Élet a visszér után

A visszeresség sokak problémája, és az enyém is. Már 30 évesen is csak félve vettem fel szoknyát, mert úgy éreztem, hogy mindenki a lábaimat nézi.

48 éves vagyok. A műtéten 2 éve estem túl, és azóta jobban vagyok. Hónapokig kötelező jelleggel rugalmas pólyát hordtam, a kontrollokon azt mondták minden rendben van, szépen rendbejött a lábam. A körülményekhez mérten. Azért én nem vagyok teljesen elégedett. Még mindig detralexet szedek, állandóan gumiharisnyát hordok, és a szoknyát is nehezen veszem fel. De nem fáj olyan elviselhetetlenül, és nem is csúnya. Sokat szenvedtem vele, és nem tudom visszacsinálni. Ezzel a bloggal az volt a célom, hogy segítsek másoknak elkerülni ezt a helyzetet, hiszen ha nem is rajtunk múlik 100%-ban, de azért sokat tehetünk azért, hogy megvédjük, karban tartsuk lábunk, és megelőzzük egy komolyabb visszérbetegség kialakulását. Ehhez szerintem semmi más nem kell, mint hogy törődjünk az egészségünkkel és megtanuljuk, hogy nem magától adódó állapot. Hát én megtanultam. Remélem más pedig tanul az én hibámból, blogomból.

Hozzászólások (1)