• Egy visszeres nő története
        WEBBeteg blogja

        Amiről én is tehetek

        Megint a lányom jutott eszembe. Pont olyan, amilyennek egy 20 évesnek lennie kell, de félek, hogy odáig fajul a most még csak seprűvéna formában megbújó betegség, mint nálam. Azt mondják, amíg fiatal az ember, nem tehet semmit. Vagy örökli, vagy sem. Persze az sem igaz, hogy aki nem örökli, az bármit megtehet, és ettől nem mennek tönkre a lábai. Az a baj, hogy ma még nem értik az emberek, hogy ezt nem lehet visszacsinálni, nem lehet azt mondani, amikor már baj van, hogy mindent megteszek, csak gyógyítsanak meg. Az orvosok nem csodatevők, és nem azért vannak, hogy a mi hibáinkat foltozgassák. Már elnézést a kirohanásomért, de megtapasztaltam saját magamon, hogy korábban kellett volna azt mondani, hogy mindent megteszek…. Amikor megtehettem volna, hogy egészségesebben élek, étkezem, akkor nem tettem. A terhességnél azt gondoltam, ez most nem olyan fontos, mint a gyermekem. Én úgy érzem, tehettem volna többet, hogy ne fajuljon idáig a dolog (merthogy műtötték, de erről is később). Az 3 alapkő: étkezés, mozgás, életmód, amit még mi is befolyásolhatunk. Ezt igyekszem a lányomnak is tanítani.



      • Blog leírása

        A visszeresség sokak problémája, és az enyém is. Már 30 évesen is csak félve vettem fel szoknyát, mert úgy éreztem, hogy mindenki a lábaimat nézi.
        Látogatás: 55669 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Archívum

      • Hirdetések