Rossz választás
Testvéreim a vasculitisben! Szeretném eloszlatni azt a bennetek felmerülő, esetleges tévhitet, miszerint én mindentudónak és tévedhetetlennek tartom magam, mert ez távolról sincs így. Aki tehát ilyesmivel gyanúsít engem, bizony téved, s hogy lássátok, mennyire esendő vagyok, annak bizonyítékaként elmondom nektek, hogy pl ma is milyen bakit követtem el, a saját káromra. Miután a megeröltető reggeli tisztálkodás és ágyvetés után erőre kaptam, rögtön bekapcsoltam a netet, hogy elolvassam leveleimet , és aztán szemelgessek a FB-on elém ugró, mai hírek között. Azt ti is tudjátok, hogy általában milyen hírek folynak lefele az ember szeme előtt, nap mint nap, s amelyek közül bizony szelektálni kell, mert mindent nem olvashatunk el, oly rövid életünk alatt. Hát én is szelektáltam. Elsiklottam az olyan cikkek fölött, mint pl, hogy mivel lehet leghatékonyabban megtakarítani a gáztűzhely foggantyúját, vagy melyek a legújabb vélekedések a georgiai kőtáblákat illetően, vagy milyen képet mutatnak Leonardo da Vinci fesményeinek röntgenezett változatai, vagy, hogy mit mondanak legújabban a szkíták eredetéről, stb, stb, számtalan ilyen-olyan, érdekes cikk, amelyek nagyrészét valóban érdemes elolvasni. Mondom, ezek fölött mind egy szálig átsiklottam és inkább azt a cikket választottam, amelyben arról volt szó, hogy melyek a kezdődő rák főbb tünetei. Mert ugyebár ez tudományos cikk és hátha tanulok belőle valamit. Hát tanultam. Elsősorban is megjegyzem, hogy az említett tájékoztató tíz olyan tünetet sorolt fel, amelyek nálam mind megvannak. Az elhízástól a hasi puffadásig, a teltség érzéstől a lilás színezetű foltokig, keresztül-kasul mindenem megvan. Miután pedig erre a felismerésre jutottam, a gyomromban egy akkora gombócot éreztem, hogy rögtön be kellett vennem egy szemet a nyugtatómból, amit pedig csak esténként szoktam. Fel tudtam volna magam pofozni, hogy miért választottam ezt a cikket a sok más közül. Mert egyértelmű, hogy ez nem nekem való. Én ugyanis ezeket már mind jól tudom. Ez azoknak való, akik egészségeseknek érzik magukat , ám esetleg mégis van valami zavaró tényező az életükben, ami miatt orvoshoz kellene menniük. Ez nem az olyanoknak íródott, akik, miként én is, hetente megfordulnak orvosnál, és havonta legalább egyszer kórházban kivizsgálják őket, és különben is, tudatában vannak a saját helyzetüknekl, ajaj, de mennyire....!. Hol is volt az eszem, amikor kinyitottam ezt a cikket?! Szükségem volt erre?! Szerintetek ? Na hát már most mindegy . Nem marad más hátra mint, hogy jól megbüntessem magam a történtekért. Vajon mi is legyen az? Azt hiszem, arra fogom ítélni magamat, hogy még ma este, lefekvés előtt legalább fél órán át ,reszelni fogom a sarkamat, ami, lássuk be, az én esetemben eléggé komoly büntetés. Az ehhez tartozó hüppögő zenekíséretet, a képzeletetekre bízom. Szomorú helyzetemen azért enyhíthettek egy távoli öleléssel. Myalgiás viszontölelésem!