Depi a köbön

Persze nem veszem ennyire könnyedén a dolgot, ahogy leírtam...

Depi depi hátán, pánikrohamokkal tarkítva...barátaink teljesen mellettem vannak, nagyon édesek, Panni közli, hogy ő "pszichiátriára kerül"-idézet fent nevezett-től-ha velem valami történik...szegénykémet az utóbbi időben eléggé elkapta a Sors...gondolom, ez csak az utolsó csepp a pohárban.

Nagyon jólesik a reakciója, akaratlanul összehasonlítom kedvesemével...persze aggódik ő értem, de mintha kevésbé lenne empatikus, persze ezt csak abban a pillanatban érzem így, mert baromi érzékeny vagyok...remélem, tényleg mellettem lesz, ahogy folyton ígéri.

Hú, most ez nagyon rosszul hangzott-még így leírva is:(Hát, elviselnie neki kell engem, és ez, bevallom őszintén, meglehetősen nehéz.

Sokat változtam a majd'két év alatt, amióta együtt vagyunk...ő is.Tegnap mondtam neki, hogy nem tudom, hogy csináltam végig úgy másfél évet, hogy gyakorlatilag kéthetente találkoztunk, és nem is igazán ismertem őt...és meglepő módon, ő is ugyanezt érzi...

Hogy mennyire tudunk hiányozni egymásnak...ma dolgozik, rámszólt dél körül, hogy rohanjak az étterem elé, ahol mindenes, mert kint sepri az udvart, csak hogy lásson-azelőtt váltunk el kb.két órája-és még fél óráig kint lesz...

Naná, hogy rohantam, szakadt rólam a víz, habtestemről:))nem is mehetnék napra a Doxcycylin miatt, de nem érdekel...szerelem, mindennél előbbre való vagy!...

Láttam drágámat tíz percre, de így könnyebb lesz este tizenegyig.

Stabil alapokat szeretnék...ebben az ingatag meleg világban...úgy látszik, jó lóra tettem...

Kész vagyok veled az életemet leélni, ha akarod...csak hogy tudd...