FOGOLYSTÁTUSZ

Már jó ideje nem járok dokihoz, csak a gyógyszereimet feliratni. Még nem mertem teljesen elhagyni, bár fokozatosan csökkentem az adagom. Reggel és délben még bekapom a megfelezett kis bogyómat.

Lehet, hogy kutya bajom sem lenne, ha abbahagynám, de az is lehet, hogy tévedek. És ez az "az is lehet" tart vissza olyan nagy hőstettektől, mint a gyógyszer végleges letevése. Vannak napok, amikor nagyon bátornak és erősnek érzem magam, már szinte ott tartok, hogy véglegesen búcsút intek gyógyszerfüggőségemnek, de mindig közbejön valami, ami eltántorít. Egy rosszul sikerült mozdulat, tántorgás, félelem,hasonlók.

Úgyhogy egyelőre még maradok fogolystátuszban.