A járáspróba - Egy fontos vizsgálat az érszűkület diagnosztikájában

Mi is pontosan a járáspróba? Mikor szükséges elvégezni ezt a vizsgálatot? Melyek a leggyakoribb típusai? Hogyan történik? Mi célt szolgál? Mire deríthet fényt a vizsgálat eredménye? Cikkünkből kiderülnek a válaszok.

Az érelmeszesedés (arteriosclerosis, atherosclerosis) folyamatában az ütőerek (artériák) belső falán lipidek rakódnak le plakkokat képezve. Az elmeszesedő erek megkeményednek, belső átmérőjük pedig egyre szűkül (érszűkület). Az érelmeszesedés bármely ütőeret érintheti, így például a szívkoszorúereket, a nyaki verőereket vagy a perifériás artériákat is.

A perifériás artériák szűkülete következtében a végtagok vérellátása romlik. Majdnem mindig a lábak (egyik vagy mindkettő) érintettek. A perifériás artériás betegség (PAD) elnevezést a medence és a végtagok ütőereinek keringési zavarára használják, mely általában járás közbeni fájdalommal és emiatt időszakos sántítással jár. A betegeket a fájdalom gyakori megállásra kényszeríti, ezért nevezik a kórképet kirakat(néző) betegségnek is. A PAD az érelmeszesedés előrehaladottabb stádiumában alakul ki, leggyakrabban 50 éven felülieknél. A dohányosok és cukorbetegek körében különösen gyakori.

A PAD vezető tünetei

• Terhelésre jelentkező fájdalom a fenék, csípő, comb, lábszár és lábfej területén.

• A beteg csak bizonyos távolságot tud megtenni fájdalom nélkül, megálláskor enyhül a fájdalom.

• Az érintett lábfej vagy lábszár sápadt, hűvös és zsibbadhat is.

• A lábfej és lábszár fájdalma a lábak lelógatásakor enyhül.

• A lábfej sérülései egyre nehezebben gyógyulnak.

Bővebben A PAD tünetei

A PAD diagnosztizálása és a járáspróba

Már a beteg panaszainak meghallgatása után gyakran felmerül a PAD gyanúja az orvosban, aki megvizsgálja a páciens lábait (bőrszín, hőmérséklet, bőr-, illetve szövetelváltozások tekintetében), megtapintja a lágyéki, térdhajlati és lábfeji pulzust. A pontos diagnózishoz további, fizikális és képalkotó vizsgálatokat végeznek. A számos rendelkezésre álló vizsgálat egyik csoportját képezik a járáspróbák, melyeknek több típusuk van, ezek közül hármat mutatunk be. A járáspróbák a terhelési próbák közé tartoznak, vagyis a pácienst fizikai aktivitás közben vizsgálják. A teszteket sík talajon vagy futószalagon végzik.

6 perces járáspróba (6MWD)

Mire szolgál ez a vizsgálat?

Standardizált eljárás a kardiopulmonális (szív-tüdő) okokra visszavezethető fizikai teljesítőképesség-csökkenés objektív megítélésére, a betegség súlyosságának, illetve stádiumának meghatározására, valamint a betegség prognózisát illetően is következtetéseket lehet levonni belőle. Fontos szerepet játszik a terápia hatékonyságának, illetve bizonyos műtéti eljárások sikerességének megítélésében, valamint megállapítható általa, hogy a páciens mekkora fizikai terhelésnek tehető ki.

A 6 perces járáspróbát a perifériás artériás betegségben szenvedő páciens állapotának felmérése mellett alkalmazzák a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), szívelégtelenség, hipertrófiás kardiomiopátia, tüdőfibrózis, valamint pulmonális artériás hipertónia (PAH: a tüdőartériákban fellépő magas vérnyomás) súlyosságának meghatározására is. Szerepe van annak megítélésében, hogy ezen betegségek terápiája, illetve a páciens rehabilitációja mennyire hatékony.

Kontraindikáció (ellenjavallat)

A teszt nem végezhető el mozgáskorlátozott páciensek esetén, valamint ha a beteg megtagadja a vizsgálatot, továbbá abban az esetben sem, ha az alanynak olyan betegsége van, amelyet a fizikai terhelés súlyosbít (pl.: akut betegségek, lázas állapot, a vizsgálat időpontjában fennálló mellkasi fájdalom).

A vizsgálat menete

A 6 perces járáspróba a páciens fizikai teljesítőképességének megítélésére alkalmas: kiderül, hogy mekkora az a távolság, amit a beteg vízszintes talajon 6 perc alatt meg tud tenni. A teszt előtt a páciensnek 5 percig nyugalomban kell lennie, eközben nem szabad járkálnia, sem beszélnie. A teszt közben tempóváltásokat és pihenőket szabad tartani, a páciens maga határozza meg a sebességét, de törekedni kell a lehető legnagyobb távolság megtételére, hogy a maximális teljesítőképessége meghatározható legyen. A járást segítő eszközök, illetve egy másik személy támogatása megengedett. A megtett járástávolságot méterben mérik, illetve pulzoximetriával a következő vitális paramétereket detektálják: légzésfrekvencia, pulzusfrekvencia, a vér oxigéntelítettsége (vérünkben az oxigén szállításáért felelős hemoglobin molekulák hány százaléka köt oxigént). Emellett mérik a vérnyomást, a vizsgálat előtt és után vérgázanalízist végeznek. A vizsgálat előtt és után a páciens szubjektív légzési nehezítettségét a Borg-skála alapján osztályozzák.

Ha a kontraindikációkat figyelembe veszik, komplikációk nem várhatóak a vizsgálat során. Ha a páciens kimerültnek érzi magát, a vizsgálatot abba kell hagyni!

Mi derül ki a vizsgálatból?

A prognózis szempontjából az egészséges tesztalanyok normál értékeivel való összehasonlítás a mérvadó: Edzett egészséges emberek a 6 perc alatt több mint 1000 m-t tesznek meg, edzetlenek kb. 700-800 métert, a nők fizikai teljesítőképessége valamivel csekélyebb, mint a férfiaké.

Ergometriás vizsgálat (terheléses EKG) futószalagon

A vizsgálat menete

A lábak feltételezett vagy már ismert keringési zavara esetén ezzel a vizsgálattal mérik, hogy mekkora az a távolság, amit a páciens meghatározott körülmények között (általában 3 km/órás tempóval, 12%-os lejtésű futószalagon) meg tud tenni az első panaszok jelentkezéséig, illetve addig, amíg már nem képes tovább haladni. Minél súlyosabb a betegség, annál rövidebb ez a távolság. Közvetlenül a terhelés után meghatározzák a bokaartériában a vérnyomásesést, illetve azt az időtartamot, ami alatt a vérnyomás visszaáll a kiindulási értékre.

Mi derül ki a vizsgálatból?

A vizsgálattal igazolható a keringési zavar, és pontosan meghatározható a betegség stádiuma. Fontos diagnosztikai eljárás, amely segítséget jelent a terápia megválasztásában is.

Ellenjavallat

Mozgáskorlátozott emberek vizsgálatára ez a módszer nem megfelelő.

10 méteres járásteszt

A vizsgálat során a páciens szabadon választott tempóban (ahogy egyébként is szokott közlekedni) tesz meg 10 méteres távolságot. Járást segítő eszközt használhat közben, ezt dokumentálni kell. A 10 méter megtételéhez szükséges időt stopperórával mérik tizedes pontossággal másodpercben, és méter/secundumban (m/s) adják meg.

Pl.: Ha valaki 15,3 mp alatt teljesítette a 10 métert: 10/15,3 = 0,65 m/s

• A nők teljes felnőtt lakosságra vonatkozó átlaga: 1,27 m/s
• A férfiak teljes felnőtt lakosságra vonatkozó átlaga: 1,37 m/s

Forrás: WEBBeteg
Bak Marianna, biológus szakfordító; apotheken.de, gesundheits-lexikon.com, klinikum.uni-muenster.de,
Lektorálta: Dr. Molnár Dóra, kardiológus