Mit tegyünk, ha nem vagyunk meggyőződve hozzátartozónk/barátunk mentális egészségéről?
Tisztelt Doktornő! Elnézést a hosszú levélért, de szeretném kifejteni a problémámat minél részletesebben. Az egyik barátom hosszú, kb. másfél éves külföldi tartózkodás után egyedül, családját kint hagyva hazajött. Egy 20 éves, pezsgő életmódot élő, kissé "éljünk a mának" felfogású fiatalemberről van szó, aki családjával kiköltözve barátok nélkül maradt egy teljesen idegen környezetben (anyja és nevelőapja diplomaták, így kiskorában is külföldön éltek úgy 5 évig)., Mint mondottam, 1-2 hónapja azonban hazajött. Komor, zavarodott ember lett belőle, és meg van róla győződve, hogy kint felvették vele a kapcsolatot a földönkívüliek. Egyébként is fogékony volt az ilyen témákra (mindig is hitt az UFO-kban), de most minden jelentéktelen dologban is ezt látja; leginkább a csillagokban. Ugyanakkor különböző téveszmés gondolatai is vannak, ilyenek pl. a mérgező kondenzcsíkok, a cigaretta méregbe való mártása a gyártás során, grandiózus, világméretű összeesküvéselméletek stb. ám ezek valahogy mégis közvetett módon a földönkívülieknél keresztezik egymást. Egyébként ezekkel a lényekkel kapcsolatban egyfajta rendszert alakított ki, tudniillik több faj van, különböző nemek stb. Időnként felkapja a fejét, ide-oda járkál, és az egyik barátunk (legyen Z) beszámolói alapján egyfajta "remegéses" transzállapot is megfigyelhető volt nála, amikor nem tudott kommunikálni a környezetével, mert ezek ellen a lények ellen kellett harcolnia. Konkrét beszédhangokat nem hall, csak valahogy meg van győződve róla, hogy ha mondjuk feltesz magában egy kérdést és kaparni kezd a torka, az a lények beleegyezését van elutasítását jelenti. Olyan képzeteket táplál, hogy környezetének gondolatai az idegenektől származnak, azok befolyásolják őket, ugyanakkor saját gondolatait sajátjának tekinti. Külföldön jóindulatúnak, itthon rosszindulatúnak titulálja őket. Ultimátumot kapott, hogy ha visszamegy, megszűnnek ezek az érzések. Beszámolt továbbá színes csíkot maguk mögött húzó kristálygömbökről, amelyek egyszer csak felvillannak, majd tovatűnnek (ezért is gondolom a fejfelkapás) . Esténként nehezen alszik el, keveset eszik, és sokat kémleli az eget. Betegségtudata egyáltalán nincs; az orvost és gyógyszer szedését messzemenően elutasítja. Ettől függetlenül egyéb témákról is lehet vele minden további nélkül beszélgetni, nevetgél is néha, tehát elzárkózásról egyáltalán nem beszélhetünk. Azonban, amit eddig leírtam (az utolsót, a pozitívumokat leszámítva), jóformán a hazaérkezését követően egy, maximum két hétig tartott. Egy-másfél hónapja RÁNÉZÉSRE egyáltalán nincs semmi baja, egy az egyben ugyanaz az ember, mint régen. Nem kémleli az eget, nem kapkodja fel a fejét, járkál a városban mindenfelé, rengeteget találkozik a barátaival stb. Munkát is kapott, mely során a nyelvtudását kell használnia, napi 8 órában, elég jó fizetéssel. Azonban bizalmasa, Z szerint még mindig nincs rendben. Amúgy is neki osztott meg mindent ezzel kapcsolatban. Elmondása szerint továbbra is fennállnak a korábban leírt tünetek (pl. munkahelyén is néha nem biztos a mozgásában, egy pillanatra szünetet kell tartania, hasonlók). Azonban barátnője szerint ez nem igaz, ugyanis amikor a fiú nála éjszakázik, nem győzi tömni étellel, és rengeteget alszik. Ő még azt is megkockáztatja, hogy hazudik., Mint mondtam, zavarodottságnak semmi jele nem mutatkozik rajta, ugyanakkor azt állítja, hogy ezt a dolgot "rendezte magában": tisztában van vele, hogy felvették vele a kapcsolatot, nem tud mit csinálni, együtt tud vele élni. Z szerint mi csak azért nem látjuk a tüneteket, mert ő azt akarja; barátnőjét és anyját félti, ezért nem mutatja neki ezeket és ezért nem beszél nekik erről (ezt maga a fiú mondta Z-nek). Egyedül Z van róla meggyőződve, hogy mentális betegségben (szerinte skizofréniában, de elismeri, hogy ő nem szakértő) szenved; jómagam, barátnője és mindenki egyéb normálisnak tekinti. Bár én sem vagyok szakértője a témának, de kétségesnek tartom, hogy egy mentális betegséget úgymond "titkolni" lehet. Dióhéjban ennyi lenne a történet, a kérdés pedig az, hogy érdemes-e ezzel aktívan foglalkozni, és szervezni a pszichiátriára való beküldését, vagy várjunk, hogy hátha megmarad ez a mostani jó állapot; elképzelhető-e, hogy csak játszadozik (azért ezt kétlem) ; mik a lehetőségek ha komolyra fordul a dolog; elképzelhető-e, hogy ez csak egy ideiglenes krízishelyzetre való rossz reakció volt, és a krízishelyzet megszűnésével minden visszaáll a régibe? Válaszát előre is köszönöm!
Dr. Pálvölgyi Rita válasza skizoform témában
Tisztelt Kérdező, A leírás alapján mindenképp javulást mutat barátja állapota. Ez valószínűleg összefügg a hazajövetelével. Külföldön sokan tapasztalnak magukon korábban ismeretlen lelki panaszokat. Szerintem továbbra is figyelemmel kéne lenni az állapotára. Jelen helyzetben az ő akarata ellenére semmilyen kórházi, -, de még gyógyszeres kezelést sem lehet az ő akarata ellenére kezdeményezni. Ha úgy látják, hogy indokolt a beavatkozás, akkor annak kéne beszélni vele, aki leginkább képes őt meggyőzni, esetleg felvenni a szülőkkel a kapcsolatot. Üdvözlettel.
A válasz 5 évnél régebben keletkezett, így egyes tanácsok napjainkra túlhaladottá válhattak.
