Vandálka

Fáradt vagyok és nyűgös. Úgy szeretnék egy kisbabát. Annyi álmunk van még. Kettőnkből nem maradhat lenyomat...pedig néha figyelmeztetnem kell az agyamat erre.Vanda, talán ez lenne a neve. Hercegnőm nagyon elszánt. Nekem az Izabella is tetszik, a Hanna. Milyen lenne? Szőke, kék szemű, vagy Indián Hercegnőmre hasonlítana? Copfokkal, szendén,vagányan, fára mászva...Vagy fekete hajú, macskaszemű...mi van velem...kezdek szétcsúszni. Mit vettetek el tőlünk, ti szombati rombolók, ti senkik? Milyen jogotok volt ehhez-Isten ugyanolyannak teremtett mindannyiónkat...Azt hiszem, most csapódott le bennem minden. Hercegnőm gyakran átölel az utcán, megcsókol. Nem érdekel. Ne nézzetek, ha nem tetszik...Boldog vagyok Vele, olyan boldog, mint életem harminchárom éve alatt soha,talán csak annak idején anyámmal-apámmal, gyerekként. Ezt akarjátok elvenni, tőlem, tőlünk, sokszáz hasonló társunktól?Hát nem tudjátok...

Boldogság, gyere haza.