Mellrák: mikor a legfontosabb a vizsgálat?

Napjainkra a mellrákkal kapcsolatos számos hajlamosító tényezőt sikerült azonosítani. A sor várhatóan nem ér véget, a közeljövőben a tudomány fejlődésének köszönhetően, újabb rizikótényezők felfedezése valószínűsíthető.

A téma cikkei

6/1 A mellrák és típusai 6/2 Mikor a legfontosabb a vizsgálat? 6/3 Mire figyeljünk az önellenőrzés során? 6/4 Mellrák - Az orvosi rendelőben 6/5 Hogyan kezelhető a mellrák? 6/6 Mellrák - Műtét után

A mellrák esetében a legfontosabb rizikótényező - mint általában a daganatok többsége esetében - az életkor. Az emlőrák kialakulásának esélye a menopauzáig (változó kor, klimax), minden évtizedben a kétszeresére nő. Harmincöt éves kor alatt a betegség előfordulása nagyon ritka, a betegség által a legveszélyeztetettebbek a középkorúak.

A mellrákok egy részének kialakulása és növekedése, bizonyíthatóan függ a női nemi hormonok, elsősorban az ösztrogén jelenlététől és szintjétől. A szervezet magasabb ösztrogénszintje fokozza a kockázatot, ezáltal a női nemi működés bizonyos tényezői fokozzák a betegség kockázatát. Az átlagnál hajlamosabbak a mellrák kialakulására azok, akiknek korán (12 éves kor előtt) jelentkezett első menstruációjuk, illetve későn (55 éves kor után) következett be a klimax.

Cikkünk a hirdetés után folytatódik

Mellrák

A nem szült nők, vagy azok a nők, akik nem szoptattak, szintén nagyobb kockázatnak vannak kitéve. A tartós, főleg az ösztrogénnel végzett hormonterápia (például fogamzásgátló tabletta szedése vagy a klimax utáni hormonpótlás) szintén fokozhatja a kockázatot, de ez még nincs bizonyítva.

Az elhízás és az alkoholizmus közvetve - a hormonrendszer befolyásolása révén - szintén kockázatnövelő szerepet tölt be. Az elhízott személyeknél a bőr alatt felhalmozódott zsírszövet megnöveli a szervezet ösztrogénszintjét, mivel a zsírszövet bonyolult kémiai folyamatok révén hatással van ennek a hormonnak az anyagcseréjére.

A túlzott alkoholfogyasztás is növeli a szervezet ösztrogéntúlsúlyát: erre a legszembetűnőbb bizonyíték az, alkoholt nagy mennyiségben fogyasztó személyek körében megfigyelhető emlőnövekedés, amely elsősorban férfiaknál szembetűnő.

Környezeti hatások

Kockázatnövelő hatásúak az emlőt érintő sugárhatások, mint a radioaktív sugárzás, vagy az orvosi terápiák során alkalmazott sugárzás.

Rizikótényezők

Életkor Korai menstruáció Kései menopauza Hormonpótlás, fogamzásgátló tabletta Kóros elhízás Alkoholizmus Sugárhatások Egészségtelen táblálkozás HPV-fertőzés, emlő elváltozások Örökölt hajlam

Egyes tanulmányok felvetették a méhnyakrák, a bőrrák és a külső nemi szervek rákjainak egyes típusainak kialakulásáért is felelőssé tehető, humán papillomavírus (HPV) bizonyos alcsoportjainak szerepét is. Az emlő mammográphiás szűrővizsgálata során felfedezhetők olyan egyéb kórállapotok is, amelyek önmagukban nem jelentenek daganatos betegséget, ugyanakkor jelenlétük fokozza a kockázatot.

A fentiek mellett a helytelen táplálkozási szokások is hajlamosíthatnak a mellrák kialakulására. A készételek túlzott mértékű fogyasztása, a zöldség- és gyümölcsfélék alacsony aránya az étkezésben, a kevés rostbevitel mind-mind kedvez a rákos folyamat kialakulásának.

Öröklődő hajlam a mellrák kialakulásában

Mekkora a kockázat?

Ha elsőfokú rokonnál (apa, anya, testvér) egyoldali emlőtumor fordult elő, a betegség kialakulásának esélye 30 százalék, ha kétoldali tumor fordult elő, az esély már 50 százalék. A beteg egyéb daganatos betegségei szintén hajlamosítanak a mellrákra.

Nagyon lényeges eleme a rizikófaktoroknak az öröklődés, a genetika szerepe. Azoknál a nőknél, akiknek rokonai körében fordult elő emlőrák, nagyobb a betegség kifejlődésének a valószínűsége.

A genetikai faktorok jelentőségét bizonyos génbeli eltérések jelenléte igazolja. A mellrákért az ún. BRCA-1 és BRCA-2 nevű gén sérülése tehető felelőssé. A bekövetkező károsodás miatt a károsodott sejtek daganatosan átalakulnak, azaz kóros és korlátlan szaporodásra lesznek képesek. Az így keletkezett sejtszaporulat alkotja magát a rosszindulatú daganatot. A BRCA-1 és BRCA-2 gének károsodása lehet örökletes, vagy okozhatják külső hatások, például a sugárzás.

(WEBBeteg - Dr. Kónya Judit)