Az élet megy tovább

Kicsit elmaradtam mostnában, de roham léptekkel jön a karácsony és még mindig van egy-két intéznivaló.Most pont pihen a bejglim és én is egy kicsit. Tegnap megint "témáztunk".Számára fix, hogy januárban elkezdik megint a kemot, de én NEM akarom ezt elfogadni. Én még mindig hiszek a csodában -vagy bármiben- hogy a CT eredménye jó lesz. Bár az igaz, hogy ha UH-on valami ott van az nem tünik csak úgy el. De mi van ha nem is volt ott?

A mindennapokhoz társult egy kis gyomor fájás is, újabb félelmek. Úgy tünik nálunk ez már örökké így lesz.Valami mindig van. Ja! és allergia vagy mi is újabb rohamot indit.

A szerlmünk viszont még mindig erős, és az is marad! Mostanában nem tudunk túl sok időt együtt tölteni, de az együtt töltőtt idő igazi ajándék. Tudjátok, mikor megáll a világ és csak ti vagytok.És, hogy a szívem teljesen megteljen ehhez még társult egy kicsit a fia is.Peig már húszon évesen nem szoktunk "apáékon" lógni. Hát innen az én kis elmaradásom. De karácsonyra utolérem magam tele elraktározott szerettel és szerelemmel.Mindenkinek ezt kívánom.

Megyek a bejglihez...