Antiviagra II.

Elolvastam, amit az előbb írtam, és úgy érzem, egy-két dolgot el szeretnék mondani...

13 éve jöttem el kis hazámból, egy alföldi kisvárosból.Egy alig nyolcezres városban éltem, ahol akkor is furcsálkodva néznek rád, ha fekete pólót veszel fel..."Úristen, drágám, ki halt meg?"...Elkövettem azt a hibát, hogy 11 évesen bevallottam, hogy a lányokhoz vonzódom...épp csak meg nem köveztek.

Onnantól kezdve rájöttem, hogy micsoda csúf, sötét titkom van nekem,és hogy TITOK, amit nem mondhatok el-így hát beálltam a sorba...voltak pasijaim, volt, akibe úgy éreztem, szerelmes vagyok. (Ő volt Gyuri, a festőművész.Az utolsó királyfi,aki most is védi a várát, és hisz az álmaiban. Egész életében csak festett, palettával a kezében fog meghalni, és ez így van jól...)A lelkem lángolt érte, a testem viszont tetszhalott volt...soha nem éreztem iránta vágyat...

(A srác

-az én srácom-

az utcasarkon állt, szemben a bolttal.Párásan remegett az aszfalt az augusztusi hőségben.Tudtam,hogy rám vár.

-Te erre laksz?...-dadogta félénken,és sután a kezem után nyúlt.Odaadtam neki, kábán dobogó szívemmel együtt.

Négy évig nem engedte el.)

Tizenhat évesen ismertem meg, és húsz évesen mondtam búcsút a szerelmünknek, és a városomnak is...Miénk volt minden.Kis mesevilágunk közepén nem a vágy állt, hanem Mici cica,a balatoni faházikó, ahol nyaraltunk minden évben, a kiállításai(Gyuri, még sosem láttunk ilyennek...-mondták a barátai. Szerelmes volt,végre-24 évesen),a barátaink,a szerelmes levelek, a séták egy mozzanatlan-poros kisvárosban...szűz volt.Én is...

Amikor szakítottunk, nehezen engedtem el.De a szívem már új kalandokra éhezett...a testem ébredezett, erős volt, karcsú és szép.Tudtam, hogy tőle nem kapom meg, amit szeretnék.

Egy másik sráccal, aki odáig volt értem,felköltöztem ide,egy Wartburgban volt az összes cuccunk.Az albérlet helyett én már a lányokat nézegettem...a fiú hidegen hagyott.De meg akartam felelni a szüleimnek-jóravaló gyerek ez!-és szégyen-gyalázat, gyáva voltam egyedül egy nagyvárosban...hát belementem, hogy összeköltözzünk.Aztán ő elkezdett dolgozni, én is, nővérként egy pszichiátrián:))váltott műszakban...

Sok lánnyal találkoztam.(Egyikőjük mai napig az egyik legjobb barátnőm, már akkor tudta, hogy mit szeretne.Felköltözött Pestre,10 éve együtt él egy lánnyal.De férje volt,aki a mai napig szeretné...)Sok volt a leszbikus, de sok volt a kalandot kereső biszex is...azt tudtam, hogy szerény tapasztalataimat nem velük szeretném bővíteni,hiszen szerelmet kerestem...

Közben-hogy magamat csúfoljam meg-nagy ritkán teljesítettem "kötelességeimet"...és a kör bezárult:terhes lettem.Megszületett Kölyök, és én húsz kilót híztam...a vágyaimat újból szekrénybe zártam...

(Hogy milyen volt a kapcsolatunk a gyerekem apjával...emlékszem, egyszer megkértem, hogy hozza be a törülközőt a fürdőszobába fürdés után, mert kintfelejtettem.

-Nem-válaszolta egyszerűen.

-De...miért?-kérdeztem zavartan.

-Mert nem akarom látni a hájas tested...-felelte szórakozottan.

Reszketve álltam a fürdőszoba közepén, testemről csurgott a víz. Lenéztem magamra, és kioldalogtam a fal mentén.

Négy évig nem néztem tükörbe.)

Utána rettenetes időszak következett. Csak ettem és ettem, bánatomban.Majd'90 kiló voltam már, mire észbekaptam.Aztán már gyorsan követték egymást az események:a betegség, a válás, a munkanélküliség,az első Igazi.

Ő, aki elfogadott, betegen, kopaszon, háromnegyed cicivel,Ő, aki a vágyat megismertette velem, a valódi gyönyör ezer arcát...a szívembe látott,át a hét fátyolon...

Nem tudom,miért írtam le ezt-talán csak magam előtt mentegetőzök.Nem szeretném, hogy valaki is lélektelen szexgépnek lásson...annyit, de annyit nélkülöztem a régi életemben, hogy nem csoda, ha be akarom pótolni...

Majd rájövök, miért is írtam le ezeket.Vagy hogy mi a párhuzam. Vagy hogy mit akartam üzenni-magamnak.Mindig fájdalmas a múltamban vájkálni.

Végtelen DÜH van bennem!Megint minden olyan semmirevaló...

Szépséges fekete hajú leány,kinek karjaiban nyugalomra leltem, nem jelentkezik.

Parttalan a szívem ismét.