Életben maradni

nem vagyok senkié

nem vagyok,csak magamé

nem vagyok,csak a hunyorgató-éles áprilisi szélé

egy  jó marék zsíros anyaföldé,amelybe hazatérek talán

földé-vízé-levegőé

nem vagyok,csak a vágyaimé

nem adom magam

senkinek

vad vagyok,utolérhetetlen vágtató-harapós kanca

vérbő,vágyakkal teli

sosem leszek senkié,ezt meg kell értened

éltem,ahogy éltem,és még fogok is remélem

a világra fittyet hányok

minden illúzió-én nem vagyok az

saját magam teremtette világban

ahol enyém minden és mindenki

ahol igazán élek