Dilemma

A helyzet a következő: kinéztem egy jónak ígérkező állást (szociális segítő), ami anyagilag jól jönne, és valószínűleg tetszene is. Az egyik probléma az, hogy 50 km-re van, (nem tudom, a benzinköltséget térítenék-e), a másik probléma, hogy a férjem ellenzi. Viszont nagy előnye, hogy elég hozzá az érettségim, és a próbaidő után biztos állásom lenne. Nem tudom, megéri e a "családi perpatvart"? A férjemnek az a heppje, hogy én csak maradjak itthon, mert akkor nem kell azon aggódni, hogy el tudjuk-e hozni a suliból Muzsikát (így hívom a nevelt lányomat). Meg tudom érteni, mert ehhez szokott hozzá, mindig ő volt a kenyérkereső. De már olyan régóta itthon vagyok, hogy hiányzik valami másfajta tevékenység, amitől hasznosnak érzem magam, és nem utolsósorban anyagilag sem lenne rossz. Ráadásul, kinek kell egy 48 éves munkaerő a mai világban? Azt hiszem csak megírom a pályázatot, aztán majd meglátjuk.