Agresszív, verekedős, kezelhetetlen a kislányom

Kedves Doktornő! Kislányom 3 éves, szeptemberben kezdtük az óvodát. Előtte bölcsődébe árt. Nagyon nehezen ment a beszoktatás, kislányom nehezen viseli a változásokat. Sajnos úgy alakult, hogy október végén elváltunk a párommal, és külön költöztünk. Gyermekeim 3 és 12 évesek, velem maradtak. Mi változtattunk lakhelyet, nem az apuka. Jelezték az óvodában, hogy nagyon verekedős, minden gyereknek nekimegy. Itthon is verekedik, rosszalkodik, kezelhetetlen. Sokat játszunk, de játék közben is- egyik pillanatról a másikra- hirtelen agresszív lesz. Már rá is csaptam a kezére, de tudom, hogy ez nem megoldás, lelki problémája van. Kérem adjon tanácsot, hogyan tudnék segíteni a gyermekemen. Biztos érzi rajtam is a feszültséget, ez is közrejátszhat a viselkedésében. Az apuka akkor jön, amikor akar, én ezzel nem értek egyet, mert rendszert, állandóságot szeretnék a gyereknek, viszont az apuka szerint ez a jó a gyereknek, ha bármikor jöhet. Homeopátiás szereket adtam az elmúlt hetekben a kislányomnak, nem sok sikerrel. Válaszát előre is köszönöm!

Szigeti Ildikó válasza viselkedés probléma témában

Kedves Kérdező! A kislánya reakciója sajnos természetesnek mondható. Lényegében a levelében meg is válaszolta saját kérdéseit, mivel említette, hogy a gyerek nehezen viseli a változásokat, márpedig ebből most jócskán kijutott ebből neki. A válás, a lakóhely-változás, a költözés, az új emberi és tárgyi környezethez való alkalmazkodási kényszer bizony szorongást válthat ki a kislányából, és a szorongás leggyakoribb „levezetése” az agresszió, amit Ön is tapasztal úgy otthon, mint az óvodában. Mindezek ellenére talán meglepő, de az a véleményem, hogy nincs lelki problémája a gyereknek! A kislánya úgy reagál az őt érő (kellemetlen) impulzusokra, ahogy az elvárható egy egészséges lelkű 3 évestől. Ám ahhoz, hogy valóban egészséges maradjon lelkileg, előbb-utóbb kiszámítható mederbe kellene terelni az életüket, a mindennapjaikat. Tudom, azt gondolja, így, messziről könnyű tanácsokat osztogatni, de szolgálok némi konkrét javaslattal (különös tekintettel arra, hogy válási mediációval foglalkozom, és nagyon sok olyan esetem van, amelyben a gyermekelhelyezés, a láthatás a konfliktus oka). A kislányának – bármennyire is elutasítónak tűnik eleinte – most nagy szüksége van Önre (és azt hiszem, Önnek is a kislányára), legyen vele őszinte! Ne titkolja előtte, ha éppen rossz kedvű, ideges, mérges! A legfontosabb, hogy mindig magyarázza el neki az okát, vagyis a gyerek még véletlenül se gondolja azt, hogy ő csinált valamit rosszul, mert ekkor bűntudata támad, ami tovább fokozza a szorongását. Mindenek előtt a legfontosabb, hogy jogi úton kérje a helyzet rendezését, vagyis a gyermekek láthatásának szabályozását. Amíg ezt nem sikerül rendezni, az életük továbbra is kiszámíthatatlan ritmusban telik, ami a kislány lelki egészségét hosszú távon valóban veszélyezteti. A leveléből nem, derül ki, hogy a bíróság miként rendelkezett a láthatásról, így csak találgatni tudok. Amennyiben nem rendezte ezt a kérdést, mielőbb kérelmezze azt, ha igen, a helyileg illetékes családsegítőtől kérjen tanácsot, hogy miként tarthatnák be a bíróság határozatát. Ha a fent említett kérdésben a bíróság nem rendelkezett, és nem akar ismét bírósághoz fordulni, csak a közvetítői, azaz mediációs eljárás jöhet szóba, amellyel néhány héten belül rendezheti a még kérdéses pontokat. Ez esetben keressen bátran! Üdvözlettel.

Itt kérdezhet