Otthoni élet

3 nap után végre hazamehettünk. Végre a saját ágyamban aludhatok!

Szerencsére itthon sem változott a helyzet.Tomcsi ugyanolyan kedvesen nyúl a kishugához, mint a kórházban. Az első fürdetés is nyugodtan zajlott, Tomcsi nézte, hogy mosdatjuk meg a testvérét. Még a fürdőjátékait is felajánlotta neki, szépen sorban hozta a játékokat és be akarta dobni a kiskádba. Nem értette, miért nem engedjük neki, hogy odadobja és a hugit miért nem érdekli a sok szebbnél szebb játék?

Féltünk, hogy féltékeny és irigy lesz. De eddig nem adta jelét ennek. Lehet, hogy még kicsi ehhez, és nem fogja fel a dolgokat? Én valószínűnek tartom. Úgy veszem észre, hogy Ágicát is egy játék babának tekinti, szeretne vele játszani. Nem csoda, a sok elemes, világító, hangot adó, jövő-menő, ugráló játéksereg után, neki Ágica is hasonló dolgokat csinál! Talán jobb is így! Nekem mindenféleképpen könnyebb! A szoptatást is imádja nézni. Odabújik hozzám, és figyelemmel kíséri ahogy a tesó szopcsizik. Már várom mikor jön el az a pillanat, hogy ki is akarja próbálni, meg szeretné kóstolni!

A nagymamám mesélte, hogy apukám és keresztanyukám között 21 hónap korkülönbség van, és édesapámat nagyon érdekelte a szoptatás titka. Egyszer nagymamám (mikor már unta a nyavalygást), édesapámat is odaengedte a másik melléhez. Ez volt az első és utolsó próbálkozás apukám részéről.....többet már nem kíváncsiskodott! Vajon nem ízlett neki? Nem tudom, de az a lényeg, hogy a kíváncsisága ki lett elégítve, és attól kezdve már nem volt érdekes a dolog!

Nagyon sok olyat olvastam és hallottam, hogy a nagyobb gyermek megáll vagy lelassul a fejlődésben a kisebb testvér megléte miatt. Sokan a szobatisztaságról is visszaszoknak a pelenkára, a figyelem felkeltése miatt. Észreveszik, hogy velük kevesebbet foglalkoznak, és így próbálják felhívni magukra a figyelmet. Mi próbálunk tanulni ezekből, és odafigyelni, hátha sikerül elkerülni a bakikat.

A nap bármelyszakában, ha Tomcsi meghallja Ágicának a hangját, akkor szól nekünk. Beszéd híján a mutatóujját felemeli, és azt mondja: HAA! Ha éppen arra jár, beszalad hozzá és megnézi mi újság van vele. Most már rájött, hogy fel tud állni a kiságy szélére, így jobban belát a hugihoz, nem kell ölbe kérezkednie! Mikor a játszótérről feljönnek, akkor is az az első, kabátostól cipőstől, hogy berohan Ágica szobájába és odapillant minden rendben van-e.

Nagyon meglepődik, ha éppen nincs az ágyában, mert például pont szoptatom a másik szobában. Akkor jön, és mutatja, hogy nincs a hugi! Hát nem zabálni való?

Alig várom, hogy el kezdjen beszélni a mi nyelvünkön, biztos sok handa-banda lesz közte! Pillanatnyilag a maga kis nyelvén magyaráz, amihez nem kaptunk még értelmező kéziszótárt! Ezért nem mindig értjük mit akar mondani. De ekkor bejön a mutogatás, és minden világos lesz! Kivéve, ha a konyhában, a kis etetőszékében ül, és rámutat a konyhapulton valamire.....a bőség zavara! Ezt kéred? Nem? Akkor ezt? Nem? Azt? Egészen addig rázza a kis fejecskéjét, míg meg nem találjuk az óhajtott tárgyat! Haláli!

Már a játszótéren is tapasztaltuk, hogy néha gondol egyet Tomcsi, és ami éppen a kezében van, azzal odacsap a mellette állóra. Sajna, ezt mostanság kezdi eljátszani velünk és Ágicával is. Odasomfordál hozzánk és egy váratlan pillanatban már le is csap. Bízom benne, ez is elmúlik olyan gyorsan, mint a harapdálása! Az is kellemetlen volt!

Sokan meglepődnek, hogy milyen kevés a korkülönbség a két pici között, de eddig még nem éreztük ennek a hátrányát! Sőt! Szerintünk jobb, mint a nagy korkülönbség! De ízlések és pofonok! Kinek a pap, kinek a papné! Szóval mindenki maga dönti el, hogy szerinte mi a jobb! Nekünk így TÖKÉLETES!