látogatónknak egy köszöntő dalt, nagyon édesek voltak.
Afrikai lassúság...
Kedden megint bementünk az irodába, remélve hogy lesz valami munka. Afrikai lassúságban, a délelőtt a semmittevéssel telt, így az időnket kihasználva elmentünk Konstával a központi piacra venni ezt-azt. Hát ez a másfél órás séta, akármennyire is meg lehetett fulladni a hőségtől, annyira feltöltött!
Ilyenkor mindig madarat lehetne fogatni velem. Az emberek kedvesek, a gyerekek integetnek, ma egy kislány még oda is jött megölelni J. Ebből a szempontból azt hiszem kezdem megszokni Malawit, és már nincsen olyan sok fenntartásom az emberekkel szemben.
Aztán az irodában megebédeltünk, ami ma is nsima és bab volt, csak valamivel kisebb adag mint tegnap. Nem baj, a hasamba dagadós nsima-bol úgysem tudok sokat enni.
Bab nsimával
November 17
Hétfőn fél 8-ra kellett mennünk az irodába, meetingre, ami a korai napfelkeltéhez képest kissé időpocsékolásnak tűnik. Végül 8 és 4 között volt a meeting, kvázi hosszú, de megkaptuk melyik területért leszünk felelősek.
Mindenki nagyon szimpatikus az irodában (habár a malawi-angol megértésébe még bele kell jönnöm).És kaptunk ebédet, a tündéri őr, Justin nemcsak őrködik, és kísérget, hanem takarít és főz is. Babot csinált nsimával, ami malawi és a környező országok nemzeti eledele, ez végül is kukoricakása, nagyon sűrűre csinálva, emlékeztet a sűrű, ízetlen tejbegrízre. De ehető volt, és megtömi a hasadat (meg idővel kibéleli a kis zsírpárnákat a fenekeden is).
Egy borzalmas éjszaka után
November 16.
A szombat éjszaka borzalmas volt. A szúnyogháló alatt majd megfulladtunk a hőségtől, ráadásul a tárva nyitott ablak nem váltott ki belőlem biztonságérzetet, mivel a mi szobánk néz az utcára, és az ablak úgy 1m magasan van. Éjjel szörnyen ijesztő hangokra riadtunk, millió kutya ugatott és valami állatok pedig vonyítottak, vagy üvöltöttek, mintha valami vadállatcsorda és a kutyafalka harca lett volna.
Aztán 3 körül egy férfi egy tubába énekelt, csicsevául, igazából gyönyörű volt, talán majd legközelebb felveszem valahogy. Minthogy utána ez nem ismétlődött meg, gondolom ez csak a vasárnapok privilégiuma, talán ezzel emlékeztetik a népet hogy mise lesz. 3 után elkezdett világosodni, és vele együtt melegedni a levegő, ami nálam fél 5-ös kelést eredményezett. Sanha bírta fél 6ig. Aztán reggeli, tusolás, és a tétlen semmittevés. Majd felkerekedtünk hogy találjunk netet, és mivel nem tudtuk pontosan hol van az iroda, csak mentünk az orrunk után.
Az első éjszaka és az első nap Malawiban
November 15.
Az éjszaka borzasztó melegben telt. Reggel az élet valamikor 4 után beindult, minthogy akkor már szikrázóan sütött a nap, szóval mi is elkezdtünk ébredezni. A kalauzunkkal azonban 10-es indulásban állapodtunk meg, ami még csúszott is egy órát, szóval volt még lélegeznivaló a hotelszobában.
Aztán elmentünk a DAPP központba (ez az itteni szervezetet jelenti, development aid from people to people (’fejlődési segítség emberektől embereknek’). A kalauzunk, Cedric igen szimpatikus volt, kaptunk tőle általános útbaigazítást, illetve elvitt minket enni egy étterembe, és kicsit körülnéztünk a városban is.
Út az ismeretlen Afrikába
November 14.
Az afrikai kalandunk csütörtök hajnal 4-kor kezdődött, mikor az angol felkészítő iskola hideg falai között megcsörrent az ébresztőóra.
Tekintve, hogy a 8 hónapos afrikai útra kalibrált csomagjaink lefölözése 20 kilóra elég sokáig tartott és csak hajnalban kerültünk ágyba, a korai ébresztőt meglehetősen zokon vettük.