VIHAR UTÁN

Volt két vagy három rettenetes éjszakám. Lehet, hogy elkiabálom, de a mostani istenire sikeredett, pláne, ha az előzökhöz hasonlítom.Sikerült mély és nyugodt alvást produkálnom, és amikor még derengeni is kezdett a valóság, akkor is nyugodt maradtam, mert nem voltak ijesztgető hangok körülöttem, béke és hála telepedett rám. Bárcsak meg tudnám tartani ezt az állapotot!Legalább az éjszakáim maradjanak érintetlenek, ha már a nappalokkal gond van.

Most egyébként csak kettesben vagyunk a kisebbik lányommal, a nagyobbik elment a nagynénjével nyaralni, Horvátországba.Természetesen féltem, ezer veszélynek van kitéve, de igyekszek nem erre gondolni, hanem arra, hogy érezze jól magát és térjen vissza kellemes élményekkel.

Úgyhogy most vele alszok, a kicsivel. Olyan gondtalan békességben vagyunk, csend és harmónia vesz körül minket. Csak annyi a probléma, hogy keveset vagyunk együtt, éppúgy, mint az iskolaév alatt.

Ő napközis táborban tölti ezt a pár napot, délután megvár a busznál, és együtt jövünk haza. Az utóbbi napokban annyira kikészített az éjszakák borzalma, hogy szinte eltörpült mellette a nappaloké. Csak a közlekedéssel akadt némi gondom, egyébként alig pánikolok.