Kedves Doktor Nő/Úr!
31 éves, a múlt heti vérvizsgálat leletei alapján egészséges férfi vagyok. Van munkám (amivel elégedett vagyok, bár elég stresszes), elegendő szabadidőm, lakásom, kocsim, anyagi biztonságom. Az utóbbi néhány évben azonban szinte csak rosszkedvem van, semmi nem okoz igazán örömöt. Az okát sejtem, ugyanis huzamosabb ideig kellett olyan dolgokat elviselnem, amelyek az elveimmel ellenkezőek voltak és ez megtört. Bíztam benne, hogy a rosszkedv elmúlik, de „úgy maradt”. A régi hobbijaimat mind elhagytam, ma már nem érdekelnek, a barátaimat is hanyagolom. Nagyon kellemetlenül érint, ha idegenekkel kell kapcsolatba lépnem, kerülöm a tekintetüket, még a családtagjaimét is. Haszontalannak, sivárnak és szánalmasnak érzem az életem. Az önbizalom számomra ismeretlen dolog. Párom nincsen, hiszen mindig csak otthon ülök, bár jelentkező akadna, nem is egy. A szexuális életem nulla, néha még viszolygok is tőle… Évek óta nem volt spontán, reggeli erekcióm. Az étvágyammal nincs gond, ellenkezőleg, felszedtem jó pár kilót, ami csak tetézi a „nyomoromat”. Alvásproblémáim nincsenek, pánikrohamom viszont volt egyszer, pedig csak vásárolni kellett mennem. Sokszor sírhatnékom van, amiért ilyen lettem.
Régen (3-4 éve) ez nem így volt, a társaság közepe voltam, rengeteg barátom, ismerősöm volt, mindig jöttem-mentem, lelkes, kezdeményező és tevény voltam, aktívan sportoltam, mindig volt társam/partnerem. Ma csak csodálkozom, hogy honnan volt ehhez kedvem és energiám. Most otthon, egyedül, a szobámban sajnálkozva érzem csak biztonságban magam.
Tudom, hogy minden csak rajtam múlik, senki nem fogja élni helyettem az életem, tudom is, hogy mit kellene tennem, de nincs hozzá se kedvem, se erőm. Szégyellem magam, miért ilyen „női” problémáim vannak, segítséget eddig nem kértem. Szkeptikus vagyok, nem hiszem, hogy néhány bogyó vagy egy feltáró beszélgetés segítene, de ez így nem mehet tovább, vissza akarom kapni a régi énemet, mert így elsorvadok, vagy ha ez így marad, akkor nekem ez nem kell.
Mit javasol? Milyen lehetőségeim vannak, kihez forduljak, milyen jellegű terápia adna megoldást? Érdemes egyáltalán? Válaszát előre is köszönöm!
Z.
WEBBeteg Szakértő válasza rosszkedv témában
Kedves Z.! Örülök, hogy kétkedésén túl tudott lépni, és vállalta a "nőies" panaszokat (habár ezek egyáltalán nem női nemre specifikusak) Talán a panaszkodás nem az Ön kenyere (ahogy sok más férfinak sem), de ezen a saját érdekében át kell lépnie. A leírásból az tűnik ki, mintha mindig maga "üzemeltette", vagyis működtette volna a kapcsolatokat, talán soha senkinek (se barátnak, se barátnőnek, családtagnak) nem is panaszkodott? lehet, hogy különösen nehezére esik így segítséget kérni? Mindenesetre abszolút reményteli, hogy korábban, mennyire teljes életet tudott élni, vagyis ezért érdemes küzdeni. Ha most kitöltene egy, depresszió kérdőívet, nagy valószínűséggel az eredmény ezt igazolná...sokáig tűrt, de mostmár itt az ideje, hogy segítséget kérjen. Bár Ön szkeptikus, mégis azt mondom: a puding próbája az evés. Vagyis igenis meg kéne próbálni egy néhány hónapos hangulatjavító kezelést (természetesen pszichiáter felügyelete mellett) s az eredménytől függően kombinálható pszichoterápiával (ennek feltétele a megfelelő problématudat, ami Önnél teljesül is) . Mielőbbi kilábalást kívánok: Üdvözlettel.
Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
Megválaszolva: 2011. szeptember 29.
