Válás esetén gyerek, apa és új kapcsolat helyzete, problémái
Tisztelt Hölgyem, Uram! Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy van egy kb. 1,5 éve tartó kapcsolatom egy férfival, akinek van a korábbi kapcsolatából egy 3,5 éves fia és képtelen megteremteni az összhangot a gyermek és köztem. Nincsen meghatározva a láthatóság, így ő kaotikusan heti néhány alkalommal pár órára átjár a gyerekéhez, vigyáz rá, játszik vele. Számomra ez egészségtelen a gyerekre és a kapcsolatra nézve szintén,ugyanis én folyton háttérbe szorul mondván, hogy a gyerek a legfontosabb és én sosem lehetek annyira fontos. Én úgy érzem, hogy akkor lenne meg az összhang ha én is első helyet foglalnék el a fontossági sorrendben a gyereke mellett. A mai napig nem is ismerem a gyereket, így sok időt töltök egyedül, engem kizár az életéből, mert azt mondja, hogy ő önző módon abban a pár órában csak a gyerekével akar lenni és még kicsinek tartja ahhoz a fiát, hogy engem bemutasson, illetve szerinte ez a megoldás, hogy ő össze-vissza időben átrohangál hozzá sokkal jobb, mintha váltott felügyeletben vigyáznának a gyerekre és mi is családként tudnánk együtt élni. Tanácsot szeretnék kérni, hogy valóban ez a legjobb egy ilyen korú gyereknek, hogy én nem "zavarok" be az ő világképébe, mint egy másik nő az apja mellett vagy jobb lenne mindenkinek, ha rendezve lennének ezek a dolgok? A fő indok a páromtól mindig ez, hogy én összezavarnám a gyerekét lélekben és szerinte még túl pici ahhoz, hogy egyszerre két helyen lakjon. Számomra viszont elfogadhatatlan, hogy ennyire háttérbe szorulok és ki vagyok zárva az életükből és a párom a volt párjának a lakásában vigyáz a gyerekre, míg ő haza nem ér... ez szintén fájdalmas pont nekem, illetve nagyon zavar, hogy a gyerek mindig elsőbbséget élvez nálam és háttérbe szorulok és nem vagyok annyira fontos. Én úgy érzem, hogy egy új kapcsolatnak ugyanazt az első helyet kellene elfoglalnia a gyermek mellett csak másmilyen szeretet formájában, hiszen a legbelsőbb problémákat nem a gyerekkel beszéli meg az ember, hanem a párjával és nem a gyereke mellé bújik be az ágyba, hanem a párja mellé. Úgy érzem, össze kellene hangolni a két életet, ugyanis fontos, hogy a párom sem boldog ebben, illetve nagyon kimerült, mert ezer felé szakad, mégsem változtat rajta. Ön hogyan látja ezt a helyzetet, mi lehetne a megoldás? Köszönöm a választ előre is!
Legfrissebb cikkek a témában |
|
Bujdosó Balázs válasza témában
Tisztelt Asszonyom!
Nehezen fogtam a válasz megírásához. Nem a (szokásos) időhiány, hanem a tanácstalanság okán.
Ahogy a mondás tartja: "bármelyik ujjamat harapom, mindegyik fáj."
Kétségkívül, itt két -érzelmileg - jogos érdek áll szemben egymással.
Jogi értelemben "joga" azonban csak a gyereknek van az apjához. Persze ettől az Ön számára a helyzet épp ugyanolyan nehéz,mert az nem jogi hanem érzelmi kérdés.
Ha mégis szabad konkréten állást foglalnom: azt javaslom: legyen most Ön toleráns az apa és a gyermeke kapcsolatát tekintve.
Ha a gyermek nagyobb,érettebb lesz, és apja is belátja, hogy új kapcsolatában feszültséget okoz a szituáció, meggyőződésem, hogy harmonikusan lehet e problémát kezelni.
Üdvözlöm:
Bujdosó Balázs
igazságügyi pszichológus szakértő
