Nem kell a félelem

Mostanában elég nagy lelki átalakulásokon megyek keresztül.

Rájöttem,hogy testi szinten hiába teszek meg mindent(kivéve az onkológia és a kemó zsákutcáját)ha lélekben nem engedek el dolgokat...szóval most nagyon keményen a lelki oldalára helyezem a hangsúlyt,de nem az önmarcangolás szintjén.Rákos vagyok.Na és?Egyszer mindenki meghal,ki előbb,ki utóbb.Csak a "kényelmesebb"helyzetben levő emberek,akiknek a Jóisten könnyebb keresztet adott,hajlamosak erről megfeledkezni.

Rengeteget olvasok...Tudtátok,hogy Einstein már 1905-ben leírta,hogy energia és anyag ugyanaz,csak az anyag "sűrűbb",kézzelfoghatóbb?Akkor mi x kiló energia vagyunk...:)Minden energiának(gondolat)hatása van a testünkre(anyag).Ez persze nem újkeletű felfedezés részemről,hiszen elég régóta agykontrollozok,de a maradék gondolataim...az agykontroll csak napi 3x1/2 óra...és a többi?nem vagyok hajlandó negatív gondolatokat beengedni az agyamba.Leeresztem a rekeszeket,mint a nagy hajókon,tudjátok,hermetikusan lezárom,hogy ne ömölhessenek be...

Nyáron nagy fába vágjuk a fejszénket...én,vagyis mi Kölyökkel kicsit hazamegyünk nyaralni anyuhoz,Kedves pedig szülővárosában keres munkát,és szeptembertől odaköltözünk.Semmi nem állíthat meg.Ó,olyan csendes  a Tiszapart...hogy jöhettem el ebbe a zsúfolt,barátságtalan nagyvárosba,ahol senki nem törődik a másikkal,ahol állandó benzingőz bűzölög...de otthon jó lesz nekünk.

Végre.