• Húgyúti fertőzések gyermekkorban

        A húgyúti fertőzések gyermekkorban a második leggyakrabban előforduló bakteriális fertőzések. Ezek közé soroljuk a húgyhólyaggyulladást és a vesemedence gyulladását.

        Szerencsére jól gyógyuló folyamatokról van szó, azonban az esetek kb. 10-20 százalékában magas vérnyomás, krónikus vesebetegség alakulhat ki. Éppen ezért a fertőzés időben való felismerése és kezelése nagyon fontos.

        A húgyúti fertőzéseket általában baktériumok és vírusok okozzák. Kialakulási mechanizmusukat tekintve szokás leszálló illetve felszálló fertőzések csoportjára osztani őket. A leszálló fertőzés alatt azt értjük, amikor a kórokozó a vér útján más szervekből jut el a kiválasztó rendszerhez és betegíti meg azt. A felszálló fertőzések (melyek hétköznapi néven felfázásként ismeretesek) akkor alakulnak ki, amikor a kórokozók a húgycsőnyíláson keresztül terjednek felfelé a húgyhólyagba, illetve onnan felfelé a vesemedencéhez.

        Hirdetések

        A húgyúti fertőzéseket leggyakrabban az Escherichia coli nevű, normálisan a székletben is meglévő baktérium okozza. Az egyéb kórokozók, mint a Proteus vagy Klebsiella ritkábban fordulnak elő.

        Húgyúti fertőzések: Melyek a tünetek?

         Mi hajlamosít a betegségre?


        Rizikótényezők lehetnek a kiválasztó rendszert érintő fejlődési rendellenességek, mint például a Vesico-Ureteralis Reflux, röviden VUR, amikor a húgyhólyagból a vizelet visszafolyik a húgyvezeték(ek)be. Normális esetben ezt mind két oldalon billentyűk illetve maga a szervek anatómiai viszonya akadályozza meg. Ez a kórkép azért jelent veszélyt, mert ha a kórokozó a húgyhólyagba bekerült, akkor onnan már a fentebb említett módon könnyen feljut a veséhez és megbetegíti azt.
        Rizikótényező még a nem megfelelő személyi higiénia, amikor székelés után a gyermek nem törli ki rendesen a fenekét, vagy a végbélnyílástól a húgycsőnyílás felé azaz hátulról előrefelé törli ki, így a székletben lévő kórokozókat mintegy a húgycsőnyílásra viszi. Fokozott kockázatot jelent a kislányok hüvelygyulladása illetve a székrekedés.

        Csecsemőkorban a tünetek nem specifikusak, azaz nem utalnak egyértelműen a húgyúti fertőzésre. A kicsinek hőemelkedése vagy láza van, bágyadt vagy ingerlékeny, sápadt, étvágytalan és hányás jelentkezhet. Kisdedeknél, nagyobb gyerekeknél húgyhólyaggyulladás kapcsán a már kialakult szobatisztaság után újbóli bevizelések jelentkezhetnek. Mindezek mellett gyakori, fájdalmas vizelési inger van, a gyermek 10-15 alkalommal is kimegy egymás után a WC-re, sokszor csak pár csepp vizeletet ürítve. Bizonyos esetekben a vizelet véres lehet.

        A vesemedence gyulladásakor a gyermeknek magas láza van, vesetája, azaz a derék adott oldala fájdalmas. A gyermek bágyadt, elesett, sápadt.

        Hogy derül fény a pontos diagnózisra?

        Mindenek előtt a gyermek vizsgálata és a szülő gondos kikérdezése az elsődleges. A has vizsgálatakor húgyhólyag gyulladás esetén a hólyagtájék, a szeméremtest feletti terület nyomásra érzékeny, míg vesemedence gyulladásakor a vesetájék ütögetésre fájdalmas. Nem egyszer ezeket az elváltozásokat torokgyulladás kíséri. A diagnózis pontosításában a vizeletvizsgálat nyújt segítséget, amely a reggeli első vizeletből történik.

        Reggel felkelés után a gyermek húgycsőnyílását alaposan szappanos vízzel le kell mosni, majd egy előző nap kiforrázott üvegbe (fertőtlenítőszert ne használjunk, mert az az eredményeket befolyásolja) kell a gyermeknek a vizeletét ürítenie. Fontos, hogy a vizelet első részét a WC-be engedje és utána a következő adagot az üvegbe ürítse. Ezt középsugár vizeletnek nevezzük. Ennek a vizeletnek a laboratóriumi vizsgálata segít a betegség okának a feltárásában.

        Vesemedence gyulladás gyanúja esetén hasi ultrahangra és egyéb kiegészítő vizsgálatra is sor kerül.

        Miből áll a kezelés?

        A húgyhólyaggyulladás otthoni kezeléssel megoldható, melynek során 5-7 napos antibiotikum kezelés, bő folyadékfogyasztás, gyakori vizeletürítés, C-vitamin szedése a javasolt.

        A vesemedence-gyulladást mindig komolyan kell venni, ennek kezelése a cikk elején említett szövődmények megelőzése végett kórházban történik. Ebben az esetben az antibiotikum kezelés általában vénás vagy izomba történő adás segítségével történik. Nagyon fontos itt is a bő folyadékfogyasztás és a gyakori vizeletürítés, melynek segítségével meg lehet akadályozni, hogy a húgyútakban lévő baktériumok pangjanak, tovább szaporodjanak.

        Vesemedence-gyulladás esetén fontos még az ágynyugalom, illetve gyógyulás után hosszabb ideig rendszeres kontroll vizsgálatra van szükség.

        Mit tehetünk a húgyúti fertőzések megelőzése érdekében?

         Fontos tudni


        Meg kell tanítani a gyerekkel, hogy fenekét elölről hátrafele törölje ki!

        Először is fontos a gyermek megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztása, ha székrekedéses, akkor annak rendezése.

        Ha azonban gyermekünknek visszatérően több alkalommal fordult elő húgyúti fertőzése, akkor mindenképpen ki kell őt vizsgálni, hogy milyen hajlamosító tényező (például fejlődési rendellenesség, bélférgesség, lányoknál például hüvelygyulladás stb.) húzódik meg a háttérben.

        (Dr. Balogh Andrea, gyermekorvos)

        Legutóbb frissült:

        Egészség? Betegség?

        Nézze meg a WEBBetegen!

      • PharmaPlaza - A MEGBÍZHATÓ WEBPATIKA
      • Legfrissebb cikkek
      • Önök ajánlották
      •  


        Szóljon hozzá ön is!




        Hozzászólások (3)
        Írta: FViki
        2013-02-08 10:28
        Csak annyit fűznék az előttem szóló összefoglaláshoz, mint hasonló cipőben járó anyuka, hogy a mosható pelenka használata is segíthet, mert azok (mármint a jobbak) szellőző anyagból készülnek, s így elkerülhető a bedunsztolódás, eldobhatóból ezt csak egy-egy biopelenka tudja, de vannak már hibrid pelenkák is. Akinek szerencsétlen módon szintén hajlamos a babája a felfertőződésre érdemes jól megválasztania a pelenkát.

        Írta: KArkó Henriett
        2012-09-11 16:42
        Kedves Anyuka!Köszönöm minden aggódó anyuka és nagymama nevében, hogy időt szánt arra, hogy másoknak segítsen eligazodni és átlátni ezt a problémát. Az Ön története segít elejét venni sok felesleges tortúrának.Egy aggódó nagymama

        Írta: Vendég
        2011-03-15 14:59
        Kedves Anyukák és Apukák, akiknek a gyermeke húgyúti fertőzésben szenved!A mi kislányunk most két éves, már négyszer igazolódott nála húgyúti fertőzés (orvosi nyelven ez recidiváló pyelonephritis, illetve UTI – urine tract infection), emiatt és kapcsolt problémák miatt hatszor voltunk már kórházban. Kislányom kilenc napos kora óta áll nefrológiai (veseorvosi) gondozás alatt, most végre remélhetőleg „lezárják”. Sok átvirrasztott éjszaka tanított meg rá, mennyire szörnyű érzés a bizonytalanság, (ugyanis, azt hiszem, ebben egyetérthetünk, az orvosok rendszerint nem mondanak semmit), ezért szeretném Veletek megosztani tapasztalataimat és tanácsaimat. Mindjárt itt leszögeznem, hogy nem vagyok orvos, csak mint anya tanácsot szeretnék adni, hogy másnak könnyebb legyen, mert nincs semmi rosszabb annál, ha a gyermekedért aggódsz. Ugyanakkor az alább következők természetesen nem helyettesítik az orvos szakértelmét, diagnózisát és terápiáját.Mitől lehet a gyereknek húgyúti fertőzése? Először nem is tudtuk, hogy a kicsinek (9 napos volt ekkor) húgyúti fertőzése van (nem emiatt, hanem sárgasággal kerültünk kórházba, a gyerek szerencsére láztalan volt, csak rutinvizsgálatként vettek vizeletet, de amúgy a láz lenne az a tünet, aminél már gyanakodni kell húgyúti fertőzésre csecsemőkorban). Mi csak azt tudtuk, hogy baktérium tenyészett a vizeletéből, de azt hittük, a testben máshol lévő fertőzés kórokozói jelennek meg a vizeletben is Nem világosított fel senki, de később rá kellett jönnünk, hogy nem így van! Ha a gyerek vizeletében mikroszkóppal genny (pyuria) látható, illetve a tenyésztés (ez néhány napot vesz igénybe) baktérium jelenlétét igazolja, az húgyúti fertőzés, amit elméletileg csak kórházban, intravénás antibiotikumokkal kezelnek. Kicsi korban egyenlőségjelet tesznek a húgyúti fertőzés és a vesemedence-gyalladás (pyelonephritis) közé, akkor is, ha a veséket nem éri el a fertőzés, sőt akkor is, ha a gyerek vérképében a gyulladásos értékek normálisak. Kedves Anyukák! A gyerek ilyenkor nem felfázás, tehát nem a ti gondatlanságotok áldozata! Ez egy hajlam lehet (az én kicsim esetében erről volt szó), ami abból állhat, hogy például:a) a húgyutak rövidsége miatt a pelenkában (nedves, meleg környezet) elszaporodó bacik a húgycsövön feljutva okoznak fertőzést, vagyb) valahol lehetséges, hogy van egy tágulat a húgyutakban vagy a vizelet visszafelé áramlik (reflux), ezt először ultrahanggal vizsgálták, de teljességgel kizárni csak retrográd cisztográfiával lehetett (kis katétert vezetnek fel, amin keresztül valami lötyit csöpögtetnek a húgyutakba, eközben több röntgenfelvételt is készítenek, nem olyan vészes, mint ahogy hangzik és ott lehet maradni a kicsivel, ambulánsan végzik anesztézia nélkül), vagyc) lehet, hogy a szervezetben lévő más (pl felső légúti) fertőzés hematogén úton, tehát vér által átterjed a húgyutakra, vagyd) lehet egy bizonyos antitest a vérben (P1 antigén), ami E. coli-fertőződére hajlamosít, ezt vérvétellel tudják kizárni, - de végeredményben, amennyiben az anatómiai eltérés nem áll fenn, minden esetben ugyanaz a terápia: antibiotikum… (Tudom, hogy ma nagy divat nem szeretni az antibiotikumot, de szerintem sokkal jobb, mint a dialízis. Szóval ebben a betegségben szerintem nagy felelőtlenség lenne nem beadni a gyereknek az antibiotikumot, írom ezt azért, mert tudom, hogy sok szülő az orvos rendelvénye ellenére nem adja be. Lelkük rajta. Lásd még alább.)A diagnózis felállításának módjával kapcsolatban a következő érdekességeket tapasztaltuk. A vizeletminta vétele piciknél (mivel nem tud még pohárba pisilni) úgy zajlik, hogy zacsit ragasztanak rá és megvárják, míg belepisil. Könnyen belátható, hogy az így nyert minta kitenyésztése nem lehet egy egzakt tudomány (elhangzott a mi esetünkben pl. egy ilyen mondat: citrobakter tenyészett, de a doktornő NEM HISZ BENNE), mivel még alkoholos vagy betadinos letörléssel sem garantálhatjuk 100%-ig, hogy a gyerek bőrén lévő mikroszkopikus kakimaradványok és egyebek teljesen kimúlnak. Jobb helyeken ezért két mintát vesznek le és tenyésztenek ki, javaslom, hogy ezt szükség esetén kérjétek ti is, hátha van rá mód és lehetőség. Ugyanakkor a gennysejtek a mikroszkóp alatt vagy láthatóak vagy nem, tehát ilyen módon a fertőzés ténye egyértelműsíthető, csak a kórokozó megtalálása esetleges kissé, az én tapasztalatom szerint. Ebben annyi a gáz, hogy amint megvan a tenyésztés eredménye, elhagyják a széles spektrumú antibiotikum adását és célzottan a kitenyészett baci ellen kezelik a gyereket….Szerettem volna, hogy az ikszedik fertőzés után valaki végre már elmondta volna, hogy mi ez az egész, mégis mitől van és mik a perspektívái, és hogyan ápoljam, gondozzam a gyereket, mit tehetek érte, hogy ne újuljon ki megint a betegsége. Nagy nehezen a következő tanácsokra és tapasztalatokra tettem szert.• A betegséget rendszerint „kinövik” a gyerekek, ez valójában annyit jelent, hogy vagy a szobatisztaság, vagy – főleg ugye kislányoknál – kamaszkorban a vuvatáji ph-érték megváltozása ellehetetleníti a bacik életkörülményeit, de felfelé irányuló fertőzés esetén fontos tényező a húgyutak folyamatos hosszabbodása is, lásd a fenti a) pontot. Amennyiben a gyerek nefrológiai gondozását nem hanyagolják el, nem kell félni attól, hogy tönkremegy a gyerek veséje (ugyanis ellenkező esetben a vese, ha eléri a gyulladás, hegesen gyógyul és a hegesedett szövet nem működik többé veseként, ezért annyira fontos az antibiotikum pontos adagolása és a gyerek állandó behurcolása a nefrológiai kontrollokra).• Minden lázas állapot esetén, még ha meg is találták a láz okát (pölö torokgyulladás), meg kell nézetni a gyerek vizeletét, mert történhetett átfertőződés a vér útján (lásd fenti c pont), illetve lehet, hogy gyulladt a gyerek torka, de közben a veséje is, és a lázat ez utóbbi okozta. Vizeletet kell nézetni oltások előtt is, hogy biztosak lehessünk benne, hogy az oltás után fellépő lázat nem húgyúti fertőzés okozza, illetve beteg gyerek ugye nem is oltható.• El kell felejteni az illatosított popsitörlőt, esetleg kéz- és szájtörlésre használható :o) Én a karomra fektetve a vízcsap alatt mosom le a gyerek szeméremestét, elölről hátrafelé csorgatva a vizet. Kis olcsó törölközőket vettem a kínaiban, azokat mindennap (kaki után) cserélem és 95 fokon mosom. A fürdőlepedőjét, bugyijait is 95 fokon mosom, természetesen a felnőtt ruháktól külön tárolom még a szennyest is. Szappannal csak a fenekéről mosom le a kakit, a szeméremajkak közé csak víz kerülhet.• Alapvetően vigyázni kell a szeméremtest higiéniájára, ha szoknya van rajta, akkor az alá és a bugyi/pelenka fölé mindig adok harisnyát vagy buggyos, gumival zárt szárú rövidnadrág-félét vagy legginget, csúszdázáshoz és homokozóban nélkülözhetetlen. Széles ülepű bugyit érdemes venni, ami jól fedi a szeméremtestet, és mindig csak pamutot (a befülledt bőrön sokkal jobban érzik magukat a bacik, mint szárazon). Pelenkacsere max. négyóránként (kivétel persze éjjel). Pelenkacsere előtt is és utána is az alapos kézmosás magától értetődő. Itthon sem ül a gyerek sehova, saját székére sem pucér fenékkel vagy egy szál bugyiban.• Popsikenőcsöt csak akkor használjunk, ha muszáj (piros a popsi), de csak nagyon vékonyan, és sohase kenjük a krémet a szeméremajkak alá! A zsíros krémet ugyanis nehéz utóbb eltávolítani és abban szépen éldegélhetnek a bacik.• Bili fertőtlenítés naponta, de minden használat után forró vizes öblítés. Természetesen csak saját, külön bejáratú bilit használunk, nyilvános wc teljességgel kizárt, óvodától emiatt kissé rettegek. Popsitörlés mindig elölről hátrafelé. Ahogy a gyerek önállósodik, oviba megy, mindig legyen a zsebében tiszta pzs vagy wc-papír, mert a kiadagolt papír átázik és a gyerek a saját, kétes tisztaságú kezével törli meg magát. Ennek veszélye miatt, még megfelelő mennyiségű papír rendelkezésre állása esetén is mindig kezet kell mosni wc-használat előtt IS! Hatéves korig, úgy tudom, amúgy is segíteni kell a gyerekeknek a popsitörlésben, mert túl rövid a karjuk.• Gyakran pisiltetem (itthon, ébren szobatiszta már), pisit nem szabad sokáig visszatartani, mert a pangó vizeletben a bacik vígan lubickolnak. Csecsemőkorban sem és később sem szabad a gyereket kakis pelenkában hagyni lehetőleg egy percre sem.• Az én kislányom a mai napig saját kiskádjában fürdik, ennek a fertőtlenítésére is odafigyelek. Nem teszem a gyereket a kádba homokozó-kosszal a lábán, a kádba bevitt játékokat is előzőleg lemosom. Egészen kevés kis fürdetőt teszek a vízbe (természetes flóra ne bomoljon meg).• Nem fürdik a gyerek másokkal közösen, medencébe sem tanácsos vinni, akkor már jobb az elővíz (bár mi még abba sem vittük), és a vizes bugyit azonnal le kell cserélni ez esetben is. Termálvíz, meleg vízű medence szigorúan felejtős!!• Állítólag tanácsos sok folyadékot itatni a gyerekkel, de nem érdemes emiatt cukros löttyökre szoktatni (fogak romlása és étkezési zavarok, úgy is mint elhízás vagy étvágytalanság kialakulása miatt). Szerintem viszont egy gyerek annyit iszik, amennyit akar, lehetetlen erőltetni, bár én aztán mindennel próbálkoztam a kiskanáltól a leveseken keresztül a fecskendőig bezárólag (ott már azért éreztem, hogy ezt nem kéne :o)))) és ma is gyakran kínálom vízzel. Egyetlen hasznos tanácsom e téren, hogy vegyünk neki mindenféle érdekes poharat (kiskutyás, micimackós és a többi), színes szívószálat, ugyanis tapasztalatom szerint sokkal fontosabb egy gyereknek, hogy miből iszik, mint az, hogy mit.• Székrekedés elkerülése érdekében fontos a rostdús táplálék, illetve megint csak a sok folyadék, és figyeljünk is oda, hogy a gyerek rendszeresen kakil-e, mert a végbélben dekkoló kaki által is átfertőződhetnek a húgyutak. 48 óránkéntinál ritkább kaki már székrekedés, úgy tudom. Már csak emiatt is (bélbaktériumok pótlása miatt) mindig szedni kell az antibiotikum mellé és utána egy darabig lehetőleg többféle jótékony baktériumtörzset tartalmazó probiotikumot.Mondom még egyszer, azért szedtem mindezt így össze, hogy másnak ne a saját bőrén kelljen megtapasztalni (és a kisgyerekéén). Nyilván mindenkinek azt tanácsolom, hogy elsősorban a kezelőorvossal konzultáljon, nekünk ez röpke másfél évi szenvedés és egy, a házi gyerekorvosnál produkált (nem tervezett) idegösszeomlás után sikerült is!!! Azt hiszem, a fenti tanácsok semmiképp sem ártalmasak, ezért bátorkodtam nagy nyilvánosság számára elérhetővé tenni őket, aláhúzva sokadszor az orvosi tanácsok elsődlegességét…Jobbulást kívánok minden érintettnek és fel a fejjel!