Kiütés (sel győzött a visszér)

A visszeresség sokak problémája, és az enyém is. Már 30 évesen is csak félve vettem fel szoknyát, mert úgy éreztem, hogy mindenki a lábaimat nézi.

 Hiába hagytam abba a futást, és kezdtem el úszni járni, amit rémesen utáltam, és igazán jól sem esett, a visszerek csak nem akartak javulni. A doki tanácsára odafigyeltem rá, hogy a munkahelyemen feltegyem a lábam egy kis székre és szabályszerűen sétaperceket tartottam minden órában. Fürdésnél is langyos vízben zuhanyoztam, hogy javítsam a keringést, de ne táguljanak a vénák. Ezek egy kicsit javítottak a helyzeten. Egészen jól éreztem magam, és a doki is megdicsért, hogy milyen egészségtudatos vagyok, és lám meghozta az eredményét a megelőzés. Persze nem felejtettem el, hogy mit mondott korábban: a műtét elkerülhetetlen. Bárcsak hamarabb éltem volna ilyen tudatosan! Sajnos csak pár hónapos volt a stagnálás, mert megjelentek a barnás foltok a lábamon, és kiderült, hogy ekcémám van. Mindenki támogatott, pedig nagyon le voltam törve. Most már az volt a cél, hogy minél jobb legyen a gyógyulási esélyem műtét után.

Hozzászólások (0)